Napi sajtószemle

A Népszava (8.o.) Real Madrid-mezt kapott a pápa címmel adja hírül, hogy a klub minden játékosa által aláírt mezt kapott ajándékba a  Katolikus Ifjúsági Találkozó alkalmával Madridban tartózkodó XVI. Benedek pápa. Az erre a célra tervezett mez felirata Benedicto és a 16-os számot viseli. A klub képviselői személyesen vitték el az ajándékot a Vatikán madridi képviseletére.

A Magyar Nemzetben (10.o.) Koncz Éva Jasna Góra varázsa címmel ír arról, hogy augusztus Lengyelországban hagyományosan a zarándoklatok hónapja. „Ezrek, sőt tízezrek róják az utakat országszerte, napokon át énekelve, imádkozva. Fiatalok és idősek, elkötelezett hívők komoly, megrendítő imaszándékokkal, vezeklő megtért emberek és vidám fiatalok, akik közül sokan talán jó társaságot, kalandot keresnek.”  

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (10.o.) Spiller Krisztina Ateista holland lelkész címmel számol be arról, hogy Klaas Hendrikse holland protestáns lelkész még 2007-ben könyvet írt „Hinni egy olyan istenben, aki nem létezik. Egy ateista lelkipásztor kiáltványa” címmel. Henrikse ateista hívőnek definiálja magát, aki Istent nem lénynek tekinti, hanem olyan szónak, amellyel az emberek közötti kapcsolatokban megjelenő jót nevezhetjük. Szerinte ha valaki azt mondja embertársának – „nem hagylak el” – és ekképpen is cselekszik, attitűdjét teljesen rendjénvaló Istennek nevezni. Hendrikse a szószékről azt hirdeti, hogy mindenki „ragadja meg a földi élet legjavát, hiszen lehet, hogy ez az egyetlen, ami megadatik neki.” Azt is mondja, hogy nem hisz a halál utáni életben. Jézus életét egy talán sosem volt férfi mitológiai történetének tekinti, a róla szóló írásokat pedig tanulságos elbeszéléseknek a bölcs életvezetésről. Spiller Krisztina beszámolójából kiderül, hogy Hendrikse gyülekezete a Hollandiai Protestáns Egyház tagjaként nyilvántartott Kivonulás Egyházhoz tartozik, s nem korlátozza őt tevékenységében. A Kivonulás Egyház hívei azt tartják közösségük fő erényének, hogy náluk mindenki abban hisz, amiben akar. Vezető lelkészük, Brian Lowe így mutatja be magát: „Szeretem a sült oldalast, szeretem a filmeket, amelyek feldobnak, no meg a jó kávét. Az Isten megajándékozott egy gyönyörű feleséggel és négy klassz sráccal.” A cikk szerzője ismerteti a BBC New Europe riportjának megállapításait a holland protestánsoknak a fogyasztói társadalomhoz igazodó „vallásosságát.” Ezek szerint a hollandokra jellemző a „valamiológia”, nagy részük úgy véli, létezik valami ég és föld között, de azt nem nevezik Istennek. Az egyházak Hollandiában a piacon küzdenek a hívekért, eközben bizonyos csoportok újraformálják a kereszténységet. „… mintha egy kormány vagy egy nagyvállalkozó közvélemény-kutatást végezne arról, hogy az emberek milyen spirituális szolgáltatásokra tartanak igényt, és ehhez idomítaná azokat, hogy sikeres legyen. Ha az újszerűség és az egyediség a cél, a holland lelkész esete telitalálat” – írja Spiller Krisztina.

A Magyar Nemzet RTV mellékletében (Isteni segítséggel 2.o.) Horváth Ágnes műsorvető nyilatkozik, aki a Lánchíd Rádióban csütörtökönként és szombatonként Magyarok címmel mutat be olyan embereket, akik pozitív életvitelükkel és tetteikkel hívják fel magukra a figyelmet. Műsorának alcíme: Életképek a Kárpát-medencéből. A riporternő elmondta: isteni segítséggel értesül arról, hogy ki az, aki éppen Budapesten tartózkodik és érdemes vele beszélgetni. Elmesélte többek között a tűri plébános, Kémenes Lóránt esetét, amely „a csodával határos. A település a magyar határ és a Székelyföld között található. Ide helyeztek egy igen fiatal papot plébánosnak, aki bizonyára nagyon kétségbe volt esve, amikor azt mondta: ő már látta a Szentlelket, az tartja össze a templomgerendát… A településen nemigen voltak hívők és magyarul beszélők. Aztán egyik pillanatról a másikra, deréktól lefelé a plébános lebénult. Hosszú kórházi kezelés és vélhetően sok ima után egyik nap csoda történt, mert a plébános lábra állt. Felfogta a csodát, eladta mindenét, még a legféltettebb gitárját is, összes lemezét, és vett a Székelyföldön egy földterületet, ahol minden nyáron gyerekeket üdültet. S hogy legyen miből, nyáron, egy hónapon át, a nap huszonnégy órájában, Olaszországban kamiont pakol…”

Magyar Kurír