Napi sajtószemle

A Népszabadság (8.o.) Antibébicsata az egyházakkal című beszámolója szerint az Amerikai Egyesült Államokban politikai vihart váltott ki Barack Obama elnök döntése, amely szerint az állam kötelezné a vallási szervezeteket arra, hogy alkalmazottaiknak ingyenesen biztosítsák a fogamzásgátlást. Nemcsak a katolikus püspökök háborodtak fel a bejelentésen, hanem az elnök szövetségesei is, a baloldali vallási vezetők is, akik az egészségbiztosítási reformot is támogatták. Ők a lelkiismereti okok mellett amiatt is aggódtak: mi lesz, ha ezen bukik el az egész reform, amelyért ők is harcoltak. A tiltakozások hatására Obama bejelentette a kidolgozott kompromisszumot, amely szerint az egyházi fenntartású intézmények helyett a fogamzásgátló szereket a biztosítónak kell fizetnie és közvetlenül biztosítania az alkalmazottaknak anélkül, hogy azért külön pénzt kérnének az ügyfelektől. Így az egyházi intézményeknek egyetlen fillért sem kell erre költeniük. „Ám a kedélyeket ez sem nyugtatta meg. Az Obamát támogató vallási vezetők elfogadhatónak tartják ezt a megoldást, de a katolikus püspökök továbbra is tiltakoznak” – írja a lap. Roy Blunt, Missouri republikánus szenátora szerint ez csupán „könyvelési trükk.” A Népszabadság szerint további probléma, hogy sok egyházi tulajdonú munkáltató maga nyújt biztosítást alkalmazottainak, így nem lehet kettéválasztani a felelősséget. Az orgánum egy felmérésre hivatkozik, amely szerint a válaszadók 61 százaléka (akár katolikusok, akár nem) úgy vélekedik: az egyházi tulajdonú munkáltatóknak is biztosítaniuk kell az ingyenes fogamzásgátlást alkalmazottaiknak.  

Ugyancsak a Népszabadságban (1.,4.o.). Czene Gábor Zűrzavaros egyházi törvény – Zűrzavarban fogantatás címekkel bírálja az új egyházi törvényt, többek között azért, mert szerinte „nem tudni, hogy mely közösségeknek lehet még esélyük hivatalosan is egyházzá válni. Hiába felelnek meg a jogszabályi feltételeknek, az még nem jelent automatikus elismerést. Az ellenzék szerint a folyamatot méltatlan koldulássá silányították. A cikkíró kiemeli: „A mostani törvény a Navracsics-féle minisztérium szerepét adminisztratív feladatok ellátására korlátozza. A tárca, úgy látszik, kifarolt a kínos ügyből. Lázár János korábbi ígéretével szemben jelenleg is szükség van ezer támogatóra és húszéves magyarországi jelenlét bizonyítására, de utóbbi helyett a törvényhozó a százéves nemzetközi működés igazolásával is megelégszik… A döntő szót továbbra is az Országgyűlés mondja ki.”

A Népszava (2.o.) Mégis politikai döntés az egyházi elismerés címmel úgy véli: komoly ellentmondásokba keveredett az egyházak elismerésének ügyében Lukács Tamás, az Országgyűlés vallásügyi bizottságának KDNP-s elnöke. „Szavaiból arra lehet következtetni, hogy mégis a kormány kegyein múlik a felekezetté válás.” A lap emlékeztet rá: Lukács a múlt héten arról beszélt, az egyházzá válás nem alanyi jog, és attól, hogy egy vallási közösség megfelel a törvény előfeltételeinek, közjogilag még nem kötelező elismerni. Két napja viszont azt mondta: csak a törvénynek való megfelelés alapján történik egy-egy kérelem bejegyzése. A Népszava arra is kitér, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke a Hír TV-ben célzott az egyházzá nyilvánítási folyamat mögött húzódó politikai és lobbiérdekek elsődlegességére, amikor azt mondta: „Ha úgy látják, az emberjogi bizottság vagy az Országgyűlés meghatározó, befolyásos csoportjai, akár frakció, akár bizottság, hogy valamely közösség tekintetében méltányos az elismerés, bármikor meg lehet hozni a megfelelő országgyűlési döntést.” Semjén elképesztőnek és elfogadhatatlannak nevezte, hogy az MTA azért nem foglalt állást az egyházzá nyilvánítási kérelmekről, mert nem kérdezték véleményüket a törvényalkotáskor. Semjén szerint akiket az MTA szakértőknek kért fel, azok „sajátos személyiségek”, kibújtak a munka alól, ráadásul a vallásügyi bizottság és az Országgyűlés „saját szakértői egy hajszállal nem gyengébbek vagy alulképzettebbek” náluk.

A Magyar Nemzet (Új… 4.o.) értesülései szerint várhatóan február 27-28-án fogadja el az Országgyűlés az új egyházi törvény módosítását.

