Napi sajtószemle

A Barikádban (Szabadkőművesek a katolikus egyház ellen 15-17.o.) Raffay Ernő történész nyilatkozik, akinek most jelent meg Harcoló szabadkőművesség – Küzdelem a katolikus egyház ellen című könyve. Elmondta: az első szabadkőművesek 1867 után még a páholyt vezető főmester asztalára tették a Bibliát, amelynek levételét az 1870-es években egy ateista magyar arisztokrata, „bizonyos Csáky gróf javasolta. Itt indult a kereszténység elleni ellenszenv, majd harc: alapvető oka az addigra kiüresedő, ateistává váló liberalizmus eszmerendszere. Ehhez jött a századforduló körüli évtizedekben a hazai szabadkőműves szervezet személyi állományának zsidó többségű válása. A zsidó nemzetiségű ember, ha istenhívő (azaz izraelita) is volt, érthető módon nem érzett semmi közösséget a római katolikus egyházzal. Sőt, félelmet érezhetett, hiszen több római pápa keményen bírálta a terrorista, Róma-ellenes szabadkőművességet. Magyarországon persze a kimondottan szabadkőműves terrorizmus csak később és elszórtan jelentkezett (Pogány József többekkel együtt meggyilkolja Tisza István grófot). Az ateista zsidó pedig együtt az ateista magyarral ’természetes’ ellenségének érezte a legerősebb keresztény egyházat… A szabadkőműves szervezeten belül is kialakult a keresztények lebecsülésének, kigúnyolásának módszertana. Úgy tűnik, mintha ezt abból a célból csinálták volna a liberális ateisták, hogy mielőbb kiüldözzék a keresztényeket a szervezetből, s minél előbb homogén társasággá váljanak.” Raffay Ernő tényként állapítja meg: „Az akkori egyetemes római katolikus egyház bizony erőteljesen védekezett a nemzetközi, ateista szabadkőműves szervezet tevékenysége ellen. Nemcsak az ismétlődő pápai dokumentumokra, hanem a helyi katolikus érsekek és püspökök tevékenységére is utalok. Éppen e könyvemben ismertetem az egri érsek egyik, védekező jellegű megnyilatkozását, amelyben alattomosnak nevezi a hazai szabadkőművesek munkálkodását. Úgy tűnik, a szabadkőművesek egészen egyszerűen féltek a katolikus egyháztól, mert ez volt a legerősebb lehetséges és tényleges ellenfelük az ideológiai küzdelemben. A magyar liberális kormányok, bár kötelességük lett volna, de ideológiai (liberális) megkötöttségük és korlátaik miatt nem léptek föl a magyar államiságot egyre durvábban támadó szabadkőművesség ellen. A hazai etaista-liberális szabadkőművesek kétségtelenül legfélelmetesebb ellensége a magyar római katolikus egyház volt, amiből logikusan következik, hogy a katolikus egyházat kellett meggyöngíteni mind a saját erő megnövelése, mind a keresztény erő meggyöngítése céljából.”

A Heti Válaszban (A Budapest-Tel-Aviv-Tengely 27-29.o.) Novák Attila történész, a Szombat leköszönő főszerkesztője nyilatkozik, akit a kormány kinevezett az izraeli nagykövetségre kulturális diplomatának. Novák Attila édesapja megjárta a koncentrációs táborokat, az ötvenes években pedig „mint kapitalista ivadékot” kirúgták tanári állásából, édesanyja viszont keresztény budai, középosztálybeli családból származott, „Sőt, hívő katolikus is voltam, és a kecskeméti, majd budapesti piaristákhoz jártam gimnáziumba… Ifjúkori útkeresésem először a katolicizmushoz vezetett: a krisztinavárosi templomban rendszeresen ministráltam, eljártam Blanckenstein Miklós katekéziseire. A piaristáknál azonban, 17-18 éves koromra megérlelődött bennem a változás igénye. Ebben szerepet játszott, hogy lázadó kamaszként egyre szűkösebbnek éreztem az iskola szabályrendszerét; köszönet az atyáknak, hogy ezt elviselték. Aztán eljutottam a budapesti Bethlen téri zsinagóga mellett működő önképzőkörbe, ahol Englander Tibor Martin Buberről, Herzl Tivadarról, a cionizmusról beszélt. Ez erősebben kapcsolt a zsidósághoz” – mondta Novák Attila, aki egy ideig a Magyarországi Cionista Szövetség elnöke volt. Ugyanakkor hangsúlyozza: „a ’másik énem’ mindmáig annyira meghatározó, hogy kis túlzással, a zsidóságot bizonyos keresztény akcentussal ’beszélem’… mindig a jobbközépen álltam. Leginkább szabadelvű konzervatívnak mondom magam.” Szőnyi Szilárd interjúkészítő közbevetette: „A felelősség kérdését feszegeti az új alaptörvényhez megrendelt holokausztfestmény…, melyen a szerző, Gyémánt László Serédi Jusztinián hercegprímást odaillesztette egy nyilaskeresztes és egy csendőr – kvázi a tettesek – közé. Ezzel mennyire ért egyet?” A történész válasza: „Szerintem történelmi események felelőseit nem lehet ilyen direkt módon vizualizálni, még akkor sem, ha a hercegprímásnak van felelőssége, ha nem is a holokausztért, de az első két zsidótörvény támogatásáért. Ám ha csak bűntudatot akarunk kelteni, érzelmi sokkot kiváltani, abból nem lesz őszinte szembenézés.”

Magyar Kurír