Napi sajtószemle

A Népszavában (9. o.) Rónay Tamás Békeima görbe tükörben címmel emlékeztet rá: másfél hét telt el azóta, hogy Ferenc pápa közös közel-keleti békeimát kezdeményezett, amelyen a Vatikánban Simon Peresz izraeli államfő és Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke barátként üdvözölte egymást. A Szentatya Istenhez könyörgött, hogy a közel-keleti népek testvérként élhessenek egymás mellett. A cikkíró rámutat: az azóta eltelt idő is azt bizonyítja, milyen kényes feladatot vállalt magára a pápa, amikor elhatározta, segíteni próbál a közel-keleti megbékélés folyamatának előmozdításában. Rónay külföldi lapokból válogat, melyekből kiderül: egyesek Izrael-ellenesnek, mások Izrael-pártinak nevezték a pápát, ráadásul még abban sincs egyetértés, hogy az elhangzott imák az ökumenizmust szolgálták volna. Caroline Glick, a Jerusalem Post amerikai születésű izraeli újságírója szerint a pápa „zsidóellenes irányba” viszi a Katolikus Egyházat. Ugyanebben a lapban az ír katolikus Paddy Monaghan az ellenkezőjét állította, szerinte Ferenc pápa éppen a zsidók barátja, s ezt több kijelentése, lépése is igazolta. Számos alkalommal ítélte el az antiszemitizmust, s többször hangsúlyozta: egy tőről fakad a zsidó és a keresztény vallás. Róma főrabbija, Riccardo di Segni meghívót kapott a közös békeimára, de egyéb elfoglaltságaira hivatkozva lemondta a részvételt. Távollétével sokat foglalkoztak az olasz orgánumok. A konzervatív Il Foglio például dicsérettel illette lépéséért. Előzőleg a Pagine Ebraiche című olaszországi zsidó kiadványban Di Segni bírálta a békeima megtartását, amelyet „rejtélyesnek, sőt, veszélyesnek” nevezett. Elsősorban azt kifogásolta, hogy a világi politikus Simon Peresz kapott meghívót egy vallási eseményre. Ennek ellenére Di Segni az Il Foglióban azt állította, elment volna a közös békeimára, ha nem lett volna elfoglaltsága. Hozzátette azonban: nem a pápa, hanem Peresz meghívásának tett volna eleget. A római főrabbi a Katolikus Egyház közel-keleti politikáját kifogásolta. Szerinte a Vatikán nem semleges, ezért nem tarthatott volna ilyen rendezvényt. Joseph Levi firenzei főrabbi viszont megtiszteltetésnek tartotta, hogy meghívót kapott. „Nagy örömömre szolgál, hogy részt vehetek a három nagy monoteista egyház e fontos találkozóján, s hozzájárulhatok a megbékélés folyamatához” – hangoztatta Joseph Levi, s a Haarec izraeli napilapban dicsérte Ferenc pápa békéért tett erőfeszítéseit. Leszögezte: „Ha nem reagálnánk azokra a jelzésekre, amelyeket a pápa tesz felénk, azt igen komoly hibának tartanám.” Rónay Tamás arra is kitér, hogy a vatikáni eseményen az iszlám delegáció egyik tagja a Korán utolsó mondatait idézte. Egyesek szerint ezzel éppen nem az ökumenizmust szolgálta, ami a pápa eredeti célja lett volna, hanem a többi vallást támadta. Az említett részben ugyanis Allah segítségét kérik a „hitetlenek népe” ellen. „De kit nevezünk hitetlennek? A más vallásúakat? Vagy azokat, akik nem hisznek Istenben?” – teszi fel a kérdéseket Rónay, hangsúlyozva: már ebben sincs egyetértés, nemhogy a felekezetek között, de az ugyanazon vallás hívei körében sem. A vallási szövegek sajátossága ugyanis, hogy lehet így is értelmezni őket, de úgy is. A cikk szerzőjének összegzése: „Ferenc pápa a békeima során reményét fejezte ki, hogy közösen indultak el egy új úton, ám ezekből a megnyilvánulásokból is kitűnik, mennyire az út elején tartanak még.”

