Napi sajtószemle

A Napi Gazdaság (16.o.) A nap idézete címmel fotót hoz XVI. Benedek pápáról, s idéz a Vatikán tegnap kiadott közleményéből: „Létre kell hozni egy nemzetek feletti hatóságot, melynek hatásköre kiterjedne a világ minden országára és teljes hatáskörrel bírna a gazdasági szabályozások és döntések terén.”

A Magyar Hírlap (Iszlám jogrend… 1.,6.o.) összeállítást készített annak kapcsán, hogy Líbiában az új vezetés bejelentette: az iszlám jog lesz a rendszer alapja. A lapnak nyilatkozó N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet koordinációs igazgatója, iszlám-szakértő elmondta: „Líbiában éppen a vallás az, amely a közös nevezőt jelenti a társadalomban, s éppen ezért talán ez most az egyik legegyszerűbben megoldható kérdés. Nincs abban egyébként semmi szokatlan, hogy az iszlám jogrend lesz az alap, hiszen a térség többi országa is ebbe az irányba megy. A vallást tekintve Líbiában pedig nincsenek különböző irányok, ez konzervatív társadalom, amelyben nagy szerepe van az iszlámnak. A változás leginkább a családjog körül összpontosul: feloldották a többnejűséget, s változtatások – a nőkre vonatkozóan bizonyos szigorítások – történtek a válással kapcsolatos rendelkezéseket illetően. A saríának azonban rengeteg olyan része van, amely nem oszt, nem szoroz a nyugati ember szempontjából… Ahhoz, hogy a változás békésen menjen végbe, hogy a líbiai nép azt a Nyugattal baráti viszonyban hajtsa végre, a Nyugatnak meg kell állnia, hogy bizonyos kérdésekbe nem szól bele.” Az összeállítás részeként beszámol a lap arról is, hogy Tunéziában az első szabad választásokon az előrejelzések szerint az Újjászületés nevű, mérsékelt iszlamista párt szerezte meg a győzelmet. Az MH szerint nem minden alap nélküli az aggodalom, hogy nemcsak a diktatúrát elsöprő felkelések, hanem az iszlamisták pajzsra emelése terén is ragadós lesz a tunéziai példa, bár az eddig elnyomott mozgalom ígérete szerint nem változtatna az állam szekuláris jellegén.

A Magyar Nemzet RTV mellékletében (Kora reggel… 2.o.) Roska Tamás Széchenyi-díjas tudós nyilatkozik, aki 1998 és 2006 között a  Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karának volt az alapító dékánja. A nemzetközi hírű kutató felidézi 1956-os emlékeit. A forradalom leverése után orvos édesapját „koncentrációs táborba vitték, amit eufemisztikusan internálótábornak neveztek. Édesapám később elmondta, felszabadulásként értékelte, mikor ’végre’ börtönbe került.” Roska Tamás hiába érettségizett kitűnően, egyetemre évekig nem mehetett. „Elmentem Budapesten segédmunkásnak. Nagymamám albérleti szobájában laktunk, édesanyámmal és testvéreimmel együtt, kiszabadulása után édesapám is oda költözött… Ezekben az években a szüleimtől tanultam, és később személyessé váló, mély meggyőződésem segített: van Isten! Egyszer-egyszer lélekben találkoztam is Vele. Az evangéliumok igazsága és emberképe pedig olyan vonzó, olyan lelkesítő, hogy a nehézségek eltörpülnek mellette. Külföldi útjaim, hosszabb tartózkodásaim során, kutató kollégáimmal és családtagjaikkal beszélgetve, meggyőződhettem róla, egyvalamiről mindenki tudott Magyarországot illetően, az 1956-os forradalomról és ennek világpolitikai jelentőségéről. A fiatalabb korosztályok számára 1956 szinte meseszerű, talán el sem hiszik, hogy mire képes az emberi gonoszság és tájékozatlanság. De a történelmi valóságot mindenkinek meg kell ismernie, már csak azért is, hogy meg ne ismétlődjön! Igazság, igazságosság, megbocsátás és kiengesztelődés kéz a kézben járjanak!” Roska Tamás a Szabad Ózd című, 2005-ben készült dokumentumfilmben is vall életéről.

Magyar Kurír