Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) A rendőrséghez fordult az egyház címmel számol be arról, hogy a kubai rendőrség csütörtök este eltávolította a havannai Basílica Menor de Nuestra Senira de la Caridadból azt a tizenhárom ellenzékit, akik kedd óta tartózkodtak a templomban, hogy eljuttassák követeléseiket XVI. Benedek pápának március végi kubai látogatásán. A rendőrök békésen ürítették ki a templomot Jaime Ortega havannai érsek kérésére. Az egyház közleménye szerint a hatóság megígérte, hogy nem indítanak eljárást a templomfoglalók ellen.

A Népszabadság emlékeztet rá: a kubai katolikus egyház kezdettől fogva kifogásolta az ellenzékiek akcióját, mondván, senki sem teheti politikai küzdőtérré a templomokat.

A Népszava (Decemberben távozik… 8.o.) és a Magyar Hírlap (Lemondott… 6.o.) is közlik, hogy decemberben lemond Canterbury érseke, Rowan Williams. A 64 éves főpapot 2002-ben nevezték ki. Williams internetes honlapján különleges privilégiumnak nevezte, hogy a 77 milliós anglikán közösség vallási vezetője lehet. Mint mondta. lemondását igen nehéz döntés előzte meg. Döntéséről értesítette az anglikán egyház legfőbb vezetőjét, II. Erzsébet királynőt. John Sentamo, York érseke „nagy szomorúsággal” fogadta a hírt.

A Magyar Nemzetben (37.o.) Végh Alpár Sándor Köznapló című, több témát érintő írásában megemlíti, hogy élelmiszert gyűjt a katolikus egyház. A szerző is visz majd élelmiszert a plébániára, bár tudja, hogy „nem ez a megoldás. A világ innenső felét nem a szegénység, hanem a hitetlenség hozta ebbe a helyzetbe. De ki emeli fel szavát a hitetlenség ellen? Attól tartok, senki, s a híveknek maholnap rejtőzködniük kell, nehogy megszólják az ateisták.” Végh Alpár rámutat, hogy nem mindenhol van ez így, pl. a mohamedánoknál, de a lengyelek jövőjét is nem csak azért látja biztatóbbnak a miénknél, mert több a gyerek: „Az is őket erősíti – ó, hányan fognak ezen mosolyogni! –, hogy étkezésük fontos része az asztali ima, amely képes volt feledtetni, ha esetenként nem ehettek nagy kanállal. Szép dolog az élelmiszergyűjtés, de ideje volna végre irányt váltani.”

A Magyar Demokratában (5.o.) Bencsik András A forradalom halhatatlan című vezércikkében kifejti: „A magyarság Mária-tisztelete, Jézus-követése, Isten-hite sokrétű kultuszban rögzítődött, s annak egyik kiemelkedő pontja a misztikus Csíksomlyó, melynek senki sem ismeri már a forrását, a rítus kialakulásának rejtelmeit, de annál pontosabban érzi mindenki, magyarok százezrei, sőt milliói, hogy miért kell elzarándokolni oda, s miért föl a hegytetőre, holott a kegytemplom a völgyben van… Ilyen kiemelkedő pont a Szentkorona-tan, és a legkiemelkedőbb mind közül maga a Szent Korona, a színarany pecsét, ami a magyarság és a Mindenható máig érvényes szövetségét rögzíti.” A lap főszerkesztője leszögezi: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Ez a mondat olyan erejű, mint az ostorcsapás, és nem lehet védekezni ellene, ahogy a kufárok is tehetetlenek voltak Jézus kötélből font ostorának csapásaival szemben. Európa vagy erkölcsös lesz, vagy nem lesz, tehetnénk hozzá azok kedvéért, akik tudata képtelen befogadni Istent. Amit a brüsszeli bürokrácia és a vele cinkos (vagy fordítva van?) pénzhatalom művel velünk, az már szégyenletes, s előbb-utóbb egyre több országban váltja ki az emberek felháborodását.”

A Magyar Demokrata (58-61.o.) A Gondviselés ejtőernyője címmel mutatja be az Újpest kertvárosában élő Tajti családot. A házaspárnak, Tajti Róbertnek és Gerber Zsófiának öt fiúgyermeke van. Közülük hárman egyházi intézményben tanulnak, Marci a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológia karán, Krisztián és Péter pedig a váci piaristáknál. Az apa villamosmérnök, az anya fuvolatanárnő. A szülők a keresztény értékrend szerint nevelik fiaikat, akik tagjai a Regnum Marianum közösségnek.

A Magyar Nemzetben (34.o.) Lipcsey Andersson Emőke Darabok bal kézre címmel készített riportot a 2011-ben Nobel-díjat kapott Tomas Tranströmer svéd költőről, annak stockholmi otthonában. Az idős poéta 1990-es agyvérzésekor beszélőképességét elvesztette, jobb oldalára lebénult, de alkotóereje töretlen. A cikkíró felidézi, hogy egy 1983-as interjúban a riporter a Tranströmer költészetében jelen lévő misztériumról kérdezte az alkotót, aki elmondta: „korai élményei közé tartozik a világmindenséggel való összetartozás érzése. Ez az érzés egyszerre volt profán és vallásos élmény. Tranströmer hangsúlyozta, hogy költészetének vallásos dimenziója is van. Ez a dimenzió azonban szerinte létünk mindennapi tartozéka, amely természettől fogva jelen van, bár napjaink szekularizált társadalmában egyre kevesebben élik meg azt a pillanatot, amikor megérinti az embert. Az alkotó Isten elvetéséből kiindulva a kételkedésen át, majd egyfajta vallásos rajongáson túl találta meg azt az Istent, aki megfoghatatlan. Mint mondta az idézett interjúban, nem is igen nevezi a megfoghatatlant Istennek, mert ilyenkor az ember óhatatlanul is antropomorf lényre gondol.”

Magyar Kurír

(bd)