Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (8.o.) Vatikáni vizsgálat címmel számol be arról, hogy belső vizsgálatot rendelt el XVI. Benedek pápa olyan titkos vatikáni iratok kiszivárogtatása ügyében, amelyek azt sugallják, hogy korrupciós ügyek történtek, és hatalmi küzdelmek dúltak magas rangú egyházi vezetők között.

A Népszabadság (2.o.) Meghalt a kopt pápa, a Magyar Nemzet (8.o.) Kopt gyász címekkel közlik, hogy szombaton, 88 éves korában elhunyt III. Senuda kopt egyházfő, a világ legrégebbi keresztény közösségének vezetője.
A Magyar Nemzet megemlíti, hogy a magyar kormány együttérzését fejezte ki a tavaly augusztus 20-án Orbán Viktor miniszterelnökkel is megbeszélést folytató egyházi vezető halála miatt.
A Népszabadság azt emeli ki, hogy III. Senuda kopt pápaságának négy évtizede alatt határozottabb fellépést követelt a hatóságtól a 80 milliós Egyiptom lakóinak mintegy tíz százalékát kitevő keresztények elleni, egyre terjedő erőszakhullám miatt. A tavalyi tavaszi forradalmi hullám idején viszont az időközben megdöntött elnök, Hoszni Mubarak uralmát támogatta. A lap arra is emlékeztet, hogy III. Senudát Budapesten is gyászolják, az egyházi törvény alapján a kopt közösség elismert egyházként működik Magyarországon. 

A Magyar Nemzet (3.o.) Bírálat címmel adja hírül, hogy élesen bírálta közleményében a Hit Gyülekezete az új egyházügyi törvényt, amely szerintük „többségi diktatúrához” vezet. A gyülekezet kifogásolja az egyházak elismerésének parlamenti hatáskörbe helyezését, mert az szerintük aláássa a jogbiztonságba és a jogállamiságba vetett hitet. Úgy vélik, olyan egyházak is elvesztették egyházi státuszukat, amelyek minden törvényi feltételnek megfeleltek.

A Magyar Hírlapban (A praktikus tudás… 2.o.) Mendrey László, a PDSZ elnöke mond véleményt az új Nemzeti alaptantervről. A hitoktatás órarendbe iktatásáról elmondta: olyan társadalomban élünk, ahol sokféle érték van, de ezek között elveszni látszik az ember. „A mi korosztályunk nagy része rendelkezik megfelelő értékítélettel, de a fiatalok – középiskolások, egyetemisták – iránymutatásra szorulnak. A vallásismeret oktatását rendkívül fontosnak tartom, hiszen a keresztény kultúra, a vallás ismerete az alapműveltség része kell, hogy legyen. Ezzel szemben, mivel Magyarország szekularizált állam, nem feltétlenül értek egyet azzal, hogy az egyház megjelenik az órarendben. Ha beengedem az egyiket, akkor a másikat is be kell engednem. Itt felmerül a kérdés, hogy ki és milyen módon fogja eldönteni, hogy adott településen, adott kerületben melyik egyháznak a képviselője kapjon helyet a hittanórák keretében. A rendszerváltás óta az iskola eddig is teret adott a hittanoktatásnak az órarenden kívül – ennek semmiféle akadályát nem látom most sem, de úgy gondolom, az órarendbe való beépítése még függőben lévő kérdés, nem feltétlenül tartom szükségesnek.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (Filozófiáról… 12.o.) a 80 éves Pais István filozófus nyilatkozik, többek között az Ember és vallás című könyv szerzője, aki vallásos családból származik, de ő nem hívő. Elmondta. „… a vallás és a filozófia egyaránt világnézet, mindkettő ugyanazokat a fontos, a kozmosszal, az emberi léttel kapcsolatos kérdéseket igyekszik megválaszolni… világosan tudatosítottam magamban: bölcselettel, ennek múltjával, elméleti problémáival csak akkor leszek képes kellően foglalkozni, ha alaposan megismerem az emberiség történetének ma is legnagyobb hatást gyakorló világnézetét, a vallást. Ez volt az oka annak, hogy 1961-ben A Biblia erkölcse címmel szereztem bölcsészdoktorátust. És az említett ok játszott közre abban is, hogy A vallás lényege és struktúrája címmel írtam kandidátusi disszertációt, amelyet 1970-ben védtem meg. Amikor a védés folyamata is befejeződött, odajött hozzám egy nyugalmazott katolikus főpap, aki tisztában volt vele, hogy én ateista vagyok, és a következőt mondta nekem: Gratulálok magának, mert ebben az országban még senkit sem hallottam úgy beszélni a vallásról, mint ma önt!” Pais István Bibliai érdekességek, történetek, aforizmák című kötetéről is beszélt. Kifejtette: „… a Biblia teljes egészében emberi alkotás, nincs benne fikarcnyi természetfölötti, semmi isteni, és a benne lévő pozitívumok ellenére, amelyeket a róla szóló könyvemben mindig igyekeztem hangsúlyozni, a világirodalom legzűrzavarosabb, leghazugabb és legemberellenesebb szellemi produktuma, amit, mint tényt, minden olyan egyén megállapíthat, aki képes az Ó- és az Újtestamentumot elfogulatlanul olvasni. Aki pedig erre képtelen, az bizonyára késztetést érez arra, hogy megkövezzen vagy az inkvizíció máglyájára küldjön.”

Magyar Kurír