Napi sajtószemle

A Népszabadság (2.o.) Erdő Péter ismét CCEE-elnök címmel néhány sorban beszámol arról, hogy ismét Erdő Péter bíborost, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökét választották az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) elnökévé a következő öt évre.

A Magyar Nemzetben (A nyomort nem lehet betiltani 5.o.) Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke nyilatkozik, aki szerint a hajléktalanellátás az elmúlt húsz évben heroikus küzdelmet vívott. Egyúttal figyelmeztet: „A nyomort nem betiltani, hanem megszüntetni, meggyógyítani, orvosolni kell. Nem véletlenül használok egészségügyi kifejezéseket: a hajléktalanság társadalmi betegség, amelyet nem lehet megtiltani. A nagyvárosok problémái az egész ország nyomorúságát tükrözik. Sajnos az elmúlt 5-10 évben a budai kukák és a gazdag kerületek lomtalanításai a vidéki nyomor túlélési alternatíváivá váltak. Valóban sok hajléktalan gyűlt össze a nyomor és a szállók nagy száma miatt a VIII. kerületben, de nem ott kukáznak a legtöbben. Nem érdemes a VIII. kerület nyomorában kukázni.” Vecsei Miklós szerint ha az ország vezetése nem kezeli megfelelően a bedőlt devizahitelesek ügyét, és a gazdasági válság továbbgyűrűzik, jelentősen nőhet a túlélés reményében a nagyvárosokba érkező, később nagy valószínűséggel fedél nélkülivé váló nincstelenek száma, akiket nem tud kiszolgálni a hajléktalanellátó-rendszer. A máltaiak alelnöke szerint azonban a klasszikus hajléktalanság elsősorban nem lakhatási probléma, hanem társadalmi, vagyis az emberi kapcsolatok hiánya. Az válhat hajléktalanná, akit senki sem szeret, és akinek nincs kit szeretnie. Vecsei Miklós úgy véli: „Néhány dolgon már nem lehet változtatni, de a prioritások felállítása a távoli jövőben eredményes lehetne. Elsősorban egyértelművé kell tenni, meg kell jeleníteni azt a folyamatot, hogy hogyan válik egy elfelejtett, nyomorult település fővárosi problémává. A máltai szeretetszolgálat sosem lázad, nem tartunk demonstrációkat, csak ezeket a lépéssorozatokat igyekszünk megmutatni a döntéshozóknak.” Vecsei Miklós állítja: két-három év múlva tudnak olyan eredményt elérni, amelyre a fővárosban sétálók is azt mondják: valami megváltozott az utcákon. „Ezt a célt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a gazdasági környezet nem romlik súlyosan. A hajléktalanellátók ezt a kérdést nem tudják egyedül rendezni. Az, hogy a kormány milyen választ ad a válságra, hosszú évtizedekre meghatározza nemcsak a hajléktalanok, de az egész ország sorsát is. Az a kérdés, hogy az iszonyatos anyagi és főként lelki krízisben lévő családok egyben tudnak-e maradni. Fontos, hogy ha a lakás – mint tulajdon – elvesztése elő is fordul, a lakhatás biztonsága – mint a család egységének záloga – sose lehessen kérdés. Ha a legelesettebb rétegek leszakadnak egy társadalom testéről, akkor nincs tovább. Az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e nem bűnösként, hanem közös feladatként megjeleníteni a legnyomorultabb közösségeket.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (33.o.) Varga Attila Fehér pólóban címmel készített riportot arról, hogy Szolnokon az önkormányzattól vett át működtetésre egy általános iskolát, majd két óvodát a magyar görögkatolikus egyház. Hátrányos helyzetű roma gyermekeket nevelnek keresztény szellemben, céljuk a tanulás megszerettetése és a diákok felkészítése a felnőtt életre. Szabó Elemér egyházi igazgató a lapnak elmondta: „Normál tanterv szerint haladunk, ám az átlagostól sok ponton eltérő pedagógiai módszerekkel dolgozunk. Vannak gyógypedagógusaink, fejlesztő pedagógusaink s lelkészeink. A régi és az újonnan felvett tanárok, lelkészek tavaly romológiai, az idén pedig konfliktuskezelő tréningen vettek részt. Kis létszámú osztályokban oktatjuk a gyermekeket, foglalkozunk felzárkóztatással és tehetséggondozással is.” Az egyházi igazgató állítja: a szolnoki Szent Tamás Görögkatolikus Általános Iskolában a vallásos értékek és a cigány kultúrára való nyitottság összekapcsolódik egymással, identitást jelent. Az intézményben 170 gyerek tanul, 85 százalékuk hátrányos vagy halmozottan hátrányos. Nyilatkozik Balogh Győző roma pap hitoktató is, akinek nagy élményt jelent, hogy egy gyermek azt mondta neki: „Olyan akarok lenni, mint te.” Balogh Győző Timárról származik, a nagyszülei nevelték, negyven éven át dolgoztak a helyi termelőszövetkezetben. Kisgyermekként a templomban érezte, hogy otthon van, hatott reá a közös éneklés, a ruhák, színek látványa. Tanult, és mint mondja, a Jóisten kegyelméből teológiát végzett. Felidézte: „Mindig az hajtott, amit a nagyszüleimtől tanultam. Mivel cigány vagyok, négyszer annyit kell dolgoznom, hogy ledolgozzam a mások hibái miatt ért hátrányokat.” Jaczkó György parókus pedig arról beszélt, mit jelent az itt tanulóknak a lelki közösséget építő iskola: „Pólóban jártam az egyik óvodánkban, a gyermekek éppen ebédhez készültek. Evés előtt imádkozzunk együtt, javasoltam, ám egy kislány elrohant kezet mosni. Mikor visszaszaladt, mutatta a kezét, hozzátéve, hogy megmosta az arcát is, majd megemelte a pólómat, s megtörülte benne az arcát… A szülő helyén álló ember lettem, úgy fordult hozzám, mintha családtagja lennék. Az ilyen apró mozzanatok mutatják a bizalmi légkört, azt, hogy valami megváltozott az óvodáinkban, az iskolában. Ezek a gyerekek igazi lelki közösség részesei lettek.” Megszólal a riportban Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök is. Elmondta: „Egyre több iskola fordul hozzánk a kéréssel, hogy működtessük az intézményt, ez feladatunk, de csak akkor vállaljuk, ha biztosítani tudjuk a lelkiséget.” Tapasztalataik szerint Pécs, Veszprém és Győr környékén egyre több a görögkatolikus, és ahol életképes közösség van, ott bizánci lelkülettel iskolát is tudnak majd működtetni. Kocsis Fülöp azt is közölte: 2011. szeptember 8-tól, Kisboldogasszony ünnepétől kezdve egybe lehet írni a görögkatolikus szót. Ezen a napon érkezett meg ugyanis az MTA Magyar Nyelvi Bizottságától az erre vonatkozó hivatalos értesítés.

Magyar Kurír