Napi sajtószemle

A Népszabadság (Akadozott… 6.o.), a Népszava (Áttértek… 3.o.), a Magyar Hírlap (Megszavazták… 2.o.) és a Magyar Nemzet (Szilveszter előtt… 3.o.) is beszámolnak arról, hogy elfogadta az Országgyűlés tegnap az új egyházügyi törvényt, amely továbbra is 14 egyházat ismer el. Kimondja, hogy ha a jövőben egy vallási közösség egyházzá akar válni, akkor százéves nemzetközi vagy húszéves hazai működést kell felmutatnia, a kérelemről pedig az Országgyűlés határoz. Eközben a keresztény evangéliumi egyházak a Kossuth téren tartottak demonstrációt, kifogásolva, hogy az általuk diszkriminatívnak tartott szabályozás „szektásként” kezeli őket. A Népszava idézi Takács Ferencet, a Budapesti Autonóm Gyülekezet lelkészét, aki leszögezte: Isten dolgába a kormánytöbbség nem avatkozhat bele. A lelkész aggódik a kormányért, mert olyan szabadságjogokat sértenek meg, amelyek miatt súlyos lesz a büntetés.

A Magyar Hírlapban (Fabiny… 1.,4.o.) Fabiny Tamás evangélikus püspök nyilatkozik, aki elmondta: fenntartásokkal fogadta el az új egyházügyi törvényt, mert az szerinte túl szűkre szabja a hivatalosan elismert egyházak körét. A püspök úgy véli: a politikának nem feladata osztályozni az egyházakat, s bár ő sem ért egyet mindegyikükkel, mégsem vonja kétségbe a létezéshez és a nyilvános tanításhoz való jogukat. Fabiny Tamás hiányolja, hogy a kormány nem konzultál érdemben az egyházakkal, de nem szeretne egy platformra kerülni a kormányellenes hiteltelen politikai erőkkel. Az elmúlt másfél év eredményei között a legfontosabbnak az egyházi közszolgálati intézményeknek járó kiegészítő normatív támogatás rendezését és az egyházi kárpótlási folyamat közelgő lezárását tartja. A püspök szerint az egyházak – főleg híveiken keresztül – válaszolni tudnak az új kihívásokra, be tudják tölteni a kovácsszerepet, de az is fontos volna, hogy a világi médiában bátrabban és gyakrabban elmondják a véleményüket. Az evangélikus püspök azt vallja, amit Péter és János apostol mondott az őket felelősségre vonó nagyhatalmú zsidó főtanács előtt: „nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” Hozzátette: „Éppen ezért van lelkiismeret-furdalásom, mert amikor elfogadták a hajléktalanokat kriminalizáló törvényt, nem emeltem fel a szavam, pedig ez a törvény részben fölösleges, részben végrehajthatatlan, legfőképpen pedig embertelen. Természetesen valamilyen megoldást kell találni arra, hogy emberek életvitelszerűen ne az utcán, közterületen lakjanak, háljanak és végezzék biológiai szükségüket, de a hajléktalanokat elzárással és pénzbírsággal fenyegető szabályozás rossz. Olyan szállókat kell létesíteni és üzemeltetni, ahová nem félnek bemenni ezek a szerencsétlen emberek.” Az evangélikus püspök elmondta azt is: szeretnék, ha a magyar parlament a reformáció évének nyilvánítaná 2017-et, megemlékezve a reformáció 500. évfordulójáról. „Mi, magyar evangélikusok mindenesetre protestáns és katolikus testvéreinkkel együtt már javában tervezzük, hogy méltóképpen megemlékezünk a fél évezredes évfordulóról. Nem tévedés. Szükségesnek és lehetségesnek tartom a katolikusok bevonását is a reformációi megemlékezésekbe. Ma már nem a kölcsönös kiátkozás, hanem ellenkezőleg, egymás értékeinek megbecsülése, az egymástól és közös Urunktól való tanulás jellemezheti egyházaink életét.”

