Napi sajtószemle

A Népszabadságban (6.o.) Czene Gábor A jogalkotás paródiája címmel idézi Karsai Dániel alkotmányjogászt: a parlament ezúttal is formai hibák tömkelegét követte el, a jogalkotásra vonatkozó szabályok súlyos megsértésével fogadta el a legújabb egyházi törvényt. „A jogalkotás paródiája, ami történt.” Czene hozzáteszi: a kormánypárti politikusokon kívül kevesen vitatkoznának az alkotmányjogász kijelentésével. „A kétharmados jobboldal magatartása annál inkább is érthetetlen, mert az Alkotmánybíróság december közepén hasonló indokokra – lényegében a jogállamiságot felrúgó, eszement kapkodásra – hivatkozva megsemmisítette a nyáron áterőltetett előző egyházi törvényt. A Fidesz-KDNP mintha semmibe vette volna az alkotmánybírósági intést: pár héten belül, még szilveszter előtt (figyelmen kívül hagyva a hazai és a külföldi tiltakozásokat) rohamtempóban megszavaztatta az új jogszabályt” – írja a szerző. Véleményt nyilvánít Nyakó István, az MSZP képviselője is, aki állítja: a képviselők csak a parlamenti patkóba érkezve ismerhették meg az előterjesztést, módosító javaslatok benyújtására mindössze néhány óra állt rendelkezésükre. A cikkíró megjegyzi: „És tartalmi kérdésekről akkor még nem beszéltünk. A törvény ilyen szempontból is ezer sebből vérzik…” Czene rámutat: a törvényben el nem ismert közösségek elvileg január elsejével elveszítenék egyházi rangjukat. A kormányzat azonban hagyott egy kiskaput: azok a szervezetek, amelyek tavaly december 20-áig már benyújtották kérelmüket a minisztériumhoz, egyelőre maradnak egyházi rangban. Sorsukról február végéig határoz a parlament. A cikkíró úgy véli: „A méltányosnak tűnő megoldás több mint aggályos, a Fidesz-KDNP kezd végképp belegabalyodni a saját hálójába. Hisz a kormányzat olyan rendelkezéseket vesz alapul, amelyeket az Alkotmánybíróság még a hatálybalépésük előtt megsemmisített. Ráadásul az eltörölt törvényben eredetileg sem szerepelt jogvesztő határidő. Nehéz lenne értelmes és jogszerű magyarázatot találni arra, miért esnének másfajta elbírálás alá azok a közösségek, amelyek egy praktikusan nem is létező törvény (amúgy meglehetősen zavaros, kidolgozatlan és ellentmondásokkal terhelt) paragrafusai alapján kérelmezték egyházzá nyilvánításukat.” Czene emlékeztet rá: a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség tavaly év végén az AB-hez fordult. Karsai Dániel szerint alappal feltételezhető, hogy az AB ezt a törvényt is megsemmisíti majd, és biztosra veszi, hogy a strasbourgi bíróságnak is bőséges munkát ad majd a törvény, beadványok sora várható.

A Népszava (1.,3.o.) Már imádkoznak Orbán Viktorért címmel közli, hogy imára buzdítja a csepelieket a városrész hivatalos honlapján a kerület jobboldali vezetése, élén Németh Szilárd fideszes polgármesterrel. A honlap Wass Albertre és egy ókeresztény imádságra is utal, s a bevezetőben a következő szöveg olvasható: „Az ellenzék újra brutális támadást indított Orbán Viktor ellen. Mindenki a saját eszközével harcol. Vegyük fel a harcot! Minél többször mondjuk el az alábbi ókeresztény áldó imádságot Orbán Viktorért.” Az ókeresztény imádságot Ullrich Ágoston plébános, c. esperes a csepeli Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébánia kertjében olvasta fel azon a megemlékezésen, amelyet Wass Albert 104. születésnapjának emlékére tartottak. A lapnak Gábor György vallásfilozófus elmondta: választott és nem Istentől kapott hatalom sikeréért lehet imát mondani, ez belefér a keresztény hagyományokba. Ám amikor egyetlen emberért, Orbán Viktorért, „mint a legfőbb jóért akarnak imát mondatni, és vele szemben, mint a legfőbb rosszat, a brutális támadást elindító ellenzéket állítják, az már a diktatúra jele.” Az újság azt is közli, hogy tegnap az Operaház előtt néhány tucatnyi nyugdíjas imádkozott a miniszterelnökért.

Magyar Kurír