Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A HVG-ben (35-36.o.) Gál Krisztián Zarándokút című írása szerint XVI. Benedek pápa közelgő spanyolországi apostoli látogatása „felszínre hozta az ellentéteket a Vatikán és a madridi szocialista kormány között.” A szerző kiemeli: az újabb vitahullámot az abortusz kérdése váltotta ki. „Egy hónappal azt követően, hogy Zapaterót júniusban audiencián fogadta a pápa, a madridi kormány a parlamentben elfogadtatta az Európában már korábban is a liberális megoldások közé tartozó szabályozás további lazítását. E szerint a terhesség 14. hetéig az abortuszhoz elég az anya kérése, a 22. hétig pedig akkor van rá lehetőség, ha az anya egészsége veszélyben van, vagy az embrió súlyos problémákkal küzd. Azt is tervezik, hogy a 16 év feletti nők a szüleik tudomása nélkül is kérhetik a beavatkozást, ám az újabb engedményeket már a társadalom többsége ellenzi” – írja a cikk szerzője, s megemlíti: a 46 milliós Spanyolországban az egészségügyi minisztérium adatai szerint tavaly 115 ezer művi terhességmegszakítást végeztek. Gál Krisztián kifejti: „XVI. Benedek – az első pápa, aki zarándokként megy el az El Camino végállomására – Barcelonában az Antonio Gaudí tervezte, máig befejezetlen Sagrada Familia-bazilika egyik hajóját adja majd át, és abban bízik, látogatásával sikerül növelnie a katolikus egyház szerepét az országban. Spanyolország történelmét évszázadokon át meghatározta a katolikus egyház befolyása, és a mai napig osztatlan tisztelet övezi az olyan nagy ünnepeket, mint a húsvét és a karácsony. Ugyanakkor miközben a lakosság 80 százaléka katolikusnak vallja magát, csak minden hetedik ember jár rendszeresen templomba.”

Hazai hírek

A Heti Válaszban (10.o.) Szőnyi Szilárd Pápábbak a pápánál címmel fűz kommentárt ahhoz, hogy a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet kiállításán a XII. Piusz pápa fényképe alatt lévő szövegben az olvasható, hogy a katolikus egyházfő „vitatott szerepet játszott” a zsidóüldözések idején. A cikkíró szerint „Ez idáig rendben is volna, ám ami utána következik, az egy valóságos bűnjegyzék. A pápa konkordátummal ismerte el a náci rezsimet; nem tiltakozott a zsidók meggyilkolása ellen; nem akadályozta meg a római zsidók Auschwitzba szállítását – sorjáznak a vádak, azt sugallva: a főpap (sic!) ezzel a nácik cinkosává vált.” Szőnyi kifogásolja, hogy a szöveg nem szól arról, mi volt a pápa hallgatásának oka. „Ma ugyanis már tudjuk, hogy Piusz azért nem szólalt meg, mert attól tartott, azzal olajat önt a tűzre, és még rosszabb helyzetbe sodorja a zsidóságot.”

Hazai hírek

A Népszava (Erdő Péter… 2.o.) beszámol arról, hogy Erdő Péter bíboros prímás, Esztergom-budapesti elnök tegnap megáldotta a budapesti Kolping Általános Iskola és Gimnázium Szent Imre kápolnáját. A magyar katolikus egyházfő szentbeszédében hangsúlyozta: emberibbé teszi a földi létet, ha az ember nem azt nézi, mire van szüksége, hanem azt, hogy miben tud segíteni. A kápolna és az oltár megáldása előtt az iskola hatodik osztályos tanulói adtak elő színdarabot.

A Magyar Hírlap (Komoly károkat okozott… 1.,14.o.) beszámolója szerint eltört egy víznyomócső, ezért sáros pocsolyává változott tegnap a fővárosi Március 15. tér. A víz a Belvárosi Főplébánia-templomot elárasztva komoly károkat okozott. Osztie Zoltán, a templom plébánosa a lapnak elmondta: „Lehet, hogy az egész fűtőrendszerünk tönkrement, és műemléki károk is keletkeztek, egyebek között áznak a falak, a nedves sár a kapuzatot is megrongálta, akár több tízmillió forint is lehet a veszteségünk.” A plébános úgy tudja, a csövet a tér folyamatban lévő rekonstrukciós munkavégzése közben elvágták, de Sereg Zoltán, a munkálatokat végző Reneszánsz Zrt. kommunikációs vezetője cáfolta ezt. Szerinte a cső az egyik kötésnél szétcsúszott, amikor kollégái ellapátolták az egyik oldalról a földet. Osztie Zoltán elmondta azt is, már a felújítás kezdete, tehát csaknem két hónapja kaotikus állapotok uralkodnak a téren, a hívek csak nehezen tudják megközelíteni a templomot. „A munkálatok miatt csak egy kijelölt útvonalon jöhetnek misére, a templomba pedig pallókon jutnak be. Sokan panaszkodtak a munkások faragatlan modorára is, akadt, akit be sem engedtek.”