Az erdon.ro Szentháromság templombúcsú Éradonyban címmel számol be arról, hogy az elmúlt vasárnap tartották meg Éradonyban a Szentháromság tiszteletére felszentelt római katolikus templom búcsúünnepét, melyre az egész környékről érkeztek zarándokok. Az ünnepség a ministránsok vezette bevonulással kezdődött, az oltárt Duma Ferenc székelyhídi, Bogdán István érmihályfalvi, Pitó Lajos szalacsi, Varga Sándor monospetri római katolikus lelkészek, illetve Erdődi Endre csokalyi görögkatolikus lelkész állták körül. A házigazda Mihály Balázs, aki érkeserűi plébánosként teljesít szolgálatot Éradonyban is, a kántorizálás feladatát is ellátta. Martin Lőrinc nyugalmazott szatmári esperes szentbeszédében felelevenítette az egyházközség történetét, benne az „új vallás” (a reformáció) okozta gyengülését, illetve újbóli megerősödését, aminek eredményeként 1786-ban felszentelték a ma is használatos templomot. A plébános szerint a XXI. század népéről ugyanaz mondható el, mint egykor az ígéret földjére vágyakozó Mózeséről: Isten nélkül próbál élni, pedig a pillanatnyi jólét csak pünkösdi királyság. Nem az erő az, ami megoldja a gondokat, hanem a hit, fejtette ki a tisztelendő, és példaként Scheffler János (1887–1952) és Bogdánffy Szilárd (1911–1953) vértanú püspökök példáját említette, mivel „ők nem régen éltek, és a mieink”. Sokan áldoztak, a mise végén pedig a Szentháromság-litánia hangzott fel. Az ünnepség zárásaként a házigazda lelkész megköszönte a vendégek szolgálatát, és a hívek részvételét az ünnepségen. A templomból távozókat süteménnyel várták az ajtóban, a vendégek ebédre voltak hivatalosak. A templomkert kerítésén kívül pedig több árusnál is lehetett búcsús vásárfiát – vattacukrot, mézeskalácsot, játékokat – vásárolni.

A szekelyhon.ro Az emberközelség a legfontosabb címmel kiemeli: ha azt a szót halljuk, primícia, a felszentelt római katolikus papok első szentmise-bemutatására gondolunk. Az első mise a megalapozott jövő ígéretének ünnepe, de a köszöneté és a háláé is egyben. Június 22-én vasárnap a csíkszeredai születésű Bilibók György tartja primíciáját a megyeszékhelyi Millenniumi templomban délelőtt 11 órakor. A hírportálnak elmondta: „Ez az alkalom hasonló egy lakodalomhoz. Másoktól eltérően én viszont az Egyházzal jegyeztem el magamat, ezért nekem és a családomnak is nagyon fontos, ünnepélyes pillanat ez, ami nem ismétlődik meg. Hiszen az embert életében egyszer szentelik fel pappá.” Bilibók György hangsúlyozta: hivatása során az emberek iránti közvetlenséget tekinti a legfontosabbnak. „Ahogy Ferenc pápa is mondta, az egyszerűségre kell törekedni. Azt szeretném, hogy az emberek nyelvén beszéljek, közel legyek hozzájuk nehézségeikben és problémáikban” – fogalmazott Bilibók György. Felidézte: „Az egyik ismerősöm egyszer azt mondta, ha ő pap lenne, az embereknek mindig azt prédikálná, hogy legyenek vidámak, szüntelenül örüljenek, mindenért adjanak hálát a Jóistennek. Sokszor felvetődött bennem a kérdés: mikor is lehet igazán boldog az ember, mikor érheti el az igazi örömet, és erre nem találtam más választ: amikor felismeri az ember Istentől személyére szabott hivatását, és ezt követi is.” Hozzátette: a végtelen utáni vágyból, Isten és embertársai szolgálatáért lett pap, hogy hirdethesse Péter apostolhoz hasonlóan a feltámadt Krisztust, akiben megtalálható az igazi boldogság, a szenvedések ellenére is. Papi jelmondata: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” „Jézus e szavakat apostolainak mondja, akiket meghív szolgálatára saját gyengeségeik, gyarlóságaik, bűneik ellenére is. Engem mindig mélyen megrendített, amikor ugyanezt megtapasztaltam hivatásomban, és azt, hogy nemcsak én küzdök Istenért, hanem hogy Ő is, sőt, Ő előbb tette meg a lépést felém.” Az atya egy intelmet is megfogalmaz a családok felé: vállalják a gyermekáldást, mert ha nincsenek családok, nincsenek gyerekek, akkor nincsenek papi hivatások, nincsenek Istennek kedves családi életek. Bilibók György a hírportál kérdésére, hol lesz első szolgálati helye, egyelőre nem tudott választ adni, hiszen az csak július folyamán derül ki. Annyi biztos, magyarországi plébánián szolgál majd, a szegedi egyházmegyében. Nyilatkozik Darvas Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia esperese is, aki elmondta: az 1989. január 9-én született Bilibók középiskolás korától aktívan részt vett a plébánia életében. Teológiai tanulmányainak első négy évét Gyulafehérváron végezte, az elmúlt két évben pedig a szegedi teológia növendéke volt. Szombaton szentelte pappá Magyarországon Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyéspüspök a szegedi dómban.

Magyar Kurír