Napi sajtószemle

– 2010. november 2., kedd | 9:05

A Magyar Nemzet (4.o.) Főhajtás a vértanú püspök előtt címmel számol be arról, hogy október 30-án szombaton a nagyváradi Szent László-bazilikában Erdő Péter bíboros prímás, Esztergom-budapesti érsek boldoggá avatta a kommunizmus idején vértanúhalált halt egykori püspököt, Bogdánffy Szilárdot.

A Magyar Hírlap (Mindszenty… 2.o.) beszámol arról, hogy Mindszenty József bíborosra, hercegprímásra emlékeztek vasárnap raboskodása színhelyén, Felsőpetényben és a volt rétsági laktanyában, ahol első szabad éjszakáját töltötte 1956. október 30-áról 31-ére virradóra. Az ünnepségsorozaton Beer Miklós váci megyéspüspök mutatott be szentbeszédet. Fodor Lajos, a HM államtitkára ünnepi beszédében hangsúlyozta: a Magyarország legnehezebb időszakában élt bíborost nem tudták megtörni, ember- és hazaszeretete megmaradt.

Ugyancsak a Magyar Hírlap (Véget ért… 3.o.) néhány sorban, a Magyar Nemzet (Szemben… 4.o.) bővebben, csaknem egy egész oldalon tudósít arról, hogy az Október a reformáció hónapja elnevezésű programsorozat vasárnap országos istentisztelettel ért véget Budapesten. A Deák téri evangélikus templomban tartott ünnepélyes szertartáson Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke hirdetett igét és Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke tartott előadást. Bogárdi Szabó István megállapította: az ember önhittségben él, „önigazságot akar”, kevélységében perlővé és ítélkezővé vált, és még azt is gondolja magáról, hogy mentesül az ítélet alól. A református püspök leszögezte: az ember menthetetlen, ha ítél, mert magát is ítéli, és nem igazság szerint ítél. Az ember ítélkezik, mert „szükségét érzi,” s mert ez társadalmi pozíciót is jelenthet neki, ugyanakkor „Isten megítéli a bűnt, a rosszat, s mindent, amit az ember tönkretett”, azonban az ítélet haragját „Krisztus hordozza el. A keresztény valóság lényege: Isten jósága és a megtérés Isten szeretetére.” A püspök Pált apostolt idézve megjegyezte: a fent említett jóság az embert megtérésre indítja, továbbá „gyógyít, megvigasztal, útba igazít, és az ember életébe jót visz. Isten gondot visel ránk, nem kell aggodalmaskodnunk, nem kell gyötrődnünk, és a temetőlátogatáskor is érdemes a boldog feltámadásra gondolni. Isten jósága akkor sem vész el, amikor az ember mindent elsikkaszt, mindent meghamisít, akkor is érvényes, amikor az igazságos ítéletére kerül sor” – mondta Bogárdi Szabó István.

A református püspök emlékeztetett rá: a hívőknek „megfelelési kényszerük” volt a középkorban az isteni kegyelem elnyerését illetően, ezzel kapcsolatban pedig Luther drámát élt át, mert kortársaitól „nem kapott segítséget ahhoz, hogy tudtára jusson,”, mi ennek a kegyelemnek a lényege. Ittzés János evangélikus püspök-elnök a 450 éve meghalt Melanchton Fülöpről, Luther Márton legközelebbi munkatársáról tartott előadásában így fogalmazott: „Isten hatalmas eszközének bizonyult ez az apró, alacsony növésű óriás… Luthernek az Újszövetség lefordításához Melanchton buzdítása is kellett, aki újabb és újabb javításokat javasolt a szövegben.” Mindkét lap beszámol arról is, hogy Debrecenben Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke kijelentette: a reformáció igazi felszabadulás volt, az embereket megmozgatta az a felismerés, hogy mindannyian hivatást kaptak Istentől: „A reformáció felemelő üzenete az a nagy felismerés, hogy Isten nem személyválogató, neki mindannyian fontosak vagyunk.”

Magyar Kurír