Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Tusk… 9.o.) beszámolója szerint a lengyelországi parlamenti választások után a törvényhozásba bejutott új liberális párt, a PR vezetője, Janusz Palikot a parlamentben található feszület eltávolítását szorgalmazza. A PR a választásokon 10 százalékkal a harmadik helyen végzett, de a győztes Polgári Platform (PO) vezetője, Donald Tusk miniszterelnök a velük való koalíciót egyértelműen kizárta. Palikot sérelmezi a kereszt jelenlétét a parlamenti ülésteremben, szerinte ugyanis az nem egyeztethető össze a lengyel alkotmánnyal, s ha kell, az alkotmánybíróságig is elmegy. Ám a korábbi baloldali politikus, Tomasz Nalecz, aki jelenleg az államfő tanácsadója, szerencsétlennek minősítette Palikot javaslatát. Leszögezte: a kereszt Lengyelországban nem csupán egy vallási jelkép, hanem a lengyel identitás elmaradhatatlan alkotóeleme. 

A Hetekben (2-3.o.) Molnár László és Morvay Péter Tiananmen tér Kairóban címmel számolnak be a múlt hétvégi, kairói keresztény-mozlim összecsapásról. A cikkírók a keresztény kopt tüntetés egyik szervezőjét idézik: „Az állami televízió épületétől 200 méterre vártak ránk a hadsereg és a rendőrség egységei. Tüzet nyitottak, majd két páncélozott jármű indult nagy sebességgel a tömeg felé. A járművek előre-hátra robogtak a tömegben, a lánctalpak fékezés nélkül hajtottak át az embereken. Legalább 15 embert roncsoltak szét, volt, akinek a koponyáján gázoltak át.” A szerzők rámutatnak: a Hoszni Mubarak bukása óta legsúlyosabb keresztényellenes támadásban legalább 25, más jelentések szerint 35-40 hívő halt meg. A cikkírók arra is kitérnek, hogy a palesztin keresztények hasonló módon szenvednek a regnáló vezetés nyomása alatt. Emlékeztetnek rá: amikor 1994-ben létrehozták a Palesztin Hatóságot, Betlehem lakosságának 80 százaléka keresztény volt. Ma Jézus szülővárosában alig 20 százalék a keresztény palesztin lakossága száma.

Ugyancsak a Hetek (12-16.o.) folytatja a keresztényüldözések történetét bemutató sorozatát. Ezúttal Kulcsár Árpád Az ateizmus igézetében címmel tényként állapítja meg: „A Szovjetunió fennállásának több mint hét élvtizede alatt az államhatalom minden rendelkezésre álló eszközzel igyekezett felszámolni a keresztény hitet és az egyházakat. Az ismételten megújuló támadásokkal az ateizmus kizárólagos uralmát akarták megteremteni. Bár az eszközöket váltogatták, a végcél mindvégig ugyanaz maradt. Sztálin idején a legbrutálisabb erőszakkal igyekeztek megtörni az egyházakat. Tömegesen végezték ki a papokat, és rombolták le az egyházi épületeket. Hruscsov idején enyhült az erőszak, de továbbra is kíméletlen következetességgel igyekeztek elszakítani az embereket a keresztény hittől. A Brezsnyev-korszakban már nem rendeztek nagyszabású keresztényellenes kampányokat, mint a korábbi évtizedekben, inkább a kevésbé feltűnő eszközöket választották. Így például elmegyógyintézeti kényszerkezeléseket alkalmaztak számos hitvalló kereszténnyel szemben.”

Ugyanitt (4.o.) Mészáros István László A szabad világ védőbástyája címmel úgy véli: a palesztin állam egyoldalú elismertetéséért indított kampány értékválasztás elé állítja Európát és benne Magyarországot. „Eláruljuk-e múltunkat, zsidó-keresztény értékeinket, melyeken civilizációnk, az alapvető és elidegeníthetetlen emberi jogok garantálását célul tűző politikai rendszereink, a szabad világ nyugszanak?” – teszi fel a kérdést a szerző. Egyúttal figyelmeztet: „Európa és Magyarország egyszer már elkövette azt a bűnt, hogy egyesek tettlegesen, mások közömbösen vagy naivan asszisztálva (keresztények tömegeit is beleértve) előidézték az európai zsidóság tragédiáját. Már csak ezért is tartozunk megtenni minden tőlünk telhetőt annak érdekében, nehogy most Izrael állama váljon a visszatelepedett zsidóság haláltáborává. Ezért csak olyan megoldásokat szabadna támogatnunk, amelyek nem gyöngítik, hanem garantálják Izrael biztonságos és védhető határok közötti létezéséhez való jogát, önvédelmi képességét. A palesztin államiság elismerése, Jeruzsálem fölosztása ellenkező irányba mutatna.”

Magyar Kurír