Napi sajtószemle

A Népszava (16.o.) Egyiptomban miséznek a magyar áldozatokért címmel közli, hogy a Külügyminisztérium tájékoztatása szerint Johannesz püspök, III. Senuda kopt pápa személyi titkára jelezte  kairói követségünknek: az egyházfő döntése alapján a vasárnapi szentmisén megemlékeznek az összes egyiptomi kopt templomban a múlt vasárnapi, tragikus hurhadai autóbusz-balesetben elhunyt vagy megsérült magyarokról és hozzátartozóikról. A balesetben 11-en vesztették életüket, 29-es sérültek meg. A magyar kormány rendkívül nagyra értékeli és köszöni a kopt egyház gesztusát a magyar nemzet és a gyászoló családok, valamint a sérültek irányába.

A Hetek folytatja a keresztényüldözések történetét bemutató sorozatát. Ezúttal Frechet Tímea A totális háborútól a totális államig (12-15.o.) címmel megállapítja: a háború az emberiség történelmében mindig szabályozott folyamat volt, a legprimitívebb törzseknél is. A győztesek a vesztesekkel az adott szokásjog szerint bántak, rabszolgasorsra juttatták, speciális adókra kötelezték, vezetőjük hűbéri esküt tett. Totális háborúkat csak a felvilágosodás utáni modern világban vívtak, és ezek pusztító „melléktermékei” lettek a XX. század szégyenfoltjai: a modern terrorizmus, a népirtások és etnikai tisztogatások. A cikkíró kiemeli Franciaországot, ahol az első világháború utáni évtizedekben a szociológiai felmérések szerint az emberek tömegesen fordultak el az egyházaktól és tettek magukévá egy Isten nélküli világképet, és ez a tendencia a második világháború után is folytatódott. „Az új nemzedékeknek könnyebb volt az első világháborúban fegyvermegtagadó kommunistákra felnézni, mint a templomba járó apákra, akik hagyták magukat a vágóhídra vezetni. És könnyebb volt a második világháborúban harcoló kommunistákra felnézni, mint az apákra, akik passzívan hagyták, hogy a szomszédjukat a krematóriumba vigyék – pedig a protestánsok is nagyon aktívak voltak az ellenállásban. A kommunizmus morális felsőbbrendűsége iránt érzett bűvöletnek, csodálatnak csak az 1956-os budapesti forradalom leverése vetett véget, amikor sokan ráeszméltek, hogy mégsem sikerült kikerülni szüleik, nagyszüleik sorsát: ekkor már ők is úgy érezték, hogy kiüresedett az ügy, amelynek korábban az életüket szentelték.” A szerző megemlíti Észak-Koreát is, hangsúlyozva, hogy a totális rendszereknek éppúgy szükségük van belső, mint külső ellenségre, az előbbi pedig lehet a kulák, a kommunista vagy a zsidó, vagy éppen a hithű keresztény.

Ugyancsak a Hetekben (16-17.o.) Somorjai László Gettóból a fociakadémiára című riportjában arról ír, hogy Salgótarjánban néhány éve még a Zöldfa utca nevének hallatára is elborzadt a környéket ismerő ember, „A rendőrautó sem mert arra kanyarodni. A lakók többsége brutalitásból élt, s olyan brutalitás is megtörtént, hogy egy férfi szamurájkarddal levágta az anyósa fejét.” A szerző a Hit Gyülekezetének és a közösségápoló sportnak, a focinak tulajdonítja, hogy a salgótarjáni romatelep mára teljesen megváltozott.

Magyar Kurír