Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (10.o.) Ünnepváró hangulatban az egész ország címmel készített összeállításából kiderül: szerte az országban rengeteg az adventhez és a karácsonyhoz köthető rendezvény, „óriási bábszínház, jégdiszkó, egyházi hangversenyek egyaránt akadnak.” Pécsett például az idén is a Szent Péter és Pál-bazilika és a Dómmúzeum az adventi rendezvénysorozat helyszíne. A tudósítás szerint a különböző művészeti ágak jeles képviselői estéről estére a magyar és az egyetemes kultúra szebbnél szebb alkotásaival ajándékozzák meg a látogatókat. Szombaton Tobias Horn német orgonaművész ad adventi koncertet a bazilikában, másnap pedig a Híres Pannónia régizenei együttes muzsikál a Dómmúzeumban.

A Népszabadság (6.o.) Rómában látták a hibákat címmel számol be arról, hogy hűtlen kezelés és a számviteli fegyelem megsértésének bűntettével gyanúsítja a rendőrség W. Gyulát, a pécsi egyházmegye korábbi gazdasági igazgatóját.

A Magyar Demokratában (Nincsenek véletlenek… 24–26.o.) László Dániel festőművész nyilatkozik, akinek életében és művészetében meghatározó szerepe van a keresztény hitnek. Ezért is kért két nap gondolkodási időt, hogy elvállalja-e az Alaptörvény Rákosi-korszakának ábrázolását. A lap megjegyzi: végül az ötvenes évek sötétségébe Mindszenty József bíboros alakjával „mégis sikerült egy kis világosságot csempésznie.” A művész elmondta: „A magyar történelemnek a legtöbb fontos korszaka ábrázolva van, de például a tatárjárást senki sem tartotta fontosnak megörökíteni, mert a sötét periódusokra valóban senki sem emlékszik szívesen. De ha mégis ábrázolnom kellene azt a kort, Szent Margit biztosan szerepelne a képen, hiszen ő volt az, aki imádkozott és vezekelt azért, hogy a tatárok elhagyják Magyarországot. Ezért döntöttem úgy, hogy Rákosi korszakából sem azt emelem ki, aki ezt a sötétséget létrehozta, hanem azt, aki innen elvitte. Ezért van a hangsúly Mindszenty bíboros alakján. A lényeg, hogy megtaláljuk a negatívumokban a pozitívumokat is. De Mindszenty a képtől függetlenül is jelen volt az életemben. Az elmúlt években több zarándoklaton vettem részt, elmentem az El Caminóra, gyalog negyven nap alatt megjártam a Budapesttől Csíksomlyóig tartó utat, idén pedig egyedül vágtam neki a Budapest-Esztergom-Mariazell útvonalnak, ami tulajdonképpen egy Mndszenty-zarándoklat volt. Mindszenty emlékmiséjével kezdődött az esztergomi bazilikában, s Mariazellben a bazilika Szent László mellékkápolnájában fejeződött be, ahol a rendszerváltásig Mindszenty holtteste feküdt. Nincsenek véletlenek. Mindszentyért tettem meg a mariazelli utat, az ő segítségét kértem az életemre. Mindez valószínűleg így köszönt vissza, ebben a megbízásban, amihez iránytűként Mindszenty József Emlékirataimból választottam egy idézetet: ’Mindig és mindenütt csak az történhetik velünk, amit az Úr rendel vagy megenged. Tudtán kívül még egyetlen hajszál sem esik le a fejünkről’.”

Ugyancsak a Magyar Demokratában (52-53.o.) Szakács Gábor Zenével Isten felé címmel készített összeállítást a keresztény könnyűzenéről, kiemelve Sillye Jenő úttörő szerepét, akinek nyomán több, hagyományos értelemben vett keresztény együttes is alakult, köztük a Signum, majd a Testvérek, „ezek azonban részben a zenék túlzott egyszerűsége, részben az előadók ismeretlensége miatt csupán szűk réteget tudtak megszólítani, kihívást pedig semmiképp nem jelentettek a szekták és új vallások számára.” Szakács szerint az első, komoly zenei tudással is rendelkező együttes, a rock és a szimfonikusok műfajában is otthonosan mozgó After Crying végre valódi értéket mutatott fel 1996-ban megjelent lemezével, amelynek címéül a 130. zsoltárból vett De profindus (A mélyből…) idézetet választotta. Gitárosuk, Torma Ferenc, ugyanezt a zenei vonalat követve Keresztelő Szent János életét dolgozta fel néhány hete. „Sem ő, sem a zenekar nyilvános hittérítést nem folytat, koncertjein nem az őrjöngésre utazik, egyszerűen a témák hangulatát igyekszik zenében kifejezni. És ez a lényeg” – írja Szakács Gábor. Az After Crying kiadója Böszörményi Gergely református lelkész, aki 2004 óta szervezi a Református Zenei Fesztiválokat, melyeken már több mint száz hazai és határon túli együttes lépett fel. A kiadóigazgató elmondta: „Ezek a muzsikusok azért lehetnek részesei a rendezvénynek, mert életfelfogásuk és a világhoz való hozzáállásuk, például a megbocsátás, a mások iránti kegyelet és szeretet gyakorlása összecseng a rendezvény szellemiségével. Mellettük természetesen voltak és vannak olyan zenei csoportok is, amelyek kifejezetten az egyházi zene tolmácsolására jöttek létre, de még ők is saját verseket írnak az Úr dicséretére és nem bibliai idézeteket zenésítenek meg.” Szakács megállapítja: a „szekták” „zavaros” magyarázataihoz megteremtik a zenei hátteret, és „a mögöttük állópénzvilág, az egyre újabb, népszerű zenei stílusirányzatok ellenében a hagyományos keresztény egyház nem tudott, de nem is tud versenytársat állítani. Talán nem is kell, mert nem ez a feladata. A Mindenhatóval létesíthető kapcsolathoz ugyanis bensőségesség és nem hangerő szükséges. Ezt pedig előbb-utóbb mindenki megtapasztalja, amikor imádkozni kezd. Az extázist a ritmus ébreszti fel, a hit azonban csak a harmóniában él.”  

Magyar Kurír