Napi sajtószemle

A Népszabadság (8.o.) Boko Haram, avagy a nigériai tálibok címmel számol be arról, hogy megfenyegette a Nigéria északi részén élő keresztényeket a Boko Haram nevű szélsőséges iszlamista csoport. A lap megjegyzi: a hausza nyelvű elnevezés azt jelentené: a nyugati oktatás bűn. A Boko Haram azt követeli a keresztényektől, hogy hagyják el a többségében muzulmánok lakta országrészt, ellenkező esetben meg fogják őket támadni. A terrorista fenyegetés válasz volt arra, hogy a katolikus vallású nigériai elnök, Googluck Jonathan a Boko Haram karácsonyi merényleteit követően szükségállapotot rendelt el négy északi szövetségi államban. A Népszabadság megemlíti: Nigéria 160 milliós lakosságának közel fele keresztény, s főleg délen lakik, 45 százaléka muzulmán és többnyire az északi országrészben él. Idézi az orgánum Cristopher Jataudarde atyát, a madallai Szent Teréz-templom papját, aki még napokkal a merénylet után is remegő hangon mesélt a történtekről. Felidézte: éppen a hagyományos szent áldozást tartották, amikor bekövetkezett a brutális robbanás. Még szerencse, hogy az ezernyi hívő legtöbbje már elhagyta a templomot, de a bent lévők között iszonyatos pusztítást végzett a detonáció. Voltak, akiknek a testét tépték szét e repeszek. Az egyik áldozat mg odakiáltott a lelkipásztornak: „Atyám, imádkozz értem, nem akarok életben maradni.” Negyvennégyen haltak meg, 52-en megsérültek. A Népszabadság szerint Afrika legnépesebb államában vallásháború folyik a kőolajért.   

Ugyancsak a Népszabadság (2.o.) Hoffmann pápai levele címmel foglalkozik azzal, hogy elküldte az iskolaigazgatóknak XVI. Benedek pápa újévi körlevelét Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár, azzal az indokkal, hogy a pápa mondandója „sok tekintetben felerősíti az új törvényeink üzeneteit. Fontosnak tartjuk, hogy a neveléssel bármilyen minőségben foglalkozók megismerhessék az egyházfő üzenetét, hogy ki-ki belátása szerint meríthessen belőle. Ezzel a céllal tesszük közzé és küldjük el közvetlenül a köznevelés intézményeinek.” A lapnak Galló Istvánné, a PSZ elnöke elmondta: „Az államtitkár asszonynak nem mások tollával kellett volna ékeskednie, hanem saját gondolataival kellett volna köszöntenie az új évet.” A PSZ elnöke elfogadhatatlannak tartja, hogy az iskolaigazgatóknak megismerhetővé kell tenniük a levelet a szülők és a pedagógusok számára. Problémának látja, hogy az állam, illetve az önkormányzatok által is fenntartott iskoláknak a katolikus egyház fejének újévi köszöntőjét küldi ki az oktatásért felelős államtitkárság.

A Népszabadság (1.o.) Üzenet című vezércikke a pápai üzenetből idéz: „A politikai vezetők érjék el, hogy senki elől ne legyen elzárva a tanulás útja, és a családok szabadon megválaszthassák azokat a nevelő intézményeket, amelyeket legalkalmasabbnak ítélnek gyermekeik fejlődése szempontjából.” Az orgánum ezt helyesli, bár hozzáteszi, hogy „nálunk nem erre tartanak a dolgok.” A lap figyelemre méltónak tartja, hogy XVI. Benedek üzenetében tizenötször szerepel a szabadság szó, „Nem rosszallóan. Oly fogalomként, melynek értelmét meg kell fejteni. Ideológiai elfogultság nélkül.” Az újság idézi Hoffmann Rózsát, aki még 1993-ban leszögezte: „Világnézeti semlegesség mint olyan nem létezik.” A vezércikk hozzáteszi: „és most tanúbizonyságot tett róla. Meg kéne gyónnia.”

A Népszavában (7.o.) Fábry Béla Segítség kell a pápától címmel a katolikus vallás „szelíd erőszakkal való térhódításáról” értekezik az oktatási államtitkár körlevele kapcsán, és szerinte „Egy dolgot tehetünk. Imádkozzunk. Mind. Katolikusok, protestánsok, zsidók, egyéb vallásúak, még az ateisták is imádkozzanak. Talán Őszentsége meghallgatja fohászunkat. Mert csak az ő segítségében bízhatunk. Hogy a családok gyerekei olyan képzést kaphassanak, ami nem áll ellentétben lelkiismeretükkel és vallási elveikkel.”