A Magyar Nemzet (Hamarosan… 2.o.) közli, hogy Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke bejelentette: folytatódik az evangélikus tényfeltáró bizottság munkája az egyházat érintő ügynökmúltról, a Háló című könyvsorozat új kötete jövőre jelenik meg. Hozzátette: a levéltárban található dossziék sokszor csak a „jéghegy csúcsát” jelentik, ennek egyik magyarázata pedig az lehet, hogy voltak olyanok, akik megsemmisítették a rendszerváltás idején a dossziéikat.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Újévi… 2.o.) hírt ad arról, hogy a Sant’ Egidio Közösség XVI. Benedek pápa szándékához csatlakozva és a béke világnapjára küldött üzenetére válaszolva megemlékezik azokról az országokról és nemzetektől, amelyeket ma is háború sújt. Holnap, január 1-jén 17 órától a Szabadság híd pesti hídfőjénél gyülekeznek az érdeklődők, a békemenet a Váci utcán át az Angolkisasszonyok Váci utcai Szent Mihály-templomához indul, ahol ökumenikus imádság lesz, az imaórát vezeti és a szentbeszédet Jelenits István piarista szerzetes tartja.

Szintén a Magyar Nemzetben (24-25.o.) Wekerle Szabolcs Immunerősítés címmel mutat be egy református lelkész házaspárt, Sohajda Leventét és Samu Zsuzsannát, akik mindig „végvári” környezetbe vágyakoztak, s vágyuk maradéktalanul teljesült. Nyolc éve igyekeznek csodát tenni az ország statisztikailag is legelmaradottabb kistérségében, Aabaúj-Hegyközségben, nevezetesen Göncruszkán. „Napról napra. Kevés pénzzel, de rengeteg leleménnyel. És bámulatos sikerrel.” A faluban sok munkanélküli nevelőszülőként keresi a kenyerét, a gyerek ugyanis rengeteg, a keresztelők száma nyolcéves átlagban is magasabb, mint a temetéseké. A kicsinyek bőven megtöltik az óvodát, de a korábban bezárt iskola újranyitására is megvolt az igény. A Talentum nevű intézmény idén szeptemberben nyitotta meg kapuit, jelenleg egy első és egy második osztály működik. Samu Zsuzsanna, aki amellett, hogy segít férjének a lelkészi teendők ellátásában, a szomszédos Vilmányban egy kétszáz cigány gyereket nevelő tanodát vezet, elmondta: „Van egy határ, amelyet egy szakma – a pszichológia, a pedagógia – nem tud átlépni. Hiába akar valaki valamit, ha egyszerűen nem megy, képtelen lesz továbbjutni. Az ember csak a gyújtást adhatja, de előfordul, hogy ettől a motor még nem indul el. Sokszor falakba ütközünk. Én is. De Krisztusban hívő emberként azt is tudom, hogy engem valaki idetett a gyújtáshoz, és ez a valakii a motort is kontrollálja. Újra meg újra kiderül, amikor az én lehetőségeim a végéhez érnek, nem megy tovább, hogy az övé igen. Neki ott is van útja, ahol mi csak bezárult ajtókat, falakat látunk.” Sohajda Levente pedig elmondta: „A református gyülekezet nem azért tudja fenntartani ezt az iskolát, mert pénzt kap az egyháztól, hanem azért, mert közösségként áll mögötte. Valaki fát küld, valaki ötven zsák krumplit, nem egy oktatónk ingyen, például egyetemi munkája mellett jár ide különórákat tartani. Sok minden, ami most szerepel a közoktatási törvény tervezetében, nálunk már megvalósult: elejétől kezdve van mindennapos testnevelés, az iskola egész napos, reggel nyolctól délután négyig itt vannak a gyerekek, és kiskorban az ének- és tánctanításra is különös hangsúlyt fektetünk. A különbség az, hogy egy aktív közösség ehhez a háttért is meg tudja teremteni. Nem tudom, mennyire lesz életképes az új törvény, ha a kétségtelenül jó elképzelésekhez nem rendel anyagi fedezetet. Márpedig ez a rész egyelőre elég kidolgozatlannak tűnik.”

Magyar Kurír