Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (8.o.) Kitartó pap címmel ír arról, hogy kitart álláspontja mellett a cölibátus eltörlését és más reformokat szorgalmazó osztrák papi kezdeményezés vezetője annak ellenére is, hogy Christoph Schönborn bécsi érsek az egyházból való kizárását helyezte kilátásba. Helmut Schüller a Der Standard tegnapi számának nyilatkozva kijelentette: Schönborn érseknek döntenie kell.

A Magyar Demokratában (34-35.o.) Hankó Ildikó A szent király címmel kifejti: minden nemzet megmaradásának záloga, ha szétaprózott társadalmából egységes, összetartó, egy célért munkálkodó országot sikerül valamelyik tehetséges, távolba látó fejedelmének, törzsi, nemzetségi vezetőjének alkotni. A cikkíró leszögezi: államalapító királyunk, Szent István ilyen személyiség volt, „Az erélyes, komoly ember rendelkezett a bőkezűséggel és az irgalmassággal is. Mélyen vallásos volt, fiának, Imre hercegnek írt Intelmeket szerkesztett, ami az első magyar alkotmánynak tekinthető, és mint ilyen, Európában egyedülálló műfaj… István király műve nyomán egy erős, keresztény Magyarország született. Amíg Szent Koronája ragyog a nemzeten, addig nem kell félni a jövőtől… Az országot Szűz Mária kegyelmébe ajánlotta, miután örököse rejtélyes körülmények között elhunyt. A Szűz, a Boldogasszony oltalmára azóta is számíthat a magyarság… Boldogasszony, aki elfogadta Szent István országfölajánlását, nem felejti el kiválasztott népét. Segíti a küldetésben.”

Ugyancsak a Magyar Demokratában (42.o.) Muzslai-Bízik Bencze A kereszthordozó püspök címmel emlékszik a vértanúhalált halt, július 3-án boldoggá avatott Scheffler János szatmári római katolikus megyéspüspökre, kiemelve: „… életének ötven esztendeje alatt elérte a célt, amit kitűzött maga elé: mindig az igazi felebaráti szeretet lebegett a szeme előtt. Azt vallotta, hogy a szeretet próbája, mértéke, fokozója a másokért hozott áldozat. Kész volt szeretetből és hűségből feláldozni az életét.”

Ugyancsak a Magyar Demokrata (7.o.) Megvásárolnák az ősi iskolát címmel tér vissza arra, hogy a lap augusztus 3-ai számában – ahogy azt szemlénkben jeleztük – riport jelent meg Keresztény és magyar címmel a több mint 300 éves Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumról. Azóta a lap úgy értesült, hogy a budai Vár oldalában, közvetlenül a Halászbástya alatti exkluzív fekvésű épületet és a hozzá tartozó ősparkot a tulajdonos katolikus egyház eladná. A lap úgy tudja: a 15 milliárdot érő ingatlanra nem egészen 3 milliárd forintos vételi ajánlat érkezett egy korábban itt tanult, ma külföldön élő milliárdos alapítványtól. Az Egyetemi Katolikus Gimnázium Alapítvány kuratóriumi elnöke, Raksó György megerősítette, hogy valóban szóba került az épület értékesítése, a döntésre azonban őszig várni kell. Raskó hozzátette: a vásárlást kezdeményező alapítvány folytatni szeretné az iskolai oktatást. Ahhoz azonban, hogy ezeket a távlati terveket meg tudják valósítani, s tovább folytatódhasson a minőségi oktatás, amelynek két fő jellemzője a hitéletre és a hazaszeretetre való nevelés, pénzre van szükség, melynek biztosítása az államtól és az egyháztól nem várható el.

A Népszabadság (7.o.) Pokoli projekt a város szélén címmel mutatja be a veszprémi „pokoli tornyot.” A város szélén lévő ipartelepen 1976-ban húzták fel a Házgyári út 1. számú épületet. A tízemeletes munkásszállót a 90-es évek elején privatizálták, az egykori 17 négyzetméteres szobákból önálló lakások lettek. A hírhedtté vált társasházban néhány éve katasztrofális állapotok uralkodtak. A lakók fele-fele arányban voltak romák és nem romák. Veszprémben 2009 óta a teljes hajléktalanellátó rendszert a Magyar Máltai Szeretetszolgálat működteti, akik a munkájuk során ütköztek bele a pokoli toronyba. Vecsei Miklós alelnök a lapnak elmondta: „Az első pillanattól világos volt, hogy az itt élők saját erejükből nem lesznek képesek felszámolni a katasztrofális helyzetet, és nem számíthatnak külső segítségre sem. Az is nyilvánvaló volt, hogy kizárólag anyagi eszközökkel vagy erőszakos rendteremtéssel nem lehet érdemi változásokat elérni, ahhoz előbb a sorsközösségből valódi lakóközösséget kell építeni. Épp ezért beköltöztünk a toronyba.” A máltaiak első lépésként bevásárolták magukat a toronyba, hogy legyen beleszólásuk az egykori munkásszálló sorsába. Az üresen álló lakások felvásárlásával rövid időn belül többségi tulajdonosok lettek, és átvették a társasház közgyűlésének, egyúttal a torony életének az irányítását. Megjavították a tetőszigetelést, felújították a lakásokat. Egyezséget kötöttek az áramszolgáltató és a hátralékos lakástulajdonosok közt, amelynek eredményeként számos előre fizetős villanyórát szereltek fel a házban. Egyúttal beköltöztették a toronyba Dallos Esztert, aki szociális munkásként egy éve minden napját itt tölti. Elmondta: „Az az alapelvünk, hogy mindenben próbálunk segíteni, de elvárjuk a másik féltől, hogy ő is tegyen valamit a helyzet javításáért. A szeretetszolgálat például beszereltetett egy új liftet a házba, amit egy plasztikkártyával azok használhatnak, akik hajlandók fizetni a közös költséget. Azonnal megnőtt a fizetési hajlandóság, és a lifthasználattal párhuzamosan megszűnt a szemétkiöntés is.” Megszólal az egyik lakó, Szunyogh János is, aki elmondta: ma már nem érzi olyan rosszul itt magát, mint régebben, valahogy emberibb lett a ház.

Magyar Kurír