Napi sajtószemle

A Népszabadság (2.o.) Katolikus kampány, a Magyar Hírlap (2.o.) Csökkenőben az egyházi szja-felajánlások? címekkel számolnak be a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia őszi ülésszakát lezáró tegnapi sajtótájékoztatóról.

A Magyar Narancsban (30-31.o.) Kristóf Borbála és Urfi Péter „Konzervet ritkán veszünk” címmel készítettek összeállítást a Pannonhalmi Művészeti Fesztiválról. Varga Mátyás szerzetes költő, a fesztivál igazgatója elmondta: „Az apátság végig ott van a történések mögött, atmoszférát, kontextust teremt – amit mindenki érez. Én azt gondolom, hogy egy apátság mindig befogadó hely, ahol sokféle embert el lehet képzelni, miközben természetesen szakrális tér is. Mikor az Arcus Temporumot nyolc éve elkezdtük, csak zenei fesztivál volt. Azt gondoltam, ha jó muzsikusokat hívunk, akik jó zenét játszanak, majd tódul a közönség meg a kritikusok. Nem így lett. Ebből tanulva alkottuk meg azt az összetett koncepciót, amely máig meghatározó.” A fesztivál minden évben egy kortárs és egy klasszikus zeneszerző munkásságát állítja párbeszédbe – vagy éppen párhuzamba – egymással. „Minden művészeti ág egy meglehetősen poétikus gondolati mag köré épül, amelyet általában a zene inspirál. Ez a fesztivál nem a nyelvből indul ki, nem a beszédről szól. Nincs megnyitó, nincsenek beszédek vagy pódiumbeszélgetések. A dolog elindul, és a saját sodrásánál, súlyánál fogva viszi az embert, vagy nem viszi” – mondta Varga Mátyás, a fesztivál igazgatója. A fesztivál színházi vezetője, Hudi László pedig azt emeli ki: „Gyönyörű és szinte érthetetlen az a nyitottság, ahogyan az apátság kiáll a világ elé, és ahogyan befogadja a világot.” A cikkírók egyetértenek Hudi Lászlóval.

A Hetek folytatja a keresztényüldözések történetét bemutató sorozatát. Ezúttal Kulcsár Árpád Pusztító terápia (14-17.o.) címmel az 1919-ben 133 napig fennálló Tanácsköztársaság rémtetteit mutatja be. A szerző kifejti: „Az 1918-1919-es magyarországi forradalmakat megelőző évtizedekben a hivatalos egyházakat számos súlyos bírálat érte, melyek többsége teljesen megalapozott volt. Sokan kívántak mélyreható változásokat, hogy az egyházak végre alkalmassá váljanak valós feladataik betöltésére. Az őszirózsás forradalom előzményei után hatalomra került Tanácsköztársaság radikális egyházpolitikai intézkedések sorát hajtotta végre. Ezek elsődleges célja azonban nem a felekezetek erkölcsi, anyagi és hitéleti területein tapasztalható súlyos, sőt gyakran visszataszító állapotok orvoslása volt. A proletárdiktatúra irányítói magát a keresztény hitet akarták felszámolni, és nagy erőkkel kezdtek hozzá e cél megvalósításához.”

Ugyancsak a Hetek (24.o.) Egy nemes lelkű asszony címmel vázolja fel Zsindelyné Tüdős Klára életútját, kiemelve: mint divattervező a Pántlika Szalon tulajdonosaként vált igazán híressé, de tehetsége a jelmeztervezésben, a film- és színpadi rendezésben is áttörő sikert hozott számára. Modelljeit Európa-szerte keresték, 1940-ben aranyérmet kapott a milánói Iparművészeti Triennálén. „Igazi polihisztor volt, ami nőként, a harmincas években Magyarországon nem elhanyagolható teljesítménynek számított. Életében a legértékesebb feladatnak mégis az emberek megmentését tartotta, amit Isten munkájának tekintett.” Zsindelyé Tüdős Klára nagyvilági dámaként és miniszterfeleségként az 1940-es évek elején egy lelkésszel történt beszélgetés után Jézus Krisztus mellett dönt és életét a bibliai értékekhez igazítja. A vészkorszak idején férjével együtt zsidókat mentett – köztük Apró Antalt és feleségét. Az ötvenes években férjével együtt kitelepítették őket, később az akkor már magas rangú kommunista vezető Apró Antal intézte el, hogy Zsindelyné Tüdős Klára kapjon özvegyi nyugdíjat, s egy budapesti lakást. Néhány évvel ezelőtt Izrael állam a zsidók megmentéséért kitüntette Zsindelyné Tüdős Klárát, idén nyáron pedig a Debreceni Református Kollégium is beemelte a tizenkét, az egyház szempontjából jelentős személyiséget megjelenítő arcképcsarnokába.

Magyar Kurír