Napi sajtószemle

XVI. Benedek pápa spanyolországi apostoli látogatásáról
A Népszabadság (8.o.) A fiatalok hullámhosszát keresi XVI. Benedek, a Magyar Hírlap (6.o.) Pápai üzenet, a Magyar Nemzet (1.,8.o.) Fény és árnyék – XVI. Benedek bírálata címekkel  számolnak be arról, hogy tegnap a Szentatya Madridba érkezett, a XXVI. Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra.

A Népszabadság azt emeli ki, hogy XVI. Benedeket aggasztja a spanyolok eltávolodása a katolikus egyháztól. A lap szerint a Madrid utcáira kivezényelt tízezer rendőrnek nem lesz könnyű dolga, hiszen már most tüntetnek azok, akik sokallják a világtalálkozó 100 millióra becsült költségét, de tüntetni készülnek az ateisták, a melegek és a „felvilágosult keresztények” is. A pápa és a spanyol kormányfő, Zapotero mai találkozója előtt az orgánum emlékeztet rá: a szocialista kormányfő intézkedései – a válás és az abortusz könnyítése, az egyneműek házasságának engedélyezése, vagy az egyház hatalmának megnyirbálása – éles kritikákat váltott ki a Vatikánban. A Népszabadság egyébként úgy látja: a 84 éves egyházfő számára komoly megerőltetéssel jár a következő négy nap: kilenc beszédet mond és három misét pontifikál. A spanyol lapok kiemelik, hogy az ifjúsági világtalálkozó még XVI. Benedek elődjétől, II. János Páltól származik, aki közismerten jó kapcsolatot ápolt a fiatalokkal. Joseph Ratzinger viszont inkább az elmélkedő egyetemi professzorhoz hasonlítható, így érdekes lesz megfigyelni, mennyire tud ráhangolódni az ifjak hullámhosszára.

A Magyar Nemzet beszámolója azt emeli ki, hogy a Szentatya a spanyol fővárosba érkezve élesen bírálta a jelenkor legnagyobb kihívásait: a fogyasztási őrületet, a felületességet és az élvhajhászatot. Egyúttal annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy a jelenlegi gazdasági válság az erkölcsi lazulás következménye.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (7.o.) Sitkei Levente Dühöngő ifjúság című vezércikkében párhuzamot von a közelmúltbeli angliai zavargásokban részt vett fiatalok és a spanyol fővárosban a pápa ellen tüntető ifjak viselkedése között. A cikkíró kifejti: „A spanyol és az angol fiatalok két külön társaság, mégis nagyon hasonlítanak. Mindkettő kirekesztő, nem veszik észre, hogy épp azt bántják, aki kinyújtja feléjük a kezét. Az angol városok pillanatok alatt önkéntes takarítóbrigádokat szerveztek, önvédelmi osztagokká alakultak, elutasítva az erőszakot s egyúttal a fiatalok megbélyegzését is bőrszín vagy származás szerint. Spanyolországban egymillió fiatal zarándok vallja azt, hogy ő Krisztust követi; velük szemben nagyjából ötezren állnak harsogva és öklüket rázva. Az az egymillió tárt karokkal fogadná a mérgeseket, ők ezért jöttek Spanyolországba. Az egyház nem elitklub, ahová csak az tartozhat, aki átmegy egy csomó szűrőn, és rábólint a pápa. Az egyháznak nemcsak világi arca van, a lényeg nem a templomokban és a kelyhekben van, hanem a hitben, amelyet nem lehet eurókban kifejezni. Igen, súlyos morális válságban van Európa, a kereszténység bölcsője. De az egymillió hívő fiatal reményt ad, akármilyen zenét hallgat is.”

