Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Vigyázat… 15.o.) és a Magyar Hírlap (Ahány szilánk… Programok… 17.o.) is megemlékezik arról, hogy 1823. január 22-e a Magyar Kultúra Napja, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon írta meg nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. A Magyar Hírlapban Zeljka Corak esszéista, művészettörténész, Kölcsey Himnuszának magyar fordítója nyilatkozik.

A Népszabadság (Nincs hatályos alaptörvényünk? 2.o.) idézi Kolláth György alkotmányjogászt, aki szerint „Erősen valószínűsíthető az új alaptörvény közjogi érvénytelensége.” Kijelentését azzal támasztja alá, hogy az egyházügyi törvényt az Alkotmánybíróság a házszabály megsértésére hivatkozva semmisítette meg, márpedig a parlament az alaptörvény elfogadásakor kísértetiesen hasonló eljárási hibákat követett el.

A 168 Órában (Gábor György szerint antidemokratikus az új egyházügyi törvény 40-41.o.) Gábor György vallásfilozófus nyilatkozik, aki leszögezte: „Orbán új államában a szabadság súlyos deficitté vált: a lelkiismereti és vallásszabadságot is államosították. Az egyházügyi törvénynél is a már ismert kormányzat módszert, a kriminalizálást alkalmazták. A bizniszegyházak megszüntetésére hivatkozva rengeteg vallási szervezetet ellehetetlenítettek, olyanokat is, amelyek fontos közfunkciókat láttak el. A kormány megalkotott egy Európában egyedülálló, antidemokratikus törvényt. Az unióban példátlan, hogy a politikai többség döntsön arról: ki alakíthat egyházat, és mi számít vallási hitelvnek. Az új alkotmányunk preambulumában is benne van. ’Elismerjük a keresztény egyházak nemzetmegtartó szerepét, becsüljük a többi vallást’. Azaz a hatalom rangsorol egyházak és hitelvek között… A Fidesz a szakrális szimbólumokkal Orbánt ’a legfőbb jónak” tünteti fel, hatalmát megkérdőjelezhetetlenné akarja tenni. Aki az ő kinyilatkoztatásában kételkedik, nem pusztán politikai ellenfél, hanem ördögtől való, elpusztítandó ellenség. Csakhogy a történelem már sokszor bizonyította, hogy az efféle spirituális hegemónia a legsötétebb önkénnyé válhat.”

A Magyar Nemzetben (7.o.) Kristóf Attila Én nem tudom… (ki européer…) címmel tényként szögezi le, hogy Európában a kereszténység mellékes tényezővé vált, és fölteszi a kérdést: „Nem itt van bizonyos bajok gyökere?”

A Népszabadság Hétvége melléklete (A fűzöld… Hétvége 2-3.o.) bemutatja az Esztergom határában működő Duna-kanyar Szövetkezet elnökét, Molnár Bélát, aki felajánlotta egyik veséjét a beteg feleségének. 2009. január 6-án „műtétre kiterítve feküdtek”, mikor az orvosok közölték velük, mégsem megy. Molnár Béla elmondta: „Az Úristen Ábrahámtól azt kérte, áldozza fel a fiát, de mielőtt megtette volna, lefogta az Úr. Ilyesmi történt itt is. A Jóisten mindkét kezével méregette a keresztünket, és úgy gondolta, nem nagyobb annál, mint amit elbírunk, mondtam a gyerekeknek. Akkor majd ők! – de az anyjuk hallani sem akart róla!” Közben kiderült, Molnár Béla veséje sem tökéletes, két gyermekük ezt örökölték tőle, s most vesedonorra várnak. 

Magyar Kurír