Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (28-29.o.) Pósa Tibor Kiközösítés, feloldozás címmel fűz kommentárt XVI. Benedek pápa latin-amerikai apostoli látogatásához. A cikkíró megállapítja: a mexikói viziten a Szentatya fellépett a hívek megtartásáért, míg a szocialista Kubában inkább politikai küldetést teljesített, megpróbálta megerősíteni azt a szerepet, amelyet az egyház a hatalommal folytatott párbeszédben játszik. Sokaknak feltűnt hogy a pápa Kubában nem találkozott más gondolkodókkal, pedig a megérkezése előtti napokban értesülések szerint száznál is több embert vettek „biztonsági” őrizetbe a kubai hatóságok. Pósa kiemeli: „A Szentatya a konfliktus helyett inkább az együttműködést kereste a kubai hatóságokkal. A Vatikán szakértői szerint, akik a hívek elbeszéléseiből szerzik értesüléseiket, valószínűleg ennyire fenyeget egy mindenkit megrázó robbanás veszélye. Erre pedig jobb felkészülni.”

A Hetekben (18-21.o.) Morvay Péter Válságkezelés latinosan címmel rámutat: „Bár tartottak attól, hogy a mexikói és kubai fogadtatás elmarad a II. János Pál látogatásait övező eufóriától, a latinos környezet jót tett a pápának, akinek sikerült oldania a szigorú teológus imázsát és úgy tűnik, hogy fizikailag is várakozáson felül bírta a hatnapos utazást. Ugyanakkor XVI. Benedek Latin-Amerikában sem menekülhetett a katolikus egyház globális válsága elől. Mexikóban éppen látogatásának idején jelent meg egy dokumentumkötet arról, hogyan igyekezett a Vatikán eltussolni a Krisztus Légionáriusai mexikói születésű alapítójának, Marcial Macielnek a pedofil bűntetteit. Az sem valószínű, hogy a pápai vizit visszafordítaná a katolikus hívek csökkenő arányát a térség országaiban.” A cikkíró szerint Latin-Amerika azért is olyan fontos a Szentszék számára, mert itt van a világ legnagyobb lélekszámú katolikus országa, Brazília, és itt él a Föld katolikus népességének egyharmada. A Pew Intézet adatai szerint jelenleg a globális kereszténység fele katolikus, 37 százaléka protestáns, 13 százaléka pedig ortodox és egyéb felekezethez tartozik.

Ugyancsak a Hetek címlapján egy fotó látható, amelyen Schmitt Pál államfő megcsókolja a Szentatya pásztorgyűrűjét. A címlapszöveg – utalva a köztársasági elnök plágiumügyére – a következő: Erre is van bocsánat – Plágium

Szintén a Hetek (19.o.) Az Opus Dei jelöltje címmel arra keresi a választ, hogy a nyilvánvalóan kedvezőtlen esélyek ellenére miért tart ki Rick Santorum az amerikai republikánus elnökjelöltek versenyében? A lap emlékeztet rá, hogy 2002-ben Rómában megemlékeztek az Opus Dei alapítójának, Josemaria Escriva születésének 100. évfordulójáról, s az eseményen ifjú szenátorként beszédet mondott Santorum is, akinek azóta meggyőződése, Isten elhívása az, hogy elnök legyen. Rick Santorum Rómában értette meg: „Nincs ellentmondásban az, ha valaki egyszerre akar jó katolikus és a civil társadalom iránt hűséges közszereplő lenni… Az abszolút igazság keresésében az áldott Josemaria irányítja a lépteimet.” Santorum döntését, hogy az elnökjelöltséggel is kövesse Escriva útmutatásait, felesége, Karen Graven is maximálisan támogatja, aki lázadó fiatal lányból lett elkötelezett katolikus. A Hetek szerint Santorumnak a mostani kampányban a mormon vallású Mitt Romney mellett a katolikus egyház botrányai miatti árnyékkal is meg kell küzdenie. Egyik nyilatkozatában azt mondta: „A papokra is hat a társadalom kultúrája. Amikor a kultúra beteg, minden eleme megbetegszik. A protestantizmus azonban sokkal rosszabb állapotban van, mint a katolikus egyház. A Sátán célba vette Amerika protestáns gyökereit. Az eredményt látjuk: a hagyományos protestáns egyházak romokban hevernek, és arra ítéltettek, hogy eltűnjenek a keresztények történelméből.”