Szent István király ünnepéről     
A Magyar Hírlapban (Schmitt Pál… 1.,4.,5.o.) a köztársasági elnök nyilatkozik, aki elmondta: „Amikor beköltöztem a Sándor-palotába, az egyik első dolgunk volt, hogy az elnöki hivatal honlapján Szent István intelmeit is elhelyeztük a Himnusz és a Szózat mellé. Magam is gyakran idézem az intelmeket, és nagyon felemelő volt, hogy amikor XVI. Benedek pápát meglátogathattam, ő is az intelmekből idézett nekem. Első királyunk hagyatékát újra és újra elő kell vennünk, hogy megbizonyosodjunk róla: jó úton járunk-e?”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (Ami nem változik… 13.o.) Veres András szombathelyi megyéspüspök nyilatkozik, aki elmondta: „Augusztus 20-án egyszerre emlékezünk államalapító és államszervező királyunkra, az ő szentté avatására, illetve arra, hogy koronáját felajánlotta a Boldogságos Szűzanyának. A földi és az égi aspektus teljes mértékben átszövi egymást, a kettő azonban, úgymond, jól meg is fér egymás mellett. Hívők és nem hívők együtt tudnak emlékezni az ezeréves eseményekre.” A főpásztor – szemben egyes balliberális véleményekkel – vallja: „… mégiscsak többen vagyunk ebben az országban, akik inkább nemzeti büszkeséggel és vallásos érzülettel viszonyulunk ehhez a naphoz. Vagyis demokratikus ’mércével’ is az eredeti tartalommal azonosul a társadalom nagyobb része.” Arra a közbevetésre, hogy manapság egyre többen hangoztatják, jobb lett volna, ha Koppány győz Istvánnal szemben, Veres püspök azt mondta: „Egyesek a múltba révedésük során egyfajta magyar ősvalláshoz szeretnének visszatalálni, ám ez nem járható út. Egyrészt nincsenek valós információnik arról, milyen is volt ez a hitvilág. Másrészt Krisztus kereszthalálával az egész emberiség számára új világot nyitott meg. Minden Isten felé forduló vallásban vannak olyan értékek, amelyek a kereszténységben, a krisztusi evangéliumban érik el beteljesülésüket. Ettől még nem valószínű, hogy a turulmadarat a templom oltára fölé kellene tenni.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (3.o.) Stefka István Hit és cselekedet című vezércikkében Széchenyi Istvánt idézi: „Sokan azt gondolják: Magyarország volt; én azt szeretném hinni, lesz!” A lap főszerkesztője kifejti: „Ezer évvel ezelőtt Szent István király nyilván nem azért teremtette meg a magyar államiságot, hogy utódai feladják az ősök által megszerzett javakat. Nem azért küldte 999-ben Asztrik pannonhalmi apátot II. Szilveszter pápához a koronáért és az apostoli áldásért, hogy ezzel ne lépjünk be az európai keresztény nemzetek sorába.” Stefka István leszögezi: „Államiságunk 1011. évében most kell hinni és tenni, hogy ne odajussunk, ahová évtizedek óta a baloldal szán bennünket: a kiszolgáltatott, cselekvésképtelen nemzetek sorába. Abból elég volt!”

Ugyanitt (11.o.) Bayer Zsolt Még van hazánk címmel figyelmeztet: „Odáig már eljutottunk érzésben, hogy ami van, széthull darabokra. Csak még azt nem hisszük, hogy ami lesz, az a virág. Mert mi egyszer már cseréltünk lelket. Mert mi már többször megmaradtunk, amikor senki sem fogadott volna ránk… Most úgy érezzük, elfogyott az erőnk. Hát nem fogyhat el. Ez a legrosszabb és a legjobb hírem… Meg kell ünnepelni Szent Istvánt. És meg kell őrizni a lelkünk árán szerzett hazát… Mert zsigereinkbe ivódott ezeregyszáz esztendő alatt az örök tanulság: nekünk már nincs hová hátrálni. Ezért felelős újra minden magyar minden magyarért. Meg ne öljük a szent király emlékét… Hiszen még van hazánk.”

Magyar Kurír