Napi sajtószemle

A Népszabadság (Lenácizta… 3.o.) beszámol arról, hogy Susan Sarandon amerikai színésznő egy interjújában elmesélte: a halálbüntetés ellen tiltakozásként küldött egy példányt a pápának a Ments meg, Uram! című regényből. Majd rögtön pontosított: „Az előzőnek, nem ennek a nácinak, aki most van.” Később még egyszer megismételte a kijelentését. Sarandon a regényből készült filmben egy apácát játszik, akit egy halálra ítélt gyilkos arra kér, mentse meg a kivégzéstől, s legyen lelki támasza élete utolsó napjaiban. Sarandon az alakításáért Oscar-díjat kapott. Bill Donohue, az amerikai Katolikus Liga elnöke obszcénnek minősítette a színésznő kijelentését. Leszögezte: a nácizás otromba tudatlanságra vall, Joseph Ratzingert akkor sorozták be a Hitlerjugendbe, amikor az kötelező volt minden 14 éves német fiú számára.
A Magyar Hírlap (A kereszt… 6.o.) és a Magyar Nemzet (Népszerű kereszt 8.o.) is beszámolnak arról, hogy a lengyelek hetven százaléka elutasítja azt a követelést, hogy távolítsák el a parlament alsóházának üléstermében lévő feszületet. A kereszt eltávolítását Janusz Palikot követeli, akinek baloldali, populista, antiklerikális mozgalma a harmadik helyen végzett az október 9-ei választásokon. 

A Magyar Demokratában (25–28.o.) Lass Gábor Birtokba vett múlt címmel számol be a közelmúltban Zuglóban rendezett, Diktatúrák egyházi áldozatai című konferenciáról, amelyen Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspök feltette a kérdést: „Miért nem gyászoljuk a vértanúkat? Azért, mert az emberi élet egyetlen igazi céljába értek. A vártanúk az emberi élet győztesei. Az üldöztetés, a vértanúság egy keresztény esetében nem a gyöngeség, hanem az erő bizonyítéka.” A főpásztor felidézte Jézus szavait: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább azoktól féljetek, akik a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatják.” Kiss-Rigó László szerint Jézus ezt ma így fogalmazná meg: „Ne azoktól féljetek, akik az érdekeiteket veszélyezteti, hanem azoktól, akik az értékeiteket tudják elvenni.” A püspök hozzátette: most, amikor demokráciában és szabadságban élünk, pontosan ez történik: értékeinket önként és dalolva adjuk át vagy veszítjük el. A népszámlálással kapcsolatban hangsúlyozta: nem az egyházaknak van szükségük arra, hogy az emberek megvallják identitásukat, hanem a magyar társadalomnak van szüksége arra, hogy megvallja hitét, hogy ezzel identitásban megerősödjön. Zombori István, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola docense előadásában emlékeztetett rá: Sztálin azért tekintette a katolikus egyházat a legfőbb ellenségének, mert az a pápa főhatalma alatt egy olyan világegyházhoz tartozott, amely sokszoros erőt képviselt. Amikor 1948-ban államosították az egyházi iskolákat, megszűnt az egyház évezredes kulturális-oktatási tevékenysége, amelynek köszönhetően Magyarország mindig a művelt országok közé tartozott. 1950-ben pedig a férfi és női szerzetesrend feloszlatásával Magyarország az erkölcsi, morális és fizikai értelemben vett gazdagságát veszítette el, mert az évezredek alatt összegyűlt értékek (könyvek, kéziratok) elvesztek. A kommunisták, bár akarták, de nem tudták elérni, hogy a papok a prédikációikat ellenőrzésre átadják. A docens szerint a katolikus egyház egyfajta reménysziget volt Magyarországon.

Ugyancsak a Magyar Demokratában (16–19.o.) Fehérváry Krisztina A feltámadás temploma címmel készített riportja arra keresi a választ, mikor épül fel a közelmúltban elhunyt nemzetközi hírű építész, Makovecz Imre Felső-Krisztinavárosba tervezett temploma.

A Magyar Hírlapban (Ellátást kell felajánlani mindenkinek 2.o.) Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke nyilatkozik, aki nem ért egyet azzal, hogy elzárással vagy 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtanák fideszes politikusok azokat a hajléktalanokat, akiket fél éven belül másodszor vonnának felelősségre az utcán lakásért. Vecsei kifejtette: „Az egy fontos jelzés egy társadalomtól, hogy nem jó, ha emberek közterületen laknak, hogy nem lehet bármit megtenni. Ez azonban nem időszerű, hiszen akkor lenne csak elfogadható, ha mindeközben a hajléktalanok irányába megjelenne az erős gondoskodás szándéka, vagyis ha egy diagnózis alapján mindenkinek fel tudnának ajánlani valamilyen ellátást. Hajléktalan ugyanis az, akinek különböző okok miatt nincs hol aludnia, de másnap összeszedi magát, és dolgozni megy. De az is az, aki az ürülékében fetreng, netán tbc-s, és évek óta az utcán tengődik. Külön-külön kellene megoldást találni ezeknek az embereknek a problémáira, egyéni szociális helyzetük alapján.” A lap kérdésére, hogy a tüntetés lenne a megoldás, a máltaiak alelnöke azt válaszolta: „Nem szoktunk tiltakozni, de hivatásunk szerint hangosan kell jelezni barátaink felé is, ha valami súlyos gond adódik…. Sajnos azonban politikai síkra terelődött az ügy, ellenzéki politikusok járkáltak a hétfőn tüntetők között a Kossuth téren, a parlamentben mindenki tőkét kovácsolna a szerencsétlen sorsú emberekből. Ez a vita jelenleg az irracionalitás határán van. Nem a rendőrségnek kellene megoldania a hajléktalankérdést, de nem is hinném, hogy a rendőrség szeretné ezt a feladatot a nyakába venni. A korábbi lépéseket tekintve viszont azt látom, megvan a szándék a kormányban és a fővárosban is, hogy megoldást találjunk erre a fontos problémára.”

Magyar Kurír