Napi sajtószemle

A Népszava (8.o.) Sokallják a spanyolok a pápalátogatás árát címmel készített összeállítást arról, hogy jövő keddtől Spanyolországban rendezik meg a katolikus fiatalok minden évben esedékes világtalálkozóját, és mint mindig, a pápa ezúttal is ellátogat a rendezvényre. A lap kiemeli, hogy több mint száz pap csatlakozott ahhoz a mozgalomhoz, amely tiltakozik XVI. Benedek útja ellen. Nem a pápa személyével van gondjuk, hanem sokallják az út 60 millió eurós költségeit. A Lelkipásztori Fórum nevű szervezet szerint ez túlságosan magas összeg a súlyos gazdasági válságba sodródott Spanyolország számára, ahol a munkanélküliség már meghaladja a húsz százalékot. Evaristo Villar, a tiltakozó papi csoport egyik tagja elmondta: „Nem a pápalátogatás ellen tiltakozunk, hanem az ellen a mód ellen, ahogyan az egészet előkészítik.” Szerinte azok a vállalatok, amelyek állják a pápalátogatás egyes költségeit, erkölcsileg már leszerepeltek. Olyan cégekről van szó, amelyek maguk is hozzájárultak a gazdasági válsághoz.

Ugyancsak a Népszava (3.o.) Rendezi tartozását a pécsi püspökség címmel számol be arról, hogy megállapodást kötött tegnap a Pécsi Egyházmegye püspöke és Szekszárd fideszes polgármestere arról, hogy az egyházmegye kamatostul törleszti az önkormányzatnak 285 millió forintos tartozását, mellyel egy 2008-as ingatlan adásvétele után maradt adós. Udvardy György megyéspüspök és Horváth István városvezető szóbeli megállapodása alapján az egyházmegye 2012. június végéig rendezi hátralékát: az első 100 millió forintos részletet e hónap 31-éig átutalja.

A Magyar Hírlapban (A tömegízlés… 12.o.) Czigány György író, költő, rádiós és televíziós műsorszerkesztő nyilatkozik abból az alkalomból, hogy a Szent István Társulatnál idén tavasszal megjelent 80 nyár című kötete, mely verseket, esszéket, prózákat tartalmaz, és azon alkotók kéziratait, akikkel interjút készített. Elmondta: az Istenhez való közelség „segítség, egyúttal súlyos tehertétel is, hiszen egy roppant súlyos és megoldhatatlan dilemmába kerül az ember az istenhittel. Ahogy Szabó Ferenc jezsuita barátom megfogalmazta: mindenkinek a szívében van egy szakadék, vagyis egyszerre hisz és nem hisz Istenben. A hit drámáját éppen az adja, hogy bármikor kételkedni lehet benne, mert amit hiszünk, az meglehetősen fantasztikus, képtelen dolog. A szépsége talán épp az, hogy minden nap ki kell találni, hogy elhiszem, vagy nem. A költészetnek mindenesetre indulatot tud adni – az ember úgy van vele, mint a halállal: hihetetlen, mégis valóság. Én Istent is valahogy így képzelem el.” A lap kérdésére, hogy az alkotás öröméből adódik-e az arcáról sugárzó harmónia és öröm, Czigány György azt válaszolta: „Egyszerű alkati adottság, semmit nem tettem érte, a jó Isten ajándéka, amit elfogadok, és felismerem annak gyümölcsöző jelenlétét az életemben. Pedig azt mondhatom, hogy a tragédiák egyikünket sem kerülnek el: feleségem halála után, most fiamat (Czigány Zoltán – a szerk.) temettem el. Ezek elől nem szabad elmenekülni, hiszen a tragédiák is hozzánk tartoznak. A vigasztalás magában a létezés örömében és szépségében rejlik, amit fel kell fedezni. A derűs magatartásom mélyről jön, másrészt testvére azoknak a verseknek és tartalmaknak, amelyeket az ember a létezés tragédiájáról meg tud fogalmazni – egyúttal átélni és elfogadni.”

Magyar Kurír