Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (Elfogadta… 6.o.) és a Népszava (Lemondott… 2.o.) is beszámolnak arról, hogy XVI. Benedek pápa elfogadta John Magee ír püspök lemondását. A Népszava emlékeztet rá: a főpásztor visszalépését tavaly óta követelték, miután egy egyházi vizsgálóbizottság arra a megállapításra jutott, hogy az egyházmegyében veszélynek tették ki a gyermekeket és nem reagáltak megfelelően azokra a vádakra, amelyek szerint szexuális visszaélések történtek. A lap azt is megemlíti, hogy John Magee három pápát – VI. Pált, I. János Pált és II. János Pált – is szolgált tikárként és ő találta meg holtan 1978. szeptember 28-án a váratlanul elhunyt I. János Pált.

A Heti Válaszban (Beállni a sebbe 24-27.o.) Sándor György humoralista nyilatkozik, aki felidézte: „A BBC egyszer interjút készített Teréz anyával, aki elfogódott volt, gátlásos, és olyan evidens volt neki minden, ahogy a Bibliában is áll: legyen a ti igenetek igen, és a ti nemetek nem. Alig tudta a riporter kihúzni vele a fél órát. A szakmai bizottság elégtelennek minősítette, nem mehetett adásba. Egy este viszont, amikor valami elmaradt, hirtelen betették. Nézettségi rekordot döntött. A nézők ugyanis ráéreztek arra, hogy Teréz anya – Jelenits István kifejezésével – beállt a sebbe. Úgy beszélt, ahogy az Úr Jézus beszélhetett annak idején. Teréz anyának is szemére vetették, hogy szeretetmissziója olyan nagyon sok ember helyzetét azért nem oldja meg. S akkor ő azt mondta: hasznosak a szociális juttatások, az alapítványok, a mozgalmak, de ők személytől személyig mennek. De mondok mást. Nemrég egy társaságban úgy megnevettettem egy várandós édesanyát, hogy a kisbabája megfordult. Megmentettem az életét, mert egyébként rátekeredett volna a köldökzsinór nyakára.” Sándor György elmondta azt is: „Ó, hát van nekünk egy csodálatos papunk, Mékli Attila, aki a filozófia után most pszichológiát tanul. A farkasréti Mindenszentek plébániáján vasárnap este már nem lehet beférni, annyian vannak. Válóczy Józseffel közösen írt könyvük Hegyi Balázs ajánló szavaival, Evangéliumi töredék címmel jelent meg.” Sándor György idéz két, Anthony de Mello jezsuita pap által közzétett anekdotát: „… a náci koncentrációs tábor egy túlélője meglátogatja a barátját. ’Megbocsátottál-e már a náciknak?’ – kérdi tőle a barátja. ’Hm, igen.’ ’Ej, én nem. Engem még mindig emészt az irántuk való gyűlölet.’ ’Akkor – válaszolta szelíden barátja – téged még mindig fogva tartanak.’ A másik: ’A hadnagy feltüzeli katonáit. Katonák, most ember ember ellen fogtok harcolni! Mire Kohn gyalogos: főhadnagy úr! Nem tudná megmutatni nekem az én emberemet? Hátha barátsággal megbeszélhetnénk az egészet.’ A zsidó-keresztény párbeszédben sem történhet úgy, hogy mint a bolond, csak magamban beszélek.” Azzal kapcsolatban, hogy őt mindkét politikai tábor elfogadja, Sándor György úgy véli, egy kicsit belerokkant a hídszerepbe, „Lehet, hogy naiv vagyok, mert markánsan megnevezhető emberek egyik és másik oldalon is szinte versenyt mondták, hogy Gyuri, engedj még egy kicsit gyűlölködni minket, nem rontsd el a játékunkat. Játék alatt pedig pénz és hatalom értendő. Becsületesen ki kéne végre ezt az egészet beszélni. Ez a fenekedés zajlik most, is, hogy ha majd jön a Fidesz, egy pillanat alatt pokollá teszi az életünket. És azok az értelmiségiek, akik nyolc évig homokba dugták a fejüket, most majd pillanatonként kiélik elvitathatatlanul tehetségesebb kritikusi énjüket. De fasiszta veszéllyel riogatni! Az antiszemitizmus a legnagyobb bűnök egyike. Ennél már csak egy nagyobb bűn van, ha ártatlanokat is vádolnak ezzel. És attól, hogy katolizáltam, még mélyen zsidó vagyok.” A katolikus ellenségszeretetről Sándor György elmondta: „Száz évvel ezelőtt írtam le: amikor azt imádkozzuk, hogy ’miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek’, akkor ne jusson azonnal az eszünkbe valaki, mert elsősorban magunk vétkezünk a legtöbbet magunk ellen! De csődöt mondtam, nem tudom, mitől lehetne végre béke. Nem vagyok elég tehetséges és nagy formátumú ehhez. Mindenkinek van valami igazsága, csak nem kéne taccsra tenni, leugatni, agyonhallgatni, kigúnyolni azt, akinek más a véleménye.” Sándor György az evilági és keresztény gondolkozás közi különbségre világított rá a következő történettel: „… Bernard Shaw és egy gyengeelméjű áll egy hajóhídon, amely csak egyiküket bírja meg. Evilági gondolkodás szerint magától értetődik, hogy Shaw lökje a gyengeelméjűt a tengerbe és mentse a maga életét, hogy még több színdarabot írhasson az emberiség épülésére. Keresztény szempontból: ha a tengerbe ugrik, és a gyengeelméjűt hagyja ott a hídon, ezzel nagyobb dicsőséget ad az emberi életnek, mint minden színdarab, amit megírt vagy megírhat.”

Magyar Kurír