Napi sajtószemle

A Népszabadság (Turisztikai központot… 2.o.) hosszabban, a Magyar Hírlap (Központ… 13.o.) néhány sorban számol be arról, hogy turisztikai és információs központot létesített a veszprémi érsekség a várban lévő Bíró-Giczey-palotában. A Szalézi Szent Ferencről elnevezett intézmény 881 millió forintos fejlesztéssel valósult meg, amelyhez 749 milliós uniós támogatást nyert pályázaton a katolikus főegyházmegye. A létesítmény avatóján Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes elmondta: „Egy ezeréves vagy akár még régebbi város is meg tud újulni, ha gondoskodó kezekben van, ha olyan közösség tartja fenn, amely figyel a múltjára. Ami Veszprémben zajlik, az a múlt megújulása is.” Navracsics Tibor arra is rámutatott: a műemlék épületben láthatók fotók az ötven-hatvan évvel ezelőtti vár állapotáról, gondozatlan környezetéről. Jól tükrözik az elhanyagolt várost, a szocializmus sivárságát. Az új létesítményt Márfi Gyula veszprémi érsek szentelte és áldotta meg.    

A Magyar Hírlapban (12.o.) Salánki Miklós Puszta Sándor költői feltámadása címmel emlékszik a száz éve, 1911. október 28-án született Puszta Sándor pap költőre. Szombaton a sírhelyénél koszorúzással, a leányfalui templomban emlékmisével, majd országos versmondó versennyel idézték fel munkásságát Leányfalun, ahol 47 évig szolgált lelkipásztorként. A cikkíró furcsállja, hogy míg Puszta Sándornak a szocializmus ideje alatt 1969-től hat kötete jelent meg – négy a Magvető, kettő az Ecclesia Kiadónál –, a rendszerváltozás óta viszont egyetlenegy sem. Graf Rezső, a Puszta Sándor Kör elnökének minden igyekezete ellenére sem jelent meg anyagi okok miatt a centenárium alkalmából összeállított verseskötet. Salánki megjegyzi: „Talán a reklámra milliókat költő katolikus egyház támogathatta volna volt papja irodalmi hagyatékának megőrzését.” A cikkíró figyelmeztet: „Ne hagyjuk elfeledni Puszta Sándort, aki jól tudta, hirdette, a halhatatlanság nem evilági mérce.” Költői ars poéticáját így fogalmazta meg: „Költészetem szolgálat. Jegye a néppel, hazámmal, a tájjal való összeforrottság. A belőlük fakadottság és hozzájuk-tartozás, velük-eljegyzettség föladhatatlan érzése. Lábam alatt föld van, fejem fölött ég, mindkettővel szemben tudom kötelességemet! Ez egyúttal a kitárt szív, a kitárt kéz mozdulata: az ember felé, hogy boldogabb, a világ felé, hogy szebb, a föld felé, hogy otthonibb legyen!”

A Magyar Nemzetben („Ki kell tudnunk állni magyar identitásunk mellett” 4.o.) Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke nyilatkozik, aki elmondta: „Úgy hiszem, mindannyian igyekszünk ennek szellemiségében hirdetni Isten Igéjét: kegyelemből, hit által, a Szentírás és csak Krisztus által. Ez a négy alapelv nagyon erőssé vált a reformáció alkalmával, és ezt igyekeznek a protestáns egyházak, református közösségei megtartani. Ezek az alapelvek teljeséggel megmagyarázzák azt, hogy az ember számára mi a lényeges, amihez ragaszkodni kell. Ez hasonló dolog, mint amikor a bankok alkalmazottainak próbálják megtanítani a hamis pénz mibenlétét. Tehát elsősorban azt tanítják meg nekik, hogy milyen a valódi, az igazi pénz Ami ettől eltér, az a hamis. Ez a református egyházban is hasonlóan működik. Ez a négy alapelv tehát az, ami megtanít és irányít bennünket arra, hogy mi az az isteni igazság, ami életünk számára fontos és meghatározó. A hit által, ingyen, kegyelemből van az üdvösség, és egyedül Krisztus az, aki ezt az üdvösséget számunkra az Atyaisten kegyelme által megszerezte és odaáldozta magát. Ezért a Szentírásból, a zsidókhoz írt levélből világos felhívás hangzik felénk, hogy nézzünk a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra.” A református püspök elmondta azt is: „Magyar nemzethez való tartozásunk, őszinte odafordulásunk gyökereinkhez, azok megtartása feltétlenül fontos a számunkra. Keresztyén hozzáállással kell gondolnunk arra, hogy Szlovákiában élnek magyar és szlovák reformátusok. Ez számunkra azt is jelenti, hogy meg kell becsülnünk egymás kultúrkörét, gyökereit, identitását, nyelvét. A problémát az jelenti, ha az emberek nem képesek tolerálni embertársuk identitását. A konfliktusok hátterében mindig meghúzódik egy nem keresztyén magatartás, ugyanis csak akkor tudom tisztelni a másokét, ha szeretem és ajándékként kezelem a magamét. A református egyházban megpróbáljuk megtartani ezt az igei hozzáállást, és ezáltal tiszteletben tartani mások identitását. Nekünk a magyar identitásunkat, mint Istentől kapott ajándékunkat, minden helyzetben vállalnunk kell… Ma, a globalizáció erősödésével mindenki érzi, hogy valamit veszítünk a gyökereinkből, önállóságunkból, hovatartozásunkból. Ebben a helyzetben rendkívül fontos, hogy mi, református magyarok világos módon ki tudjunk állni identitásunk mellett. Isten nem olyan világot teremtett, ahol minden egyforma, hanem éppen ellenkezőleg: sokszínű, s ebben a sokszínűségben mindenkinek helye van, így nekünk, magyar reformátusoknak is.”

Magyar Kurír