Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (8.o.) Katolikus jóvátétel? címmel számol be arról, hogy a legmagasabb szinten egyeztet a német katolikus egyház és a Vatikán a németországi katolikus iskolákban korábban történt, de csak a közelmúltban nyilvánosságra került szexuális visszaélések ügyében. A polgári napilap figyelemreméltónak tartja, hogy a Vatikán egyik legtekintélyesebb, egyben rangidős bíborosa, Walter Kasper felvetette az áldozatok jogi és erkölcsi kártérítésének szükségességét is.

A Népszava (2.o.) Megvédték a német egyházat címmel számol be a fentiekről, de még a tudósítás előtt közli, hogy XVI. Benedek pápa testvére, a 86 éves Georg Ratzinger is megnyilatkozott az egyházi intézményekben történt szexuális visszaélések kapcsán. A Passauer Neue Presse című lapnak elmondta: ő maga is hallott arról, hogy a város (Passau) internátusában verik a gyerekeket, ennek mértéke azonban őt is megdöbentette. Elismerte, előfordult, hogy is adott egy pofont valamely diákjának, még a hetvenes években a regensburgi székesegyház karnagyaként. Arról azonban szó sem volt, hogy a gyerekeket „kékre-zöldre” verte volna. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: korábban a neveléshez hozzátartozott, hogy egy-egy esetben elcsattanjon egy-egy pofon, de ő örült annak, amikor a nyolcvanas években betiltották a testi fenyítést az országban. Megkönnyebbült és mindig is tartotta magát a törvény előírásához. Georg Ratzinger elmondta: néhány növendékétől hallott ugyan arról, hogy verik a gyerekeket az internátusban, de arról fogalma sem volt, hogy ilyen kegyetlenkedéseknek voltak kitéve. Leszögezte: ha tudta volna, rögtön szóvá tette volna az igazgatónál. Hozzátette: nem volt fogalma a szexuális visszaélésekről. A Népszava emlékeztet, hogy Georg Ratzinger 1964-től 1994-ig volt regensburgi karnagy.

Hazai hírek

A HVG-ben (15-17.o.) Dobszay János Toronyiránt című írása szerint „Az egyház-alapítási szabályok szigorítása mellett elmaradt járandóságaik megtérítését remélik az új kormánytól a történelmi egyházak.” A cikkíró úgy véli: az állam és az egyház kapcsolatát nyugvópontra segítené, „az inga kilengését csillapítaná, ha az e területre érkező pénzek nagyságrendjének meghatározásában és az elosztásban olyan módszer érvényesülne, amelyet nem az évenkénti költségvetési alkuk határoznak meg.” A szerző rámutat, hogy ezzel kapcsolatban többféle elképzelés is létezik, de az álláspontok még az azonos oldalakon állók esetében sem egységesek. „Szó van például olyan automatizmus működtetéséről, amelyik – a filmszakma garantált állami támogatásának mintájára – valamilyen mutatószám, például a mindenkori GDP arányában határozná meg az egyházaknak különböző jogcímeken járó állami támogatásokat. (Ilyenre Orbán Viktor a sporttámogatások esetében már ígéretet tett.) Ugyanakkor szakértői szinten még a Bajnai-kormány műhelyeiben is felmerült egy – korábban a Fidesz által is szorgalmazott – egyházi pénzügyi alap létrehozása, ami részben vagy egészben kiválthatná az eddigi juttatásokat.” A cikkíró emlékeztet rá, hogy néhány hónappal ezelőtt Bogárdi Szabó István református püspök „merész” javaslatot tett: elő kellene venni a volt egyházi földbirtokok utáni kárpótlás kérdését, ami a rendszerváltás táján is szinte politikai tabu volt. Dobszay felidézi: „Sokan már azt is vitatták, hogy míg az egyházak – természetben vagy pénzben – az 1991-es kártalanítási törvény alapján visszaigényelhették az oktatási, egészségügyi, szociális, kulturális vagy hitéleti célú ingatlanjaikat, másoknak, például az egyesületeknek, alapítványoknak, ez nem adatott meg.” A szerző rámutat: „A kormányra készülő Fidesz-KDNP egyelőre csak annyit ígér az egyházaknak, hogy kiszámíthatóvá teszi a finanszírozást, és – ha nem is egy összegben, de – záros határidőn belül kifizeti az iskolafenntartó egyházaknak az elmaradt pénzeket. A történelmi egyházak kívánságát teljesítenék ugyanakkor azzal a – 2001-ben egyszer már elfogadott, de a Medgyessy-kormány által visszamódosított – szabályozással, hogy a felekezetek a népszámlálási adatok alapján részesülnének a kiegészítő költségvetési támogatásban, szemben a mai gyakorlattal, amikor az egyszázalékos felajánlók aránya számít. Előbbi alapján például a katolikusok az összes támogatás 74 százalékára, utóbbi alapján viszont csak úgy 62-65 százalékára jogosultak.” Dobszay úgy véli: „Az egyházakra vonatkozó szabályok újrafogalmazásában az jelentene tág teret, ha az új kormány kétharmados felhatalmazást kapna. Nem véletlen, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége arra biztat, ilyen lehetőség előtt álló pártra kell szavazni.”

Magyar Kurír