Napi sajtószemle

A Magyar Fórumban (5.o.) Zsille Gábor A Visztulától a Dunáig című sorozatában ezúttal folytatja megemlékezését az 1984-ben brutálisan meggyilkolt és 2010-ben boldoggá avatott Jerzy Popieluszko atyáról, azt vizsgálva, hogyan segítette a katolikus lelkipásztor az 1981 decemberében bevezetett lengyelországi szükségállapot idején az arra rászorulókat. Lech Walesa, a Szolidaritás Szakszervezet alapító elnöke, volt lengyel államfő így vallott róla: „Csak másokkal törődött. Tonnaszám osztott szét másoknak ruhát, miközben a saját öltözete szinte darabokra foszlott. Jónéhányszor megtörtént, hogy koldusnak nézték. Barátai kimondottan az ő méretére küldtek neki ruhát, de mindig sikerült továbbajándékoznia valaki olyannak, akinek még nagyobb szüksége volt rá.” Zsille felidézi: 1982 nyarán barátai felfigyeltek rá, hogy Jerzy atya minduntalan megbotlik. Majd észrevették, hogy a szandálja két számmal nagyobb méretű a lábánál. Egyszerűen fontoskodásnak tartotta, hogy a saját méretére vásároljon magának szandált. Kijelentette: inkább levág a meglévő orrából egy-egy darabot. Végül megfogadta barátainak, hogy hajlandó lesz az ajándékba kapott, megfelelő méretű szandált hordani. Két hónappal később egy rövid üzenet érkezett Varsóból Londonba: „A szandálok már sétálnak.” Jerzy Popieluszko mindig megtartotta az ígéretét – írja Zsille Gábor. Hozzáteszi: a vértanúhalált halt pap plébániai szálláshelye „egyetlen szobából állt, melyet egy ódivatú könyvespolc nappalira és hálóhelyiségre osztott. Ebből egy kamra méretű kis helyiség nyílott, melyben a konyhát és a mosdót alakították ki. A hadiállapot idején mindenféle gyermekruhák, cipők, a legkülönfélébb ruhaneműk és ételcsomagok hevertek szét.” 

A Magyar Hírlap (12.o.) Az isteni ihletettség címmel számol be arról, hogy bemutatták tegnap Szentmihályi Szabó Péter új, Isten versei című kötetét, amely a Kairosz Kiadónál jelent meg. A bemutatón Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek elmondta: „A jó vers az, amit olvasnak és tetszik, ami pedig hosszú távon tetszik, abban általában van valami örök.” A főpásztor a teológiai gondolatokat ébresztő kötetet „isteni igazságra vezérlő kalauznak” nevezte. Kifejtette: amint az imádságos versikéket, „kortyonként”, napról napra elmélyülve érdemes forgatni ezeket az írásokat. „Mindegyik költemény olyan gondolatot hordoz, amely elmélyít egy, már meglévő igazságot. Legyen szó a napjainkban oly aktuális pénzhajhászatról: ebben a tekintetben például Szentmihályi költői meglátása segít, hogy a pénzt csak eszközt használjuk. A költő Isten nagy üzenetére emlékeztet, vagyis hogy ne akarjuk tudni, mint hoz a holnap, hiszen minden napnak megvan a maga baja” – mondta Bábel érsek, hangsúlyozva: a jó vers nem valamiféle elefántcsonttoronyban szólal meg, hanem hozzánk és rólunk szól. Szentmihályi Szabó Péter hisz abban, hogy minden jó vers ihletből és talán isteni sugallatból származik, a most kiadott versek megírásakor pedig Isten érintette meg. Ez a hit és alázat segített abban, hogy papírra vesse gondolatait. „Abban is bízom, hogy az Istennel való párbeszéd kölcsönös, hogy a Mindenható válaszol kérdéseinkre, kétségeinkre. Természetesen annak, aki a könyvet kezébe veszi, nem kell mindezt elhinnie, hiszen én magam sem tudom ezeket bizonyítani. Éppen ez a csodálatos a hitben és az imára kapott válaszban” – mondta a költő, aki a kiadó mellett elsősorban Istennek köszöni könyve születését. 

A Heti Válaszban (78-79.o.) Kézdi Beáta Mária megkísértése címmel számol be arról, hogy a múlt hét végén Debrecenben Vidnyánszky Attila rendezésében bemutatták Szarka Tamás Mária című musicaljét, amelyben Heródes beleszeret Máriába, Lucifer pedig megkísérti, abortuszra akarja rávenni. „A vas és a várandós nő gyöngesége áll ellentétben egymással, melyben az erős anyaggal szemben a gyönge Mária győzedelmeskedik, hiszen a kitaszítottság ellenére is megszüli a Megváltót – értelmezi az Istenanya történetét Szarka Tamás.” A Máriát alakító Újhelyi Kinga elmondta: ebben a darabban a hangsúly a csodán van, ami a gyermeket, vagyis az élet szeretetét jelenti, és játékával ezt próbálta erősíteni. „Vele szemben működik Ego, azaz Lucifer, akinek névválasztása az emberek önmegvalósítási vágyára, szerepegyénségére utal, hiszen ezen keresztül próbál hatni. A reményt, a jóra való vágyat akarja elvenni mindenkitől, így – szintén az evangéliumtól eltérően – Máriától is, amikor megkísérti, és arra sarkallja, hogy vetesse el gyermekét” – írja Kézdi Beáta. Hozzáteszi: Vidnyánszky Attila hatgyerekes családapaként különös hangsúlyt fektetett az abortuszellenes jelenetre, melyben, bár megrázó koreográfiában táncolják el a szerepelők a visszafordíthatatlan döntést, végül a megölt gyermekek vigasztaló dalt énekelnek anyáikhoz: „Mégis szép az én anyám, rózsa van a homlokán.” A cikkíró idézi Vidnyánszky Attilát, aki a Heti Válasz közelmúltban megjelent, Istenadta tehetség című interjúkötetében azt mondta: „Jó ideje nem vagyok hajlandó úgy befejezni előadást, hogy az a totális reménytelenségről és szétesésről szóljon. Korábban ez nem volt tudatos bennem, de mostanra ezt már egy átgondolt küzdelem részének tekintem.” Kézdi Beáta szerint „Ez a Mária-musicalben sincs másként: az előadás végén hatásos záróképet ad a színpad közepén a nyolcágú csillag (betlehemi csillag, ősi fényszimbólum) és a szeretet erejét hangsúlyozó ének.”

Magyar Kurír