Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Aláírások… 8.o.) beszámolója szerint Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett, a magyar egyházi törvényt elítélő levélhez keres aláírókat Mike Pompeo, Kansas City republikánus párti képviselője, aki felszólította képviselőtársait, hogy meg kell védeni a vallásszabadságot Magyarországon, ahol „358-ból 344 vallási csoportot nem ismer el hivatalosan az állam”, és 2012. január elsejétől több ezer gyülekezet automatikusan elveszíti regisztrált jogi státuszát. Mike Pompeo aggályosnak tartja, hogy az egyházi törvény felruházza a parlamentet, hogy ítélkezzen a vallási csoportok fölött.

A Magyar Fórumban (5.o.) Zsille Gábor A Visztulától a Dunáig című sorozatában ezúttal a lengyelországi szükségállapot bevezetésének harmincadik évfordulójára emlékezik. A cikkíró tényként szögezi le, hogy annak bevezetése után a lengyel társadalom kettészakadt, „fegyvertelen polgári ellenállás bontakozott ki, amelyben felbecsülhetetlen lelki támaszt jelentett a katolikus papság, illetve II. János Pál pápa.” A számos bátor hitvalló közül is kiemelkedett a 2010 júniusában boldoggá avatott Jerzy Popieluszko, a Szolidaritás lelkésze, akit 1984-ben három belügyi tiszt elrabolt, és borzalmas kegyetlenséggel meggyilkolt. Zsille felidézi, hogy 1981. december 13-a, a szükségállapot kihirdetésének a napja vasárnapra esett. Ebédidőben négy rendőrtiszt jelent meg a varsói Kosztka Szent Szanszló-plébánián, Popieluszko atyát keresték, aki nem volt otthon. Munkások között töltötte a nap nagy részét. Egy megtermett acélgyári munkás védelmezte. A rendőrök többé nem tértek vissza, ugyanis felsőbb körökből váratlan utasítás érkezett, hogy egyetlen papot se tartóztassanak le vagy internáljanak. A hatóságok továbbra is elszántan igényelték az egyház együttműködését, de hiába. A varsói acélmunkások, akik szintén elkerülték a letartóztatást, a hadiállapot bevezetését követő órákban „egymás bátorságán csodálkozva futottak össze Popieluszko plébániai szállásán. Fel merték keresni, mert tudták róla, hogy nem retten meg a helyzettől.” Szálláshelyének egyik falát egy hatalmas Lengyelország-térkép borította, amelyen Jerzy atya az összes olyan internálótábor helyét megjelölte, ahol Szolidaritás-tagok raboskodtak. Az egyik látogató kérdésére, hogy nem fél-e egy ilyen térképet tartani a szobája falát, az atya azt felelte: „A hatóságok hozták létre ezeket a táborokat, és ők is töltötték meg rabokkal – ők félnek.” Zsille arra is kitér, hogy Jerzy Popieluszko anyagi segítséget szervezett a megcsonkított Szolidaritás számára, az elhurcoltak családjairól, akiknek pénzre és ruhaneműre volt szükségük. Továbbá létrehozott egy hírhálózatot, melynek révén értesülhettek a letartóztatottak nevéről és hozzátartozóik pontos címéről.

A Népszava (9.o.) Vallásos muzulmánok címmel ismerteti a brit Ipsos-Mori közvélemény-kutató cég felmérését, amelyből kiderül: a nagy világvallások hívei közül a muzulmánok a legvallásosabbak. A 24 országra kiterjedő felmérés szerint a muzulmánok több mint 90 százaléka érzi úgy, hogy mindennapi életük meghatározó része a vallás, a keresztényeknél 66, a hinduk között pedig 86 százalék ez az arány. A muzulmánok 60 százaléka szerint az ő vallásuk az egyetlen út a Paradicsomba, a keresztények 20, a hinduk 25 százaléka vélekedik így.

A Magyar Nemzetben (4.o.) Mizsei Bernadett Ahol a nyomort legyőzte az élni akarás címmel készített riportot arról, hogy pokoli torony néven vált ismertté az a tízemeletes veszprémi ház, amelyben hosszú éveken át sem gáz, sem villany nem volt, hiszen a szolgáltatók sorra bontottak szerződést a felhalmozott tartozások miatt. Másfél éve azonban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat beköltözött az épületbe, és dacolva a nyomorral, a bűzzel, a hideggel vagy épp a lakók nihilizmusával, úgy látszik, megállította a véglegesnek tűnő szegénységet.

A Heti Válaszban („Pogánynak tartanak” 60-62.o.) Szörényi Levente énekes zeneszerző nyilatkozik. Pápai Lajos győri megyéspüspök korábban keresztényellenesnek nevezte Szörényi nyilatkozatait, melyek szerinte a pogány hitvilágot népszerűsítik. A zenész így válaszolt: „Csupán azért, mert úgy vélem: a magyar meg nem értés István királlyal kezdődött. Erről szól a mára klasszikussá vált István, a király. Pedig nem tehet senki közülünk arról, hogy István megölette Koppányt, és birtokait az idegen földről jött lovagok és papok kapták meg. Sértő szavak helyett a püspök úrnak inkább megfontolásra ajánlok két gondolatot. Az egyik: a magyar társadalom három alaptípusa közül az istváni táborból mindig csak az idegenszívű tábor felé volt lehetséges az átjárás, a koppányi magyarok felé nem. A másik: miközben mifelénk egyre jobban szorul vissza a kereszténység, Közép- és Dél-Amerikában rohamosan nő a népszerűsége. Csakhogy az ottani bennszülötteknek bizonyos helyzetekben megengedik, hogy ősvallásuk elemeivel ötvözzék a katolicizmust, nálunk pedig még az írmagját is kiirtották az ősmagyar hiedelemvilágnak.”

Magyar Kurír