Ugyancsak az MN (4.o.) Megváltoztak a vallási szokások Magyarországon címmel ismerteti a Pécsi Tudományegyetem tanáraiból és hallgatóiból álló csoport hitélettel kapcsolatos vizsgálatának az eredményét. Eszerint az utóbbi húsz-huszonöt évben – szemben a korábbi szokásokkal – az emberek inkább a városokban gyakorolják a hitüket. A válaszadók 39,2 százaléka egyetért azzal, hogy az egyházi oktatási intézmények jobbak, mint az államiak, 20,6 százalék részben egyetért ezzel, egyhatoda pedig nem így gondolja. A válaszadók 35 százaléka egyetért azzal, hogy az egyház által működtetett egészségügyi intézmények magasabb színvonalon működnek, mint az állami kézben lévők, 19,9 százalék részben egyetért, 12 százalék viszont nem ért egyet ezzel az állítással. Nem tudja 35,2 százalék. A válaszadók 39,8 százaléka szerint az egyházi szociális intézmények jobbak, mint az államiak, 11 százalék van ellenkező véleményen. A kérdezettek 30,2 százalékának nincs véleménye. Korpics Márta, a kutatás egyik résztvevője elmondta azt is: az embereknek nagyon kevés információjuk van az egyházak belső helyzetéről, illetve arról, hogy miként vélekedik a vallási közösségek belső nyilvánossága. A média ingerküszöbét az egyházak vonatkozásában is általában a negatív hírek lépik át. A válaszadók három egyházmodellt testesítenek meg: az egyház mint Krisztus titokzatos teste, az egyház mint Isten zarándokló népe és az egyház mint az apostoli közösség utóda.

A Magyar Nemzetben (Eldugult homokóra 21.,26.o.) Baritz Sarolta Laura domonkos rendi szerzetesnő, közgazdász nyilatkozik, aki állítja: nem a verseny, a piacgazdaság intézménye, a profitot termelő gazdasági folyamat van válságban, hanem az ezeket működtető ember, annak értékrendje és legalapvetőbben a motiváció, amelyekkel a gazdasági folyamatba lép. „A válság ellenszerét tehát elsősorban az emberi értékrend szintjén kell keresni. Ehhez tud a katolikus egyház tanításával hozzájárulni, amellyel ugyancsak üzenete van az emberiség számára, ahogy más egyházaknak is, ilyen például az Egyházak Világtanácsa által 2006-ban kiadott Alternatív globalizáció a népekért és a Földért című dokumentum. Továbbá minden olyan jóakaratú kezdeményezésnek, amely az ember valódi javát, a társadalmi és a gazdasági élet jobbítását célozza. E kezdeményezések alapvető szemléletváltást mutatnak fel a főáramhoz képest, s én e szemléletváltó egyénekben, szervezetekben, szellemi áramlatokban látom a pozitív jövőt.” Laura nővér emlékeztet rá: „A társadalmi igazságosság XI. Piusz pápa 1931-ben kiadott szociális enciklikája szerint azt jelenti, hogy a megtermelt javak elosztása a közjót célozza – azaz minden ember egyéni és közösségi kiteljesedését –, s ahogy Thalész is mondta: az a társadalom igazságos, ahol nincsenek sem kirívóan gazdag, sem kirívóan szegény emberek. XI. Piusz enciklikája társadalmi szeretetről is szól, amely a méltányosságot, a szegényekkel való különös törődést jelenti. Ez a modell gyökeresen ellentmond a neoliberalizmus logikájának, mondhatni, más paradigma. Ez a gondolkodásmód általános lehet – sőt kellene, hogy az legyen – szegényekben, gazdagokban egyaránt. Teréz anya és Batthyány-Strattmann László ugyanúgy gondolkodott a szegényekkel való erkölcsi kötelességéről. Jó példa Dale Carnegie esete, aki híres volt arról, hogy miközben a legalacsonyabb bért fizető gyárosok közé tartozott, az ebből származó profitjából építette meg a Carnegie Hallt, s ennek hasznából adott alamizsnát a szegényeknek. A katolikus egyház társadalmi tanítására alapozott gazdasági modell a szegények ügyét nem alamizsnával, hanem a neoliberális gazdasági modell gyökeres átalakításával igyekszik megoldani, teljes gondolkodási és gazdasági rendszert kínálva.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (36.o.) Wekerle Szabolcs Kurázsi címmel ír arról, hogy „Miközben a kiugrott minorita szerzetes, Kun páter reverendában gyilkolta a nyilas-hatalomátvétel után végképp védtelenné vált budapesti zsidókat, nem egy egyházi ember komoly kockázatokat vállalva óvta a halálra szántak életét. 1945 dermesztő telén többek mellett Keken András, a Deák téri evangélikus templom lelkésze bizonyította, hogy bátorsággal, akarattal és leleménnyel mennyi minden tehető az embertelenségben.” A II. világháború után, a kommunista hatalomátvételt követően Keken Andrást letartóztatták, az Andrássy út 60.-ban kegyetlen kínzásoknak vetették alá, és internálták. Csak 1956 októberében térhetett vissza a Deák téri templomba, ahol 1974-ben bekövetkezett haláláig szolgált.

Magyar Kurír

(bd)