A Népszabadságban (13.o.) Czene Gábor Bábeli zűrzavar címmel írt cikket a legújabb, december végén elfogadott egyházi törvényről. A szerző a még korábban, tavaly júliusban elfogadott jogszabályra is kitér, fércműnek minősítve azt. Hangsúlyozza: a 14 hivatalosan elismert vallási szervezeten kívül a többieknek kérelmet kellett volna benyújtania az egyházi státuszért. „A feltételek tisztázatlanok voltak… a fideszes Lázár János frakcióvezető azzal érvelt, hogy nem szabad ezerfős létszámhoz kötni az egyházak elismerését, az egyik paragrafusban mégis benne maradt az ezer tagról szóló rendelkezés. Hónapokig úgy tűnt, a Fideszt hidegen hagyják a tiltakozó demonstrációk és aláírásgyűjtések.” Czene szerint ezután váratlan volt Lázár János bejelentése, hogy jogtechnikai megfontolásokra hivatkozva közölte: a parlament visszavonja az elméletileg január elsején hatályba lépő egyházi törvényt. A cikkíró gyanítja, hogy a Fidesz „hirtelen” elhatározása szorosan összefüggött azzal, hogy az Alkotmánybíróság napirendre vette az egyházi törvényt, és az előjelek alapján aligha volt kétséges, hogy a testület visszadobja a jogszabályt, ami aztán meg is történt. A cikkíró rámutat: a december végén elfogadott új egyházügyi törvény több ponton módosult, de az egyházi rang elnyeréséhez – Lázár János korábbi kijelentéseivel szemben – továbbra is szükség van ezer fő támogatására. „Ennél is furcsább a zárórendelkezések között lévő kitétel. Az Országgyűlés gyakorlatilag soron kívül, február végén dönt azon vallási közösségek kérelmeiről, amelyek a nyáron megszavazott – de hatályba nem lépő – törvény alapján érkeztek be a közigazgatási tárcához. A parlament tehát egy olyan jogszabályt vesz alapul, amelyet többszörösen is nem  létezőnek kell tekintenünk. A törvény eleve csak január elsejével lépett volna hatályba, ráadásul az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Megjósolható, hogy ebből még nagy galibák lesznek” – véli Czene Gábor. A cikkíró idéz ellenzéki politikusokat is. Az MSZP-s Nyakó István szerint a lényeg nem változott. Csodaként értékelte, hogy a Fidesznek sikerült kétszer ugyanabba a folyóba lépnie, és másodszor is törvényt alkotott „a lelkiismereti és vallásszabadság korlátozásáról, a vallási közösségek jogfosztásáról.” Hasonló a véleménye az LMP-s Karácsony Gergelynek is, aki úgy véli: sem a forma, sem a tartalom nem változott.

Ugyancsak a Népszabadságban (Nem tökéletes az egyházi törvény 13.o.) a pécsi Goják János római katolikus pap nyilatkozik. A terjedelmes interjúban kérdésre válaszolva mindössze két mondatot szentel az új egyházi törvénynek: „Nyilvánvaló, hogy a törvény nem tökéletes. Abban bízom, hogy a hibáit a jövőben a végrehajtási gyakorlat kiküszöböli.” Goják atya elmondta: „Megrázta az egyházmegyét a gazdasági vizsgálat ténye és az, hogy Mayer Mihály lemondott. Arra, hogy egy püspök lemondjon, emberemlékezet óta nem volt nálunk példa. Mindez a papokat és a híveket elbizonytalanította. Ennek ellenére nem csökkent a templomba járók száma Pécsen. Mintha a baljós hírek inkább összefogásra ösztönöznék a híveket.” A pécsi pap kifejtette: „Azt tartom, hogy az egyház vezetése sosem köthet szövetséget a pártokkal, Még akkor sem, ha az egyház eszmerendszere és egy párt ideológiája sokban egyezik. Azért sem lenne okos dolog egy ilyen szövetség, mert a hatalomért küzdő pártok gyakorlatiasak, így cselekedeteik gyakran ütköznek azzal az ideológiával, amit hirdetnek. Az egyháznak mindig kritikus távolságtartással kell viseltetnie a pártok és a politikusok iránt. A papoknak persze lehet kedvenc pártjuk, és egy politikai rendezvényen vagy a barátaiknak érvelhetnek is egy párt mellett, ám papként nem szólíthatják fel a híveket, hogy kire szavazzanak vagy ne szavazzanak… Az egyház, küldetéséből adódóan, eszmei alapon vitába is szállhat a politikával, hiszen az egyház tagjai a társadalomnak is tagjai. Az egyház szót emelhet a szegények, a jogfosztottak érdekében, a szabadság és az emberi méltóság védelmében, és kötelessége tiltakozni, ha létét vagy Jézus Krisztus tanításainak hirdetését veszély fenyegeti.”   

Magyar Kurír