Napi sajtószemle

A Népszavában (7.o.) Vajda Péter Régi zsákutcában? címmel idézi fel, hogy 1944-ben Serédi Jusztinián hercegprímás nem hallgatott az egy évvel később vértanúhalált halt Apor (Boldog) Vilmos győri püspök szinte könyörgő levelére, hogy a katolikus püspöki kar csatlakozzon Ravasz László református püspök kezdeményezéséhez és egységes nyilatkozatban ítélje el a zsidók deportálását. A cikkíró megállapítja: „Ez volt az egyik tragikus záróakkordja a katolikus egyház és a Horthy-rendszer negyedszázados szimbiózisának. A katolikus befolyás és szerepvállalás annak ellenére meghatározóvá vált, hogy a kormányzó református volt.” A napjainkban zajló folyamatokat illetően Vajda kiemeli: „Amikor egy párt hatalmát készül, bevallottan több ciklusra bebetonozni, nem felesleges arra emlékeztetni, mennyire kudarcos volt az ’államegyház’ koncepciója abban a negyedszázadban. Hiszen 2012-ben az egyházi vezetés némely megnyilvánulása (lásd: Márfi Gyula és Bábel Balázs érsekek legutóbbi fellépését) kifejezetten ’ellenségkereső’, Amerika- illetve EU-ellenes, csereszabatos a kormányzati vagy attól is jobbra álló retorikával! Miközben a hívő emberek többsége is érzékeli, hogy az országban nem jól mennek a dolgok, fenntartás nélkül azonosulni látszanak egy olyan politikával, amelyben a szavak mindinkább elszakadnak a realitásoktól – hol nem jelentenek semmit, hol a mondott szó ellenkezőjét jelentik –, a nemzeti együttműködésről és a kedvezményezett középosztályról szóló frázisok mögött személyi hatalomkoncentrációs rendszere sejlik föl. Abban ma csak egyetlen dolog számítható ki, a kiszámíthatatlanság.”

A Népszabadságban (12.o.) Válas György Vallás, megvallás címmel reagál Czene Gábor március 2-án megjelent írására, amely szerint „A köznevelési törvény alapján nem teljesen világos, a gyakorlatban hogyan szeretnék megvalósítani a kötelező hit-, illetve erkölcstanoktatást.” Válas György szerint „A baj az, hogy kicsi gyerekek és majdnem felnőtt diákok nyíltan meg kell vallják osztálytársaik és tanáraik előtt, hogy melyikük vallásos, melyikük ateista, illetve a még kisebbek esetében, hogy melyikük szülei vallásosak, melyikük ateisták. A vallásosak még azt is, hogy melyik vallás hívei. A baj az, hogy 64 év után ismét az iskolai bizonyítványban, tehát közokiratban rögzítik a diákok vallási hovatartozását.” A cikkíró nagyon reméli, hogy „ennek a drasztikus alkotmánysértésnek” az állampolgári jogok biztosa és az Adatvédelmi Hivatal vezetője együttesen fordul az Alkotmánybírósághoz.

A Magyar Hírlapban (3.o.) Bayer Zsolt A megtalált ünnep címmel érdekesnek tartja, hogy ugyanaz a Népszabadság aggódik ma a magyar  és a lengyel demokráciáért, amelyik annak idején a „dolgozni nem szerető” lengyelekről írogatott a nyolcvanas évek elején, „s amelyik Popieluszko atya megölése után vezércikkben értekezett arról, hogy a hatalom olykor rákényszerül ilyen módon végezni ellenségeivel.”

Magyar Kurír