Napi sajtószemle (2)

A Magyar Nemzetben (Legendáink legnagyobbika 1.,5.o.) Schmitt Pál államfő adott interjút Szent István ünnepe alkalmából. Elmondta: „Az Intelmek megszívlelése és értelmezése különböző korokban más és más tartalommal ugyan, de mindig aktuális volt, ugyanígy napjaink Magyarországán is. Én azonban nem teszem fel magamban a szóban forgó kérdést, mert szerintem Szent István „aktualitása” örök, amit – boldogulásunkra – testált ránk a sors. „Aktuális” lehet augusztus 20-án is, de egy magyar ember számára az év minden napján. Többet kell tudnunk róla, többet kell idézni hétköznapjainkban. Miért ne jöhetne elő két fiatal között, hogy milyen lehetett az arca? Magas volt-e vagy alacsony? Irgalmas, vagy hajthatatlan? A hadak ura, vagy glóriás, imádkozó szent? Esetleg földön járó, vívódó és esendő halandó, amilyenek mi, magyarok vagyunk? És így tovább. Töltsük meg szerető fantáziánkon keresztül tartalommal, élettel az alakját. Szabó Magdát idézem: „Te vagy legendáink legnagyobbika, István, szent király, aki megnyitottad előttünk az élet kapuját, amit te tettél, valóban az ég csodája volt, hitet adtál, jövendőt és anyanyelvünk legfigyelemreméltóbb elvont főneveit: józan határú emlékezés, felejtés és bocsánat.” A köztársasági elnök leszögezte: „Ha Széchenyire azt mondjuk: a legnagyobb magyar, akkor Szent István legyen az első magyar, a középkori királyideált tudatosan követő nagy államférfi. Egyedülálló tette, a Magyar Királyság megalapítása az Európához tartozás lehetőségét biztosította a magyarságnak. Nem véletlen, hogy a krónikák tanúsága szerint három évig gyászolta az ország. Nincs erre példa a magyar történelemben.” Azzal kapcsolatban, hogy az államfő beiktatási beszédében jelezte, javasolni fogja, hogy az új alkotmány előszava tartalmazza a kereszténységre és a Szent Koronára történő utalást, Schmitt Pál elmondta: „A korona kifejezetten az Istentől származó hatalmat jelképezi. Szimbolikus funkciójának fontosságát igen szépen példázza Szent István koronája, hiszen magát az államot testesítette meg, amelynek a magyar közjog szerint egyenlő tagja volt a király és a nemzet. Alattvalói különleges tiszteletben részesítették. A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és a mai napig épségben megmaradt fejdísze. A magyar államiság jelképe, amellyel kellő alázattal együtt tudott élni a magyarság ezer éven át.”

A Heti Válaszban (István, a rebellis 25-27.o.) Nobilis Márió római katolikus pap, az Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) igazgatója nyilatkozik: „… bizonyos értelemben István is ’rebellis’ volt, hiszen a magyarságban megcsontosodott gondolkodásmódot igyekezett feltörni, és radikális újítással népét a kereszténység felé fordítani. Mi ez, ha nem lázadás?” Az ősmagyar pogányságban rejlő veszélyekkel kapcsolatban az OLI igazgatója úgy véli: „Indokolt lehet felhívni a figyelmet a jelenség buktatóira. Ám érdemes hozzátenni, hogy mi jót is látunk benne, hiszen a pogány hitvilágban megtalálható értékeket az egyház eddig is beépítette a gyakorlatába.” Az inkulturáció határait illetően a lelkipásztor kifejtette: „Nem határ van, hanem irány: a jelenség kifelé visz-e az egyházból, vagy az építés irányába hat? Ha hitünket valaki egy másik kultúra elemeivel szemléletesebben ki tudja fejezni, akkor azt az egyház messzemenően támogatja. Amikor viszont egy irányzat a kereszténység alapköveit akarja új motívumokra cserélni, egyes részleteknek pedig kizárólagosságot tulajdonít, akkor azt az egyház nem tudja pártolni.” Azzal kapcsolatban, hogy a katolikus egyház nem vállal közösséget a Verőcén felépített Kárpát-haza templomával, mert oltárképén Jézus helyett Emese látható, néhány éve viszont a székesfehérvári püspök felszentelte a hasonló indíttatásból született pilisszántói templomot, Nobilis Márió elmondta: „Verőcét nem ismerem pontosan, a pilisszántói templomban viszont jártam. Az ottani motívumok egy része egybecseng a keresztény hittel, ám például Mária alakjának szinkretista átértelmezése nem jó irány. Persze az elmúlt kétezer évben templomainkban sok minden felgyűlt, ami nem a dogmatika fő irányát képviseli – de legalább nem akarja kikezdeni az egészet. Másik példával: egyházunk egyes lelkiségi mozgalmai sokszor a megtévesztésig hasonlítanak egy szektára, és mégsem azok, mert egyek akarnak maradni. Mégoly meghökkentő sajátosságaikkal is az egységet építik, és a tőlük különbözőre azt mondják, hogy mi nem egészen azon az úton járunk, de örülünk, hogy egy irányba megyünk. Lehet tehát, hogy Pilisszántó és Verőce között néhány évnyi különbség van csupán, mely idő alatt egyes folyamatokról jobban kiderült, merre tartanak.” Egyéb témát érintve az OLI igazgatója azt állítja, hogy a Sziget fesztivál remek missziós helyszín: „A Szigeten számtalan megrendítő élményben volt részünk. Volt, aki egykor érdeklődőként tért be hozzánk, s ma már ő is ott van a csapatunkban. Van olyan fiatal, akinek annyi a kapcsolata az egyházzal, hogy megkeresztelték, mégis, tíz éve visszajár a sátorba: azt gondolom, neki ez az éves lelkigyakorlatával ér fel. Ismerünk olyat, aki azzal jött ki a Szigetre, hogy elmegy egy koncertre, és meg fog gyónni a keresztény sátorban. Ezek szerint létezik olyan ember, aki számára a sátrunk a legbiztosabb kapcsolódási pont az egyházhoz. Környezetének egyházi élete nem látható számára – azt viszont tudja, hogy a Szigeten meg tud majd gyónni. Nem mondom, hogy ez általános jelenség, de mégis intő jel számunkra. A Közös Pontnak emellett befelé is fontos szerepe van: eddig több száz fiatal fordult meg csapatunkban, akik a maguk felekezetében továbbviszik ezt a missziós, ökumenikus szemléletet.

