Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (3.o.) Keveset tudunk az egyházak üldözéseiről címmel tudósít a zuglói önkormányzat és a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola közös szervezésében megrendezett, Diktatúrák egyházi áldozatai című konferenciáról, amelyen Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyéspüspök hangsúlyozta: a mártírokat az egyház nem gyászolja, hiszen ők „célba jutottak, és győztesei az életnek.” Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi ügyekért felelős államtitkára leszögezte: a kommunista és a szélsőjobboldali diktatúrák mártírjai örök példát adnak a nemzedékeknek. „A történelmi kataklizmákban a hívőknek a legnagyobb üldöztetés idején is embernek kellett maradniuk… Az áldozatok tanúságtevő életet éltek, és vértanúságuk különleges magvetés volt, amelynek egyszer be kell érnie.” Papcsák Ferenc, Zugló polgármestere rámutatott: még ma is keveset tudunk a Rákosi- és a Kádár-korszak, de a nyilas rémuralom egyházüldözéseiről is. „Nem vettük birtokba múltunkat, s ez az amnézia talán a Kádár-korszak utolsó öröksége” – mondta a fideszes politikus, emlékeztetve rá: még a nyolcvanas években is hátrányt jelentett a vallásos meggyőződés az egyetemi felvételi során. A polgármester kijelentette: büszkék lehetünk az egyházüldözések mártírjaira is, ma pedig ismét van okunk reménykedni, hogy az evangélium eljuthat a fiatalokhoz a növekvő számú egyházi iskolákon keresztül.

A Magyar Nemzet (4.o.) „Legyenek mindnyájan egy” címmel számol be a szombati, nagymarosi katolikus ifjúsági találkozóról, idézve annak idei mottóját. A találkozón arra keresték a választ: mire van szükség ahhoz, hogy jól működjön a család? Az előadást Orosz István görög katolikus pap és felesége tartották, a szentmise főcelebránsa Palánki Ferenc egri segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) ifjúsági és hivatásgondozó bizottságának újonnan megválasztott vezetője volt. A lap emlékeztet rá: a nagymarosi találkozók 1973-ban kezdődtek, amikor Sillye Jenő énekes-dalszerző és barátai a Dunakanyarban énekes-imádságos összejöveteleket szerveztek, ezért később a fiatalokkal foglalkozó papok, köztük Balás Béla – ma kaposvári megyéspüspök –  és Kerényi Lajos pártfogásukba vették. 

A Magyar Hírlap (Tudni kell… 2.o.) beszámol a vitézi rend szombati, vitézavató ünnepségéről, melyet a fóti székesegyházban tartottak meg. Az ünnepi szentmisét celebráló Ajtós József László esperes prédikációjában azt mondta: a Horthy-korszakot méltánytalanul feledik el, s színezik sötétre. „Pedig iskolák, kórházak, vasútvonalak épültek. Több mint ezerötszáz sajtótermék jelenhetett meg, a szélsőséges pártok működésének gátat szabtak. Ezek a tények nem azt támasztják alá, hogy ez az időszak diktatórikus lett volna.”

A Magyar Nemzet (Október… 4.o.) tudósít arról, hogy baptista imaházban tartott istentisztelettel nyitották meg az önkéntességet és fenntarthatóságot középpontba állító reformáció hónapját szombaton Debrecenben. Idén az Itt vagyok, engem küldj! bibliai mottó jegyében emlékeznek meg a reformációról a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának koordinálásával. Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője igehirdetésében megállapította: „Isten mindig aktuális, az emberekhez mindig az adott kor nyelvén szól. Így tett akkor is, amikor elfogadta Ézsaiás próféta önkéntességét és követéül küldte. Egy dolog közös Ézsaiás és közöttünk: Istennel kapcsolatba kerülni akkor és most is csak az ő segítségével lehet, hiszen a hívő előtt az Úr megfejti önmagát… Ahogyan Ézsaiást, úgy bárkit megérinthet Isten világossága, s aki megtapasztalja ezt, az fájdalmasan fedezi fel szívének sötétségét és értelmének homályosságát, annak fáj a saját keménysége és önzése. Ekkor azonban nem megsemmisítés, hanem megtisztítás következik, hiszen az Istennek nem célja a bűnösök elpusztítása. Isten célja az élet és annak fenntarthatósága. Ahol Isten szentségét támadják, ott nincs szabadság, csak szabadosság, nincs önkéntesség, csak önzés és tékozlás. Ott nincs felelősség a holnapért, a jövőért.” Szebik Imre, az MEÖT elnöke nyitóbeszédében emlékeztetett rá: a reformáció során felfedezték a legnagyobb kincset, az evangéliumot. „A reformáció nagy kincse az Isten felfedezése. Nekünk szükségünk van rá, és ő adja magát, miénk akar lenni. El kell mondani, hogy a miénk lehet a kincs, és felelősek vagyunk abban, hogy azt tovább is adjuk.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (6.o.) Loppert Csaba A szeretet vállalja a kockázatot címmel elemzi a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a közelmúltban díszdoktorrá avatott francia filozófus, Jean-Luc Marionnak a szeretetről 2003-ban írt könyvét. Marion sajnálja azt, hogy a szeretet kérdése, „minekután a keresztény középkorban centrális elemnek számított, fokozatosan kiszorult a filozófiából. A Szent Ágoston idejében még oly fontos szeretet, az én és a te közötti szubjektív kapcsolat vizsgálatának helyébe a modern korban a világ, a természet és a lét-létezés vizsgálata került. A modern világ filozófusai és tudósai fokozatosan megfeledkeztek a szeretetélményről, a művészetbe száműzték. Így az ember rendszerezett tudása a szeretetről kiesett a közös emberi emlékezetből. Ez azonban Jean-Luc Marion szerint nem jelenti azt, hogy az a rendszer, amely eredetileg a szeretet rendszere volt, megszűnt volna. Csak éppen az önszeretet, az önzés, a haszonelvűség, az utilitarizmus, az individualizmus és a liberalizmus birodalma, a gazdaságkor lépett a helyébe. A kifelé nyitott, adó (adogató) ember-szubjektum, más szóval személy helyébe a befelé forduló, a másikat és a közösségeket (nemzetet, emberiséget) kizáró egyén (vagy akár nemzet, osztály), az örökösen csak kapni akaró individuum (nemzet, osztály) lépett. Ennek e világi megjelenési formája volt a nyugati világban az utóbbi harminc év ’68-ads gyökerekre visszavezető liberális totalitarizmusa. Mint ahogy a korábbi nacionalista és kommunista totalitarizmusok is.” Loppert Csabát reménységgel tölti el, hogy Jean-Luc Mariont a Pázmány díszdoktorává avatták, „talán mégsem járt le végleg a bölcsészet- és társadalomtudományok ideje. És ha a szeretet rendszere újjáépíthető, akkor a nemzeti együttműködés rendszere is erősebb alapokra kerül.”

Magyar Kurír