Napi Sajtószemle - 2.

Családban élni az emberi élet egyik nagy gazdagsága

Az Esztergom-budapesti segédpüspök a polgári napilapnak (13.o.) elmondta: „Betlehem, amikor Jézus megszületett, kicsi falu volt. Szent Jeromos, aki négyszáz évvel később, nem messze a Születés barlangjától letelepedett, azt írta, akkor is csak hetven házból állt e település. Betlehemi éveim alatt az a felismerés volt számomra az egyik nagy élményem, hogy milyen jelentéktelennek látszó helyen lépett be Isten a történelembe! Azóta is azt gondolom, Betlehem arra tanít bennünket, lehet, hogy a mi életünk is nagyon kicsinyek és szegénynek látszik, de az Úristen abban is jelen tud, jelen is akar lenni…” Kérdésre válaszolva Székely János leszögezte: „A katolikus egyház, kiváltképpen a papsága nem folytat, nem is folytathat pártpolitikát. Az abban megnyilvánuló emberi s erkölcsi értékek mellett azonban ki kell állnia, ebben nagy példa számunkra Boldog II. János Pál pápa. Amikor ő megválasztása után az első beszédét megtartotta, újra és újra azt ismételte: Ne féljetek!... De nem csak Krisztus földi helytartójaként hirdette Karol Wojtyla, hogy hittel és szeretettel a gonoszság előbb-utóbb legyőzhető. Krakkói érsekként is ezt tanúsította, amikor például Nowa Hutában, az Isten nélküli, szocialista városnegyedben megtiltották, hogy templomot építsenek. Karol Wojtyla azonban a tiltás ellenére is letétette a templom alapkövét. Föléje keresztet állíttatott, majd a következő karácsonyon ott mondta az éjféli misét. Hatalmas tömeg gyűlt köréje, a kemény fagyok ellenére is. Katonák, rendőrök vigyázták az áhítatos sokadalmat, de semmit sem tudtak kezdeni velük. És attól fogva minden ünnepnapon miséztek a nem engedélyezett templom helyén, Isten szabad ege alatt. Tízezrek vettek részt e szertartásokon, a róluk készült sajtófotók bejárták a világot, a lengyel szocialista párt számára a helyzet egyre kellemetlenebb lett. Kénytelen-kelletlen megadták hát a templomépítési engedélyt. Olyan volt a hitünk, mondta erre a krakkói érsek, mint Dávid kis parittyaköve, amellyel Góliátot legyőzte.”

Székely János végtelenül fájdalmasnak nevezte a magyar, de más európai közösség demográfiai helyzetét is. „Jelenleg az átlagos népszaporulati mutatók 1,3 százalék alatt vannak, ahhoz azonban, hogy a magyar nép fennmaradásában reménykedhessünk, 2,3 százalékos termékenységi rátáról kellene most beszélnünk. Sajátos gondolkodásmód jött divatba minálunk, de másutt is: a kényelem és a jólét érdekében mintha egyre többen azt vallanák, teher a gyermek, nem áldás. Terhességről beszélünk, nem áldott állapotról. Valójában, azt hiszem, kevés szebb és fontosabb esemény lehet egy nő életében, mint gyermeket hozni a világra, majd felnevelni.” A püspök szerint a médiát kellene mozgósítani, hogy szép életpályákat is mutasson, jelenleg ugyanis a tévécsatornák esténként olyan filmeket mutatnak be, melyekben a szimpatikus párok még véletlenül sem házasok. „Mintha azt kívánták volna sugallni általuk, hogy a házasság intézménye börtön, a szerelem halála… Nem tudjuk, vagy nem merjük megmutatni, hogy családban élni az emberi élet egyik nagy gazdagsága? Volna kikkel példálózni, én magam is sok olyan keresztény családot ismerek, ahol öt, hat, sőt hét gyermeket vállalva, boldogan élnek a házaspárok!” Székely János arra is figyelmeztet, hogy a gazdaságnak a mostaninál sokkal tágasabb törvények szerint kellene működnie, „Az igazság és a szeretet törvényei szerint.”

Magyar Kurír