Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (8.o.) Cameron harca az anglikán püspökkel című beszámolója szerint David Cameron konzervatív brit miniszterelnök jól tudja, hogy amikor a lordok házában az anglikán egyház püspökei – munkáspárti és liberális demokrata főrendek támogatásával – legyőzték a koalíciós kormány törvényjavaslatát a szociális juttatások rendszerének reformjára, az nem változtat azon, hogy a reform meg fog valósulni. A vitatott javaslat értelmében a szociális juttatások nem haladhatják meg családonként az évi 26 ezer fontot (900 ezer forint). A juttatások csökkentése kb. 67 ezer családnak azt jelenti, hogy az ezekből származó jövedelmük az átlagjövedelem szintjére csökken. A püspökök szerint a csökkentés levét elsősorban az érintett családok gyermekei isszák meg, és arra is rámutatnak, hogy a munkanélküliek túlnyomó többsége nem saját akaratából maradt munka nélkül.

A Népszabadság (Több ezer… 10.o.) néhány sorban közli, hogy újabb öt évre, 2016-ig hosszabbította meg a Generali-Providencia Biztosító és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) több mint ötezer ingatlanának vagyonbiztosítását.

A Magyar Hírlapban (7.o.) Alexa Károly Kiállni Adyval címmel adja hírül, hogy Hegedűs Lóránt nyugalmazott református püspök kétkötetes könyvet írt Ady Endréről. A cikkíró elismeri, hogy Hegedűs Lóránt nem volt könnyű ember, „Meg is buktatták a magukat egyházvezetésre illetékesnek és alkalmasnak vélők”, és ő maga is időnként másként vélekedett közpolitikai és egyházpolitikai kérdésekben, mint a püspök, de felidézi, hogy 1992-ben, „amikor Debrecenben II. János Pál, sok évszázad legnagyobb pápája megáll a protestáns gályarabok oszlopánál lehajtott fejjel. És mellette a mi püspökünk palástban, magyaros zsinórzattal.”

A Magyar Demokratában (Az aktuális Luther 58-60.o.) Lackfi János költő nyilatkozik, aki Fabiny Tamás evangélikus püspök felkérésére egy felekezeti korlátokon túlnövő rajzfilmen dolgozik, amely Luther Márton életét mutatja be. A filmet Richly Zsolt rendezi. Lackfi elmondta: a cél az, hogy a reformáció ötszázadik évfordulójára, 2017-re elkészüljenek az alkotással. „Hasonló tapasztalatom azért volt már, a szociális nővérként dolgozó, felvidéki származású, zsidó menekülteket bújtató Salkaházi Sára szintén izgalmas, krimiszerű életútját írtam forgatókönyvvé. Ha minden igaz, ebből előbb-utóbb játékfilm lesz Dér András rendezésében. Luther élete is kalandos, tele vándorlással, életveszéllyel és persze a tét minden pillanatban lelki-etikai természetű is, a XVI. század embere tudja, hogy élete mellett becsületével és az örök élet reményével is kockázik.” Lackfi elmondta azt is: „Keresztény ember vagyok, de mint ismeretes, katolikus felekezetű. Püspök úr nevetve azt mondta – és ez megtisztelő –, inkább egy jó írót választ, aki nem evangélikus, mint egy jó evangélikust, aki nem író… Emellett a Luther-életút meglehetősen kényes kérdéseket vet fel, hiszen ez a film természetesen nem éket akar verni a történelmi egyházak közé, hanem bemutatja egy nagy formátumú vallási vezető útját, küzdelmeit, vívódásait. Összetett ügy ezt ’pápistaként’ megélni, mert minden többre törekvő, jobbat akaró katolikusban ott lakozik a türelmetlen lázadó, aki legszívesebben kiseprűzné a templomból a langyosságot, a képmutatást, az üres szokásszerűséget vagy éppen a korunknak tett idétlen engedmények egy részét. Ugyanakkor a sepregetést jobb, ha ki-ki a saját lelkében kezdi, és nyilvánvalóan nem véletlenül maradok meg a saját egyházamban, főként mivel azt felnőtt fejjel választottam.” A költő-író azt is elmondta, hogy a film „végigzongoráz majd rengeteg olyan kérdést, amelyet nem csupán egy evangélikusnak, hanem bármely hívő léleknek vagy Istent jó szándékkal kereső embernek tisztáznia kell magának. Sőt, meggyőződésem, hogy ezek mellett egy komoly ateista sem mehet el szótlanul… tehetünk-e ki gazságokat jó célok elérése érdekében? És vajon hol a határ a bűn és a kisebbik rossz között? Kifesthetjük számla nélkül a templomot, ha az a tét, hogy különben mocskos marad és omladozik? Mennyi adót csalhatunk, ha igaztalannak érezzük az adótörvényt? Indítsunk-e vállalkozást a szomszéd országban, kedvezőbb körülmények között? Hol találunk olyan halat, amelynek szájából kivehetjük a Császárnak járó adógarast, mint azt Jézus teszi? Hol végződik a szent jelek tisztelete, hol kezdődik a bálványimádás? A festett kép vagy a makulátlanra dédelgetett BMW az igazi aranyborjú? Hogyan oldható fel vallás és giccs kétes-negédes viszonya jó ízlésű ember számára? Jogunkban áll-e kétségbe vonni az örök átlag-templomjáró Mari néni hitét, ha giccsre és valóság-idegen elemekre épül? Vajon a kereszténység az-e, amit a keresztények tesznek? Vagy amit tenniük kéne? Vagy amit nem tettek, de már bánják? Kell-e bármi módon értelmezni a Szentírást, vagy ki-ki arra használja kiragadott részeit, amire akarja? És ki akadályozhatja meg ebben a biblikus szállóigéket magába olvasztó, olykor hajmeresztően interpretáló köznyelvet? Vajon a lelki szegények tényleg az értelmi fogyatékosok? Éppen ezért minden hívő agyatlan? Vajon a vallás tudományellenes? Nem pusztán paradoxonokat gyártok, aki valaha csak egy kicsit is a hit erőtere közelébe került, szüntelenül felteszi önmagának ezeket a kérdéseket. Reméljük, filmünk eggyel több alkalmat ad, hogy ki-ki megtehesse.”

Magyar Kurír