Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (15.o.) Rasszisták a hollandok? címmel számol be arról, hogy a fekete bőrű emberek negatív sztereotípiájának nevezte egy amszterdami bíróság a holland Mikulás segítőjét, Fekete Pétert. A törvényszék szerint Mikulás segédjének befeketített arca, vastag vörös ajkai és ostoba, szolgalelkű viselkedése egyenlő a rasszista diszkriminációval, és sok amszterdami lakosra nézve sértő. A bíróság felszólította a holland főváros vezetését, hogy hat héten belül vizsgálják felül Fekete Péter szerepeltetését azokon a nyilvános ünnepi eseményeken, amelyeken a holland Mikulás a magyar hagyományokhoz hasonlóan december 5-6-án oszt ajándékokat a gyerekeknek. A cikkbe ékelve olvasható a Harc a karácsony ellen című írás, amely emlékeztet rá: nemcsak a Mikulás, de a karácsony is a bírálatok kereszttüzébe került azokban az országokban, amelyekben jelentős a nem keresztény vallási kisebbségek aránya. 2002-ben egy New York-i iskola betiltotta a karácsonyi előadásokat, és a karácsonyfa mellett más vallások jelképeivel díszítette az épületet. Nagy-Britanniában több városban is megrökönyödést keltett az önkormányzatok azon döntése, hogy a téli fények ünnepének keresztelik át a karácsonyt. Berlin egyik etnikailag sokszínű kerületében, Kreuzbergben a karácsonyi vásárt tavaly Winterfestnek (téli ünnep) hívták.

A frissujsag.ro Célom Isten akaratának követése címmel mutatja be Barta Barnabás diakónust, akit ma szentel pappá a szatmárnémeti székesegyházban Schönberg Jenő püspök. A szentelendő pap elmondta: „A Szatmár megyei Kaplonyban születtem 1989. február 8-án. A családom szép és nagy, szüleim öt gyermeknek adtak életet, és Isten segítségével fel is nevelték őket. Három nővérem és egy bátyám van, akik megházasodtak és már családot alapítottak. Tanulmányaimat otthon kezdtem, és miután szülőfalumban, a kaplonyi Fényi István Általános Iskolában befejeztem az elemi és általános iskolát, Nagykárolyban folytattam tovább. 2003-2007 között diákja voltam a Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Líceumnak, melynek befejeztével sikeresen leérettségiztem. Ezután kértem felvételemet a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolára és Papnevelő Intézetbe, ahol 2007 szeptemberében elkezdtem a papságra való készülést. A személyemről talán a környezetemben élő emberek tudnának többet mondani. Én különösen most nem szeretnék jellemzést adni magamról. Amire törekszem, az az egyszerűség, és odafigyelés arra, hogy mindig megmaradjak a realitás talaján. Célom Isten akaratának követése… A papi hivatás számomra egyszerűen szolgálat! Egy feladat, amit Isten bíz rám, hogy keresve az Ő akaratát, azt tegyem, amit kér tőlem. A pap is egy tagja a közösségnek, amelyben él és dolgozik. Olyan tagja, akit az Isten különös feladattal bízott meg, azzal, hogy összekovácsolja és segítsen ennek a közösségnek Isten felé haladni, vagyis felelőssé válik értük. Egy mondatban így fogalmazhatnám meg: a papi hivatás felelősségteljes szolgálat, amelyben a pap együtt a hívekkel keresi az Úr arcát és akaratát!” Barta Barnabás szerint egy papnak az életpéldájával kell megjelenítenie Krisztus példáját az emberek között: „Azzal, hogy Istennek tetsző életet él. Persze gyarló az ember, de a jóra való hajlamot és akaratot állandóan fenn kell tartania és ápolnia kell magában. Egyszóval a pap csak úgy lehet hiteles megjelenítője Krisztusnak az emberek között, hogy követi az Ő példáját! Ehhez kérem én is a Jóisten kegyelmét és minden jóakaratú ember imáját!”

A szekelyhon.ro Fohászból lett himnusz címmel számol be arról, hogy Mirk László néprajzkutató volt hétfőn délután a Székelyföld folyóirat vendége, miután egy tanulmányt közölt a kiadványban az Ó (Hej) én édes jó Istenem című dalról. A néprajzkutató elmondta: ez az ének akkor kezdte foglalkoztatni, amikor 2009-ben versantológiát jelentetett meg Csíksomlyóról. Költeményeket gyűjtött a kötethez és ennek során felkereste P. Márk József ferences szerzetest, hogy a könyvbe kerüljenek be a magyarság egyik legfontosabb kegyhelyén elhangzó Mária-énekek, azok, amelyekben Csíksomlyó neve is szerepel. A fent említett dalt is kiválasztották, és az atya azt kérte: ne himnuszként tegyék be – az emberek ugyanis annak tartják –, mivel szerinte ez egy fohász. P. Márk József azt is tudta, hogy zenéjét Bartók Béla szerezte, sőt arra is emlékezett, hogy a szöveg alatt a T. Gy.-monogram szerepelt aláírásként. Ezt követően Mirk László kutatni kezdett, és rábukkant arra, hogy az Ének című folyóirat pályázatot hirdetett meg 1940-ben, Bartók Béla Este a székelyeknél dallamához kerestek szöveget Észak-Erdély visszacsatolásának tiszteletére. A szolnoki leánygimnázium Mária-kongregációja küldte be a verset, melynek szerzője nem fedte fel nevét, a folyóirat közölte a dallamhoz ajánlott szöveget, azzal a megjegyzéssel a végén: „Íme, egy igazi Székely Himnusz.” Mirk László úgy véli, hogy ezt érthették sokan félre. Megjegyezte: folklorizálódott a dal, kutatásai során nótaként, népdalként vagy egyházi népénekként és találkozott vele. Legfontosabb eredménye viszont, hogy megtudta, a T. Gy.-monogram Tamás Győző lelkipásztor, hittantanár nevét fedi, aki megbecsült karvezető volt Szolnokon. Szerénysége, mellyel a nevét elhallgatta – mivel a dalszöveget nem minősítette igazi költői alkotásnak – azt eredményezte, hogy a székelyekkel való újraegyesülés tiszteletére írt fohászból székely himnusz lett.

A karpatinfo.net Katekéták, a Megváltó munkatársai című beszámolója szerint immár diplomával a zsebében öt lelkészi munkatárs kezdheti meg szolgálatát Kárpátalja református gyülekezeteiben, akik a Sárospataki Teológiai Akadémia beregszászi kihelyezett tagozatán háromévnyi sikeres tanulás után vehették kezükbe tanúsítványukat. Az ebből az alkalomból tartott hálaadó istentiszteleten Zán Fábián Sándor püspök hirdette az igét, aki bibliai példák alapján emlékeztetett rá: létezik valaki, mégpedig Jézus Krisztus, akinek mindig van hatalma arra, hogy megerősítsen bennünket. S ebben a békétlen, erőtlen országban erre most különösen nagy szükség van.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír