Napi sajtószemle 2.

A Magyar Hírlapban (Pusztítók és újraépítkezők 15. o.) Korzenszky Richárd tihanyi perjel nyilatkozik abból az alkalomból, hogy 50 éve, május 3-án Tihanyban a Károly Király Kálváriadombon traktorok jelentek meg és a stációkat földre döntötték. Néhány nap múlva a három keresztet autódaruval kitépték a helyéből, a korpuszokat lefűrészelték. A dombon csak kőhalmok maradtak. Richárd atya elmondta: „Jelképesnek érzem, hogy egy diktatórikus, barbár politikai rendszer képviselőit zavarta a tihanyi Kálvária látványa. A keresztút nemcsak a szenvedésről üzen. Azt hirdeti, nem az erőszaké, nem az elnyomásé, nem az embertelenségé az utolsó szó. „Felszabadulási-emlékművet” akartak a Kálvária dombra, de csak pusztítani tudtak, valamiért nem lett a tervből semmi.” A tihanyi perjel figyelmeztet: „Összefogás, megértés, igazi testvériség kellene ahhoz, hogy az eredeti korpuszok, a megfeszített Jézust és a két latort ábrázoló szobrok ismét a helyükre kerüljenek. A sümegi temetőben állnak, mert miután Tihanyban ledöntötték, először Zalaszentgrótra, majd Sümegre kerültek. Az egyházközséggel testvéri módon meg tudtunk egyezni, hogy visszakerülnek a korpuszok Tihanyba. Egy csoport azonban felháborodva fölkereste a veszprémi főpásztort, mondván, hogy sümegiek őrizték meg azt, amit tihanyiak hagytak szétverni: a korpuszok pedig Sümegen maradnak! Nagy kérdés számomra, miért nem tudunk már egyszer összefogni, miért nem vagyunk képesek jó ügyet együtt képviselni? A kálvária újjáépítése egyelőre áll. Tervezzük, hogy újjáépítése során IV. Károly tiszteletére egy kis kápolnát is emelünk a keresztek mögött. Előbb-utóbb mindannyian rádöbbenünk arra, hogy széthúzással csak rombolni lehet. Az építéshez, legyen akár egy község, akár az ország, akár a tihanyi kálvária, összefogás kell. Ha nincsenek közös értékeink, a társadalom szükségképpen szétesik. Ha mindent csak az egyéni nézetek szemszögéből nézünk, nincs sok reményünk az újjáépítéshez. Az utóbbi esztendők inkább az atomizálódásnak kedveztek. Ha nem tekintjük igazi értéknek a hazát, a szülőföldet, a családot, szélmalomharc minden kísérlet az újraépítéshez. Nem csak egy emlékmű újjáépítésére gondolok. Nemzetünk újjáépítése sokkal fontosabb minden kőből, vasból, bronzból készített emlékmű újjáépítésénél.”

Az április 11-ei parlamenti választásokról, a nemzeti kibontakozás esélyeiről a tihanyi perjel kifejtette: „Húsvét ünnepe több és mélyebb annál, hogy leszűkítsük egy nemzet újjászületésére, föltámadására. Ugyanakkor világosan kell látni, hogy igenis vannak értékek, nem csak egyéni és csoportérdekek. A legfontosabb érték pedig az élet. Húsvét központi üzenete: az élet erősebb, mint a halál. Nagy kihívással kell szembenéznie mindenkinek, aki magát kereszténynek vallja: nem szabad, hogy kettészakadjon a világ nyertesekre és vesztesekre. Nyertesekre, akik mások elszegényedésével gazdagosnak meg. Újra középpontba kell állítani a ’közjó’ fogalmát, és tudatosítani azt, hogy van, ami a ’köz’-nek rossz. A felelősség elől senki el nem menekülhet. Egy demokratikus államban állampolgárok vannak, nem pedig alattvalók. A polgár pedig felelős. Nem fölülről, a vezetőktől várja, hogy megváltozzék a világ, hanem maga kész arra, hogy felelős döntésével – most éppen a leadott szavazatával – a köz javát képviselők kerüljenek az egész közösség, a nemzet, a haza szolgálatára, ne pedig olyanok, akik csak saját érdekeiket tartják fontosnak.”

Magyar Kurír