Ugyancsak a Heti Válaszban (Haza… 12-13.o.) egyházi vezetők nyilatkoznak arról, hogy szerepeljen-e majd az új alkotmány preambulumában Isten neve? Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök szerint „Érdekes lenne tudnunk, Isten hogyan tekinti ezt a vitát. Az evangélium alapján biztos vagyok benne, hogy semmiképpen sem sértődötten. Nyilván nem neki van szüksége arra, hogy szerepeljen az alkotmányban. Talán mosolyog némelyikünk álszentségén. Biztos. hogy mindannyiunk megnyilvánulását irgalommal és megértéssel szemléli. De világos, hogy az embernek jól felfogott érdeke, hogy tisztában legyen koordinátáival, főleg, ha van valami szándéka az életben. Ezért úgy gondolom, hogy a lengyel példához vagy a Trianon-emléktörvény bevezetőjéhez hasonló megfogalmazás tökéletesen megfelelne nekünk.”

Bölcskei Gusztáv, a református zsinat püspök-elnöke leszögezte: „Keresztyénként egyetértek azzal, hogy az alkotmány utaljon Istenre. Ez ugyanis azt a transzcendens nyitottságot fejezi ki, amely az emberlét és minden emberi közösség sajátossága. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy Isten neve ne pusztán hivatkozási alap legyen – erre figyelmeztet a bibliai parancsolat: ’Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd’ –, hanem olyan igény, aminek következményei megjelennek az alkotmány értékrendjében.”

Fabiny Tamás evangélikus püspök viszont ellenzi, hogy Isten neve szerepeljen az új alkotmányban: „Egyik érvem társadalmi: az emberi törvényeket nem csak hívőknek kell betartani. A nem hívőktől pedig – bár Isten őket is közösségébe hívja – nem várhatjuk el, hogy számukra Isten szava legyen a zsinórmérték. Ennél is nyomatékosabbnak érzem a teológiai érvet: a ’ne vedd hiába Istened nevét!’ parancsolat megszegését jelentené, ha Õt, a végtelent be akarnánk szuszakolni az alkotmányozás végességébe, akár csak a preambulum fennköltebb szavai közé. Nyilván örülnék, ha az egyházak társadalmi súlya nőne, ez azonban nem ilyen eszközökkel, hanem az egyházak belső megújulásával, tevékenységük akadálytalan kifejtésével érhető el. A preambulum ugyanakkor lehetővé teszi a múlt dimenzióinak kifejtését és az új alkotmányban rejlő ünnep megélését. Ebben az összefüggésben szükségesnek tartom az utalást a kereszténység értékteremtő és értékközvetítő szerepére.”

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija úgy véli: „Kevés rossz születhet abból, ha egy állam alaptörvényében utalás történik Istenre mint az erkölcsi alapértékek abszolút és transzcendens viszonyítási pontjára. Különösen egy olyan világban, ahol egyre kevesebb fix pont ad keretet az emberek társadalmi együttélésének, és a törvény megalkotása esetenként hatalmi manipulációra, a törvény megtartása pedig a büntetéstől való félelemre korlátozódik. A törvények alkotása és elfogadása abszolút erkölcsi kötelesség. Így kell tekinteni az alkotmány isteni hivatkozására, nem pedig úgy, mint ami az államot szakralizálja.”

„Ha Rakacaszenden az alsófokú oktatásban részesülő 47 gyerekből 46 roma, és csak a görög katolikus pap fia a magyar, akkor vajon ki a szegregált?” – célzott Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár arra a fogalomzavarra, amelyet a balliberális oktatási kormányzatok hagytak örökségül hazánkban. Felvetését Balog az említett borsodi kistelepülésen tette, ahol az általa vezetett államtitkárság 15 munkatársa tartott kétnapos terepszemlét és tréninget. Az államtitkár a Magyar Nemzetnek (Borsodi… 4. o.) elmondta: akárhogy is, a helybeli cigány gyerekeknek jót tesz a görög katolikus egyház által Rakacaszenden 1999-ben helyreállított oktatás, amelyről az akkori miniszterelnöki évértékelőjében Orbán Viktor is megemlékezett, mint a remény jelképéről. Balog Zoltán dicsérte a görög katolikus egyház áldozatos cigánymisszióját és lakosságmegtartó erőfeszítéseit a borsodi térségben. Kifejtette: a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság egyik legsürgetőbb célja éppen az, hogy elősegítse és koordinálja az egyházi szerepvállalást a közoktatásban és a szociális gondozásban mindenütt, ahol hátrányos körülmények között cigány közösségek élnek. E célból találkozik Balog Zoltán két hét múlva Erdő Péter bíboros érsekkel és Bölcskei Gusztáv református püspökkel, zsinati elnökkel. Az államtitkár megjegyezte, úgy kívánják átalakítani a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány cigány-ösztöndíj rendszerét, hogy abban előtérbe kerüljön a tehetséggondozás, itt is együttműködve az egyházakkal.

Magyar Kurír