Napi sajtószemle

A Magyar Demokratában (5.o.) Bencsik András Nemzetek fordulóponton című vezércikkében arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi gazdasági és erkölcsi világválságban a kérdés ugyanaz, amit kétezer éve Poncius Pilátus tett fel Jézusnak: „Mi az, hogy igazság?” A lap főszerkesztője leszögezi: a krisztusi válasz egyszerű és félremagyarázhatatlan: „Ego sum via, veritas et vita” – „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Bencsik hozzáteszi: „A hazugság mindig relatív, az igazság mindig egyetemes, következésképpen az egyén könnyebben hajlamos a hazugság befogadására, mint a közösség, mert a közösségben – családban, törzsben, nemzetben – való létezés harmóniája csak a szakralitás befogadásával lehetséges.” A cikkíró rámutat: ezzel szemben a liberális hitvallás így szól: „Én én vagyok és minden ebből következik: létezésem egyszeri és megismételhetetlen. Mivel tehát az a jó, ami nekem jó, ezért koromtól és léthelyzetemtől függ, hogy mikor mit tartok annak.” Bencsik kifejti: „A nemzeti felfogásban – mivel a nemzet emberi léptékkel mérve tartósan létező – az egyén saját léte felett egy magasabb, tartós értékrendet ismer el, a nemzetét, amit azonban csak akkor tud igazságosnak elfogadni, ha látókörét tovább tágítva eljut az egyetemes isteni értékek elfogadásáig… A szemünk láttára születik egy új létmodell, s benne születik újjá a magyar nemzet is. Jó, ha tudjuk, hogy ennek első jele a szakralitás újjászületése lesz, ami már talán el is kezdődött, de nem vallási, hanem nemzeti szinten. Hazugságot bárki ki tud eszelni, de az igazság csak Istenből vezethető le.”

Ugyancsak a Magyar Demokratában (Újjáépítés 54.o.) Ágoston Balázs beszámolója szerint a délvidéki Magyarcsernye kis kápolnájának teljes körű restaurálása szeretetből és összefogásból született újjá. A nem egészen kétezer lelkes falu lakosságának 85 százaléka magyar, rajtuk kívül románok és szerbek élnek itt. A Biacsi-kápolnát 1910-ben építtette kissé eklektikus stílusban Biacsi Pál, a környék akkoriban tiszteletben álló földbirtokosa. Ez voltaképp a család temetkezési helyeként szolgált, de a falu egyik jelképévé is vált. Az elmúlt évtizedekben állaga leromlott, s félő volt, hogy idővel elenyészik, ám a magyarcsernyei születésű Biacsi Karolina kőszobrász-restaurátor művésznő (csak névrokona a kápolna építtetőjének) munkatársaival, segítőivel együtt újjávarázsolta a málladozó épületet.

Szintén a Magyar Demokratában (56.o.) Tabajdi Daniella Szakrális emlékek címmel közli, hogy a Szakrális Művészetek Hetének programsorozatához kapcsolódik Szilárdfy Zoltán aranymisés pap művészettörténész „Krisztus arca megvilágít minket” (Szent Ambrus) – A szakrális és profán művészet tárgyai Szilárdfy Zoltán jubiláns pap gyűjteményeiből című tárlat, amely október 2-áig látogatható a Nemzeti Múzeumban. A tudósító kiemeli: a múzeum kupolatermében kevésbé ismert ikonok, barokk grafikák, apácamunkák, porcelánok láthatók, „melyek misztikus hatást keltve kalauzolnak el a szakrális ikonográfia legnagyobb hazai kutatójának személyes világába.” A kiállítás leglátványosabb darabja az a Krisztus-arc, melyet ismeretlen orosz festő készített. A tárlathoz kapcsolódóan Szilárdfy Zoltán szeptember 21-én délután öt órakor előadást is tart, „A szakrális és profán művészet találkozása egy jubiláns pap gyűjteményében” címmel.

Magyar Kurír