Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (Kiállták… 2.o.) beszámol arról, hogy tegnap kiállítás nyílt a Holokauszt Emlékközpontban, Raoul Wallenberg születésének 99. évfordulóján. A megnyitón Székely János, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye püspöke figyelmeztetett: „Sohasem szabad csak az embertelenségre vagy a gyűlöletre emlékezni, mert az emberség, az önzetlen segíteni akarás és az összes pozitív tett sokkal fontosabb.” Székely János megemlékezett hazánk igazi mártírjáról, Mindszenty József bíboros hercegprímásról is, hangsúlyozva: „Ő mindig karakán jelleméről és őszinte igazságszeretetéről volt híres. Minden rendszerben elszántan kiállt az elesettek és rászorulók mellett, s talán kevesen tudják róla, mind a szovjet deportálásokkal szemben, mind a második világháború alatt a zsidóság elhurcolása ellen fellépett.” Mindszenty József olyan pozitív példát mutatott, amely erőt adhat nekünk ma is, hiszen „emléke örök érték, hitvallás a jóság, a minden körülmények közötti segítségnyújtás és emberség mellett.” A rendezvényen Rétvári Bence KDNP-s politikus, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára hangsúlyozta: az üldözötteket megmentő, Magyarországon szolgáló diplomaták és magyar segítőik bebizonyították, hogy a szeretet mindennél erősebb. Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont megbízott igazgatója előadásában bejelentette, hogy kezdeményezi az Igaz Emberek Társaságának életre hívását, ahogy fogalmazott: „Ez elsődlegesen azért fontos, hogy az életmentők méltósága és emléke soha ne veszhessen homályba.”

A Népszabadság (Rettegnek… 2.o.) idézi Galló Istvánnét, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnökét, aki elmondta: eddig az önkormányzatok kiegészítő normatíváival finanszírozták a közoktatási intézményeket. Ha ezt az egyháznak átadják, akkor az állam finanszírozza teljes mértékben. Ebben az évben több mint 80 közoktatási intézményt adnak át. Kérdés, hogy az állami költségvetés ennek a finanszírozási feltételét honnan teremti meg év közben.

A Hetek folytatja a keresztényüldözések történetét bemutató sorozatát. Ezúttal Ifj. Pálfy Gyula és Morvay Bátor Hadüzenet a hitnek (14-15.o.) címmel Charles Darwin munkásságát veszik górcső alá, kiemelve: a brit tudós ihletője volt a marxizmusnak és a freudizmusnak is, a XX. században pedig sok kommunista és náci követte híres elméletét, az evolúciót. Darwin állította: „Az élő szervezetek változékonyságában és a természetes kiválasztódás folyamatában nincs több tervszerűség, mint abban, ahogy a szeszélyes szél fúj.” A cikkírók megállapítják, hogy az élet természetfeletti forrását megtagadó Darwin a Bibliával szemben álló eszmerendszerek szimbólumává vált. Születésének 200. évfordulóján a BBC így méltatta őt: „Az ember, aki megölte Istent.” A két szerző rámutat: „Kepler, Newton, Pascal és Linné idealista, a hitet a tudománnyal egyenrangúnak tartó gondolkozásmódját felváltó tudományos materialista nézet az evolúcióelmélet kifejlődésével ért a csúcspontjára. Ekkor már minden adott volt ahhoz, hogy kijelentsék: a tudomány nem tűri meg Istent és a benne való hit bármilyen formáját. Az egyre gyorsuló folyamatoknak másik drámai következménye az lett, hogy a tudomány, amely az idealista tudósok szerint az Istenbe vetett hit támogatására–erősítésére való, éppen az ellentétes hatást érte el.” A szerzők idézik Einstent: „A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.” Hozzáteszik: „Az így újraértelmezett ’tudomány’ néhány évtized alatt az ateizmus, az Isten és a természetfölötti tagadásának szószólója lett, amely miközben a totalitárius rendszereknek felmentést adott bármiféle morális gát átlépésére ’társadalomalakító’ kísérleteikben, emberek millióiban oltotta ki a már egyébként is csak pislákoló hit utolsó lángjait.”

Magyar Kurír