A Népszava (Rendet ígér Tarlós… 2.o.) és a Magyar Nemzet ( Tarlós… 2. o.) beszámol Tarlós István főpolgármester és Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökének tegnapi sajtótájékoztatójáról. Tarlós közölte: a főváros az év végére rendet tesz a kiemelt közterületeken, az aluljárókban, úgy, hogy az ott életvitelszerűen tartózkodó 100-120 hajléktalannak humánus, de határozott fellépéssel személyre szabott ellátási formát találnak a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közösen. A főpolgármester bejelentette: az ősszel eddig 11 ember hűlt ki, ma így már szükséghelyzettel állunk szemben. Hozzátette: rövid távú cél, hogy a főváros aluljáróiban ne tartózkodjanak életvitelszerűen a hajléktalanok. A Máltai Szeretetszolgálat és a Budapesti Módszertani Szociális Központ vezetésével szociális ellátó központokat, sürgős, úgynevezett túlélőpontokat alakít ki a főváros. Az érintettek számára több megoldást is ajánlanak: albérletek, ágybérletek és az egykori munkásszállókhoz hasonló elhelyezési lehetőségek között választhatnak. Akik képesek dolgozni, azoknak a közműcégek kínálnak munkát rendes fizetésért, dolgozhatnak fővárosi felújításokon, de nyilvános vécékben is. Az így megkeresett bérből pedig kedvezményesen bérelhetnek lakást, ágyat, vagy munkásszállóban szobát. Vecsei Miklós, a máltaiak alelnöke közölte: nem lehet kitiltani a városból a hajléktalanokat, hanem olyan körülményeket kell biztosítani számukra, hogy fel akarjanak hagyni az utcán éléssel. Egyúttal megpróbálnak nekik megfelelő elhelyezést nyújtani.

A Heti Válaszban (A gazdaság erkölcse 24-26.o.) Csák János közgazdász, a lap egykori tulajdonosa nyilatkozik, aki október 23-án átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést. Csák János négygyermekes családapa volt már, amikor lemondott a Mol-elnökségről, s Böjte Csaba testvér megkeresztelte. Felidézte: 15 évesen megnézte Kósa Ferenc filmjét Balczó Andrásról, „akivel lelki rokonságot éreztem; mélyen hatott rám a példája, s ennek hatására teológiai könyveket kezdtem olvasni… az eszemmel próbáltam megérteni Istent. A következő ilyen, a szívem mélyére hatoló élmény Tőkés László példája volt, amikor a magát óriásinak tartó hatalom önkényeskedéseivel szemben egy ember Istenre támaszkodva próbál a maga és népe igazságáért fellépni. Ez a bátorság, az önálló út járása lenyűgözött 1989-ben. Ekkor 27 éves voltam, s beiratkoztam hittanra. Majd 1993-ban az erdélyi Kirulyban, a kistestvértáborban találkoztam azzal az emberrel – Böjte Csaba atyával –, akinek példáján keresztül megtaláltam a válaszokat a magam kérdéseire. Arisztotelész szerint a boldogság a jó szellem, s ezt az állapotot akkor lehet elérni, ha az ember a lelkével összhangban lévő életet éli. Hozzáteszi: nem lehet boldog az, aki szorong a jövő miatt. Erre jöttem rá Csaba testvér mellett, akivel sok időt töltöttünk együtt – nagyszerű dolog ilyen embert látni munka közben. A 2000-es évek elején elvonultam egy kolostorba néhány napra, csak vízen éltem. Ilyen helyre úgy érdemes menni, hogy az ember legfeljebb egy vagy két kérdést visz magával, de papírt és ceruzát nem. A kérdés az volt, hogy hiszek-e annyira Istenben, hogy megkeresztelkedjem. Három nap után megkaptam a választ. Csaba testvérnek mondtam, hogy készen állok, fél év alatt elvégeztem a kiszabott feladatokat, meggyóntam, majd a marosvásárhelyi Szent János-templomban 2002 karácsonyán, negyvenévesen megkeresztelkedtem.” Az interjúból kiderül, hogy Csák János tagja a Dévai Szent Ferenc Alapítvány felügyelőbizottságának.

Magyar Kurír