A Barikádban (Izrael… 23-24.o.) Moshe Ber Beck és Ahron Cohen rabbik nyilatkoznak, akik tagjai a Neturei Karta – a város (Jeruzsálem) őrzői – nevű szervezetnek, amely szigorúan ragaszkodik a Tórában leírtakhoz, s ennek kapcsán vezetői és tagjai vallják: zsidó állam nem létezhet. A szekuláris Izraelt nem ismerik el. Cohen rabbi leszögezte: „A cionizmus egy eredendően ateista elképzelés. Izrael pusztán felvette a vallásos szimbólumokat, hogy odacsalogassa a zsidó embereket a világ minden tájáról. A cionisták nem hisznek Istenben, viszont hisznek abban, hogy Isten adta nekik azt a földet.” Beck rabbi pedig állítja: „Amit a média sugall, hogy ez egy vallási háború a palesztinokkal, egy nagy hazugság. Sok nemzedéken át éltünk békében az itteni népekkel és más hitűekkel is. Nem igaz, hogy a harag a zsidóság ellen irányul. Ha valakit itt gyűlölnek, akkor azok a cionisták. Hatvankét éve minden közel-keleti nyomorúságnak Izrael állam az oka, és ez az, ami ellen mi küzdünk. Addig nem lesz béke, amíg a világ rá nem döbben, hogy Izrael léte egy alapjaiban hibás gondolat… Az egész világ Istené. A bibliai Izrael földje szent, és réges-régen ott valóban állt egy szent ország, ezt mondja a Tóra is. Ám onnan mi, zsidók, el lettünk üldöztetve. Az, amit ma ’Izrael’ néven hívnak, egy gigászi bűn, s ez az ország nem az Istené, inkább a Sátáné. Épp olyan bűn volt létrehozni, mint ahogy bűnös dolog lopni vagy ölni.”

Az Élet és Irodalomban (4.o.) Vásárhelyi Mária Fiatalok és a vallás címmel több kutatási eredményt is ismertet. Így 2009-ben az általa és munkatársai által végzett felmérés szerint a felnőtt lakosság 16 százaléka mondta azt magáról, hogy az egyház tanításait követi, 51 százalék vallotta a maga módján vallásosnak magát, az ateisták aránya pedig 29 százalék volt. A huszonévesek 10 százaléka mondta azt, hogy az egyház tanításait követi, 49 százalékuk a maga módján vallásos, 34 százalékuk pedig bizonytalan volt annak eldöntésében, hogy vallásos-e. Az „Ifjúság” nevű kutatások 2008. tavaszán felvett adatai szerint a 18-29 évesek 38 százaléka hisz a telepátiában, 27 százalékuk a csodákban, egynegyedük a pokolban, és csaknem ugyanennyien az ufókban, az ördögben, a kabbalában vagy a lélekvándorlásban. Az elmúlt évtizedben felére apadt a heti rendszerességgel templomba járók aránya, és 40 százalékkal esett vissza a legalább havonta templomba járók aránya a vizsgált generációban. 2000 óta több mint kétszeresére emelkedett azok aránya, akiket születésükkor nem kereszteltek meg, illetve semmilyen egyházba nem jegyeztek be. A vallásos fiatalok döntő többsége jobboldalinak és konzervatívnak vallja magát, a Fidesz híve, ám a baloldali és liberális szavazók több mint fele is a maga módján vallásosnak mondja magát. A kormány, a parlament és a bankok mellett az egyházak bizalmi indexe is a negatív tartományban helyezkedik el, ami azt jelenti, hogy a huszonévesek többsége nem bízik ezekben. Ezzel párhuzamosan egész Európában növekszik a kisegyházak iránti rokonszenv. A hívő fiatalok közül egyre többen fordulnak el a kanonizált nagyegyházaktól és találják meg helyüket a szaporodó kis egyházi közösségekben – írja Vásárhelyi Mária, összegezve a kutatások eredményeit.

Magyar Kurír