Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Pécsi egyház… 2.o.) beszámolója szerint a Pécsi Egyházmegye volt gazdasági igazgatója, Wolf Gyula elvesztette a püspökség ellen indított munkaügyi pert. A bíróság kimondta: jogszerű volt munkaviszonyának megszüntetése. A nem jogerős határozat szerint így Wolfnak félmilliós illetéket és perköltséget kell fizetnie. A katolikus pap ügyvédje közölte: fellebbeznek. A lap úgy tudja: Wolf egyévi nettó átlagkeresetét (5,2 millió forintot) szerette volna megkapni. A volt gazdasági igazgatót februárban gazdasági jellegű bűncselekmények ügyében gyanúsítottként hallgatták ki. 

A Népszavában (Se hallgatni, se fejet hajtani nem lehet 1.,12.o.) Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezető lelkésze nyilatkozik. A gyülekezet nem kapta meg a parlamenttől az egyházi státuszt. Iványi elmondta: „Ha nem reformálható meg a Fáraó rendszere, jöjjön egy új Fáraó, akivel lehet tárgyalni arról, hogy nem öldössük le a fiúgyermekeket. Itt megvadult viszonyok uralkodnak, és reményét se látom az ébredésnek. Ez nem egy új Magyarország, egy jobb világ. Az életünk talán még nincs veszélyben, de egyre többen érzik, hogy menni kell – mindegy, hová, csak el innen!” A lelkész sosem gondolta volna, hogy épp egy rendszerváltó párt, „a Fidesz révén térünk vissza a diktatúrák nyíltan arcátlan és képmutató működéséhez.” Iványi állítja: nem annyira az egyházáért aggódik, sokkal inkább az általuk fenntartott szolgálatokért: a leghátrányosabb helyzetű térségekben működtetett iskolákért, idősotthonokért, a hakjléktalanellátásért. Szerinte „… a hatalom mai urai megpróbálták ebbe a csúnya játékba bevonni a Magyar Tudományos Akadémiát is. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a ’tudományos’ cenzori bizottságban jelen lesznek a történelmi egyházak képviselői, akik másokkal egyetemben eldöntik, kiket engednek be a klubba. Pedig a történelmi egyházak, ha már a tisztességüket nem, legalább az eszüket használhatnák. Akkor rájönnének, hogy nem szabhatja meg az állam, melyik felekezet minősül egyháznak, mert ez teológiai kérdés. Az igazsághoz tartozik, hogy az Akadémia, némi tűnődés után, kihátrált az ügyből, de nem hiszen, hogy azért, mert megvilágosodtak.” 

A Magyar Hírlapban (Több egyházat is felvehetnek az új lajstromba 1.,4.o.) Lukács Tamás, a parlament emberi jogi és vallási bizottságának KDNP-s elnöke nyilatkozik, aki elmondta: nem kell egy évet várniuk a parlament által nemrég elutasított egyházi kérelmek ismételt benyújtásával az érintett vallási közösségeknek, sőt, képviselőik akár személyesen is érvelhetnek majd parlamenti elismerésük mellett az emberi jogi bizottság előtt. Lukács leszögezte: a vallásszabadságot továbbra is biztosítják Magyarországon. „A 2011-es népszámlálás adatainak fényében tisztábban látunk majd, de az eddigi statisztikák alapján a mostanáig bejegyzett egyházak a hazai vallásgyakorlók 98 százalékát lefedik. Azt pedig a Velencei Bizottság képviselői sem vitatták, hogy a vallásszabadság gyakorlása nem sérül az új törvénnyel. Ezt és az egyházak bejegyzését nem szabad összekeverni” – figyelmeztetett a KDNP képviselője. A lap összeállításából kiderül: Európában az ötödik helyen állunk az elismert egyházak számát tekintve, a legkevesebb – hat – bejegyezett felekezet Belgiumban és Luxemburgban működik.

A Magyar Nemzetben (Van… 14.o.) Katarzyna Sowula lengyel írónő nyilatkozik, akinek most jelent meg magyarul a Nulla-nyolcszáz című novelláskötete a L’Harmattan Kiadónál. Azzal kapcsolatban, hogy majdnem minden írásában felbukkan egy szentkép, egy szent, egy legenda, az írónő elmondta: „Mindig aktuális ez a téma Lengyelországban, hiszen köztudottan erősen katolikus ország vagyunk. Én katolikus családból származom, és katolikus iskolába jártam. Vannak értékek, amelyeket nagyon fontosnak tartok, de ha a vallásosság átcsap álszentségbe, azt nehezen viselem. Mondhatom, hogy középen állok ebben a kérdésben. Íróként nem tartozom ehhez az irányzathoz… vannak olyan szerzők, akik bizonyos értelemben egy katolikus irodalmi irányzatot alkotnak. Ilyen szerző például Szymon Holownia, neki nagyon fogynak a könyvei. Még nem olvastam őket, de tudomásom szerint próbálja mesékbe, történetekbe foglalni ezeket a kérdéseket.” 

Magyar Kurír