Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (6.o.) Czakó Gábor A piacgazdaság maga az igazságtalanság címmel emlékeztet rá: Jézus „merőben új ég-föld s új Isten-ember viszonyt teremtett. A megváltásban az ember Isten barátjává lépett elő, sőt Jézus szó szerint is felszabadította őt, eltörölve a politikai, osztály-, sőt létkorlátait.” „Én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek” – idéz a szerző János evangéliumából (14,20), és hozzáteszi: „Ezzel, az Isten-ember egység megnyitásával az emberi személy porszemből személy lett: ő semmilyen más kultúrában-világvallásban nem születhetett meg. Életterve a szentség, miként azt az evangéliumban vagy harminc helyen olvashatjuk.” Így például Máténál: „Ha életszentségetek fölül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába” (5,20). Czakó megállapítja: „A megkeresztelt európai ember élt szabadsága és szabadossága összes lehetőségével. Feltalálta a történelmet, és fejlődésnek nevezte el. Kicsikarta az államhatalomtól való függetlenségét, nemességét, polgárságát, céhrendszerét, jogát, magántulajdonát, tudományát, sőt az ateizmusig is elmehetett. Ez példátlan. Lassan szembefordult alkotójával. A reneszánsszal kezdődően létrehozta a gazdaságkort, az égtől teljesen elválasztott, sőt Isten megsemmisítésére törő civilizációt, és a versenyre, a belőle következő viszályra és gyűlöletre építette. Isten öngólt lőtt az ember felszabadításával? Vagy ez eleve a Teremtő általunk átláthatatlan célja volt? Nem tudjuk.” A szerző rámutat: korunk legzajosabb istene, az Ész azt harsogja, hogy aki életrevaló, az elhagyja hitét, családját, ellesi a pénzcsinálás trükkjeit. Czakó a pénz démonikus hatalmát illetően emlékeztet rá, hogy Mózes a zsidók egymás közti ügyleteiben tiltotta a kamatszedést, Jézus viszont nem tett különbséget, hiszen minden embert megváltott. Aquinói Szent Tamás csak a kölcsön miatt esetleg felmerülő veszteség pótlását tartotta jogosnak. A katolikus egyház tiltotta a kamatszedést, elvileg máig egyetért Tamással és Jézussal, ám a kamattilalom 1984-ben kimaradt az egyházi törvények közül. Luther Márton felismerte, hogy a pénz ereje a kamatban rejlik, s szenvedélyesen kelt ki ellene, „akkori becsületes nevén az uzsora ellen.” A kamatszedést azonban megengedte, és Kálvin is. A cikkíró felhívja a figyelmet, hogy hazánk alig kétmilliárd dolláros kölcsöne néhány év alatt, 1990-re tízszeresére növekedett úgy, hogy közben fizettük a részleteket. „A világ legtöbb országa a tőke foglya, mert el van adósodva, még Amerika is. A népek munkája és javai automatikusan az uzsorások bankszámláira szivattyúzódnak, miközben a bolygó pusztul. A tényleges javak: a természeti kincsek, életek, az emberi munka gyümölcsei mind átcserélődnek a pénz nevű absztrakcióra, a Semmire – az Antikrisztus örömére.” A kamatból pedig következik az értéktelenségi törvény, „minél közelebb áll valaki az értékteremtéshez, annál kevesebbet keres. Ugyanis az áruk, az emberi munka gyümölcsei mind avulnak, eszi őket a rozsda, ám velük szemben a pénz egyre gyarapszik, ezért előnye behozhatatlan. Így a piacgazdaság maga az igazságtalanság. Mivel vallási és természeti fékje nincs – gazdaságkor pogány, és a pénz meg a kamat nem természeti, hanem természetalatti jelenség.” Czakó Gábor figyelmeztet: ha mindezt tűrjük, beteljesül Luther Márton jóslata: „Az uzsora rövid időn belül fölfalja az egész földet.”

A Magyar Nemzet RTV mellékletében (Jókor… 2.o.) Kátai Balázs dokumentumfilm-rendező, a pannonhalmi bencés gimnázium egykori növendéke nyilatkozik, akinek Pannonhalmi mozaik című filmjét a Duna TV nemzeti ünnepünkön, október 23-án vetíti, reggel 9 órai kezdettel. Az alkotás a legöregebb magyar iskola 1956-os napjait idézi meg. A film kezdetén elhangzik, hogy értesülve a budapesti eseményekről, az intézmény akkori igazgatója, Söveges Dávid így fogalmazott: „Azért, mert Budapesten két kommunista csapat lövi egymást, az élet nem fog megállni.” Kátai Balázs elmondta: „Dávid atya a friss hírt szándékosan ’elbagatellizálta’, nehogy a ’revolúció’ szele magával ragadja az ifjúságot. Beláthatatlan következményei lettek volna, ha a diákság felbolydul; a zárt közösség azonban így kezelhető maradt. A gondosan adagolt információk segítségével a történésekről értesültek a gimnázium tanulói, az uszításokból viszont kimaradtak. Szervezetten hallgatták a híreket, a magyar, a pozsonyi, a bécsi rádiót, a Szabad Európa adásait is. A híreket, naponta összegezve, a hirdetőtáblán is olvashatták. Mint az a visszaemlékezésekből kiderül, az akkori diákok utólag valamennyien helyeslik azt a fajta ’cenzúrát’, amely az egész apátságot megvédte a megtorlásoktól.” A filmrendező felidézi azt is, hogy Söveges Dávid atyát „1957. március 13-án, hamvazószerdán hurcolták el a pufajkások. Mire Győrbe értek, félholtra verték, hónapokig kórházban ápolták, évekig börtönbe zárták. Soha nem gyógyult meg teljesen, ezt azonban soha nem emlegette, míg lehetett, tanított. Hogy kik voltak a ’téglák’ Pannonhalmán, az számunkra sosem derült ki. Ma is kutatnak a történészek, levéltárosok, és még sokan mások… Szerintem azok az emberek, akik az én pannonhalmi tanulmányaim idején ott voltak, és minket tanítottak, tiszteletet érdemelnek, bármit találnak is ellenük a kutatók. Egyik atya mondta nemrégiben, amikor ez a téma szóba került: ha engem még egy héttel tovább vernek, lehet, hogy én is bármit aláírtam és vállaltam volna…”

Magyar Kurír