Napi sajtószemle

A Népszava (Folytatás… 9.o.) közli, hogy első alkalommal közös osztrák-magyar külképviselet-vezetői értekezletet tart az Orbán-kormány, méghozzá a Pannonhalmi Bencés Főapátságban. A rendezvény a tegnapi nagyköveti értekezlet folytatása. Beszédet mond Várszegi Asztrik főapát mellett Martonyi János külügyminiszter, s két külföldi kollégája, Michael Spindelegger, az osztrák és Franco Frattini, az olasz diplomácia vezetője.

A Magyar Nemzet (Református… 4.o.) beszámolója szerint megtartotta első felvételijét a Magyarországi Református Egyház zsinata által alapított Wáli István Szakkollégium Debrecenben, amely főként cigány hallgatókat vesz fel. Az első évfolyamba egyelőre tízen jelentkeztek, de a pótfelvételin még újabb diákokat várnak. Szeptembertől további három városban is megnyitja a kapuit hasonló szakkollégium: Nyíregyházán evangélikus, Miskolcon görög katolikus, Budapesten pedig jezsuita. A négy szakkollégium összesen mintegy száz diákkal kezdi meg az új tanévet szeptemberben. A kormány és az egyházak szándéka szerint a következő években Szegeden és Pécsen is létrejönne hasonló szakkollégium. A lapnak Székely János Esztergom-budapesti segédpüspök, a püspöki konferencia cigánypasztorációjáért felelős referense elmondta: azt szeretnék elérni, hogy a romák büszkén vállalják identitásukat, kultúrájukat, s ezt kamatoztatni is tudják a mindennapi életben. Egy régi mondásra hivatkozva a püspök így fogalmazott: „A cigányok homlokán két aranypántnak kell lennie: a cigány identitásnak és a magyar kultúrának.” Székely János hangsúlyozta: igaz ugyan, hogy Magyarországon a főiskolát és egyetemet végzett diákok 2 százaléka cigány származású, s ez az arány talán a legmagasabb az EU-ban, mégis emelni szeretnék ezt az arányt.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Hat… 4.o.) közli, hogy szeptembertől hat településen – Fehérgyarmaton, Balmazújvárosban, Püspökladányban, Orosházán, Magyarcsanádon és Makó-Újvárosban – indít általános iskolai oktatást a Tiszántúli Református Egyházkerület. További négy településen, Hajdúnánáson, Törökszentmiklóson, Túrkevén és Békésben pedig a meglévő iskola mellett óvoda is indul.

A Népszabadság (Vevő… 2.o.) és a Magyar Nemzet (Vevő… 15.o.) is beszámolnak arról, hogy Pákh Imre, Munkácsy Mihály híres Krisztus-trilógiájának – Ecce Homo, Krisztus Pilátus előtt, Golgota –  legnagyobb méretű festményének, a Golgotának a tulajdonosa, közölte: vevő akadt a Golgotára. Pákh New Yorkban találkozik majd az amerikai evangélikus egyházhoz közel álló csoporttal, de konkrét ajánlatot egyelőre nem kapott. A kép eladása egyébként nem csak Pákh Imrén múlik, mivel az alkotás feletti rendelkezés jogát átadta a Munkácsy Alapítványnak.

A Népszabadságban (20.o.) Kácsor Zsolt Egy pap a tizedik századból címmel mutatja be Dalanics Zoltánt, a hajdúdorogi görög katolikus egyházközség parókusát, aki pedagógus feleségével négy gyermeket nevel. Szabadidejében pedig egy hagyományőrző egyesületben lovagol és íjászkodik. A cikkíró számára furcsa volt, hogy ugyanazt a személyt látta díszes papi öltözetben, mint akit egy tizedik századi magyar harcos viseletében. Dalanics Zoltán elmondta: „Nem arról van szó, hogy vissza akarnánk menni a honfoglalás korába, hanem arról, hogy ha az egyik lábunkkal előre akarunk lépni, a másikkal meg kell támasztani magunkat. A társadalom életében a támaszték egyik formája a hagyomány, és a hagyományőrzésnek csak akkor van haszna, ha a puszta múltba révedés helyett előrevisz. Vagyis erőt, segítséget és hitet ad a jövőhöz. Hátrafelé nyilazunk, előre vágtat velünk a ló, mert hát mondja meg, fordítva vajon mi értelme volna?” A cikkből kiderül, hogy Dalanics Zoltánt 2005-ben Vásárosnaményba rendelték parókusnak, amin az atya meglepődött, mert ott nem volt sem gyülekezet, sem parókia, sem templom. Elmondta: „A Jóisten megmutatta, hogy bízni kell benne, akkor mindent megad. Emlékszem arra az estére, amikor eldőlt, hogy Vásárosnaményba kell mennünk, pedig mondom, nem volt ott semmink, se parókia, se hívek, semmi. Mikor igent tudtunk mondani az Isten akaratára, kiderült, hogy a feleségem kap egy tanítói állást, megtudtuk, hogy van egy ház, amelyet a püspökség hajlandó megvenni parókiának, majd a következő három évben sikerült lerakni a templom alapkövét. Fantasztikus volt megtapasztalnom, hogy a Jóisten kegyelméből hogyan képes kinőni a semmiből egy közösség. Ez nem akarat kérdése, hanem ráhagyatkozás.”

Magyar Kurír