Napi sajtószemle

– 2010. március 5., péntek | 9:33

A Magyar Nemzet (2.o.) Erdő Péter: Sérül a jogállamiság címmel közli a bíboros prímásnak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tegnapi sajtótájékoztatóján elhangzott szavait: „Létbizonytalanságban tartja a kormány az egyházi iskolák diákjait, akik magyar állampolgárok gyermekei; ez egyértelmű hátrányos megkülönböztetés, amely miatt hazánkban sérül a jogállamiság.”

A Népszabadság (Egyházi… 3.o.) néhány sorban ismerteti a három történelmi keresztény egyház közös nyilatkozatát, s ebbe ékelve idézi Erdő Pétert: nem pusztán az összeg nagysága fontos: „nekünk ne sokat vagy keveset adjanak, hanem annyi, amennyi jár.” A Magyar Hírlap (Megrabolt egyházi iskolák… 1.,5.o.) szintén ismerteti a magyar katolikus egyházfő szavait.

A Magyar Hírlapban (Apartheid az egyházi iskolákkal szemben 5.o.) Pápai Lajos győri megyéspüspök, a katolikus püspöki kar oktatásért felelős tagja nyilatkozik, aki elmondta: „Tisztázzunk valamit. Itt nem egyház-finanszírozásról van szó. Ezzel a pénzzel az egyház által fenntartott intézményekbe járó magyar állampolgárokat és szüleiket rövidíti meg az állam. Az ő nevükben tiltakozunk a kormányzat eljárása ellen. Ha Afrikában lennénk, ezt a fajta megkülönböztetést hívhatnánk akár apartheidnek is, de a diszkrimináció kifejezés mindenképp helytálló.” Arról, hogy mit jelent ez az elvonás az általa vezetett győri egyházmegyében, a püspök elmondta: „Mivel 2010-ben az alapnormatíva is csökken, valamint az egyházaknak járó kiegészítő támogatás esetében az Állami Számvevőszék már korábban is milliárdos hiányt állapított meg, amit azóta sem pótolt a kormányzat, számításaink szerint az idén mintegy százhúszmillió forintot kell hozzátennünk saját forrásainkból az iskoláink finanszírozásához. Erről csak annyit, hogy az egyházmegye egész éves költségvetése négyszázmillió forint. Nem lesz könnyű.” Pápai Lajos azt is megjegyezte: „… az, hogy az egyházzal szemben hogyan viselkedik az állam, nem annyira fontos, mint az, hogy az emberekkel miként bánik. Emiatt már inkább lehet okunk a sajnálkozásra, hiszen ha megnézzük, mi történt az oktatás, a nevelés vagy az egészségügy területén, láthatjuk, hogy valóban nemzeti tragédia felé sodródik az ország.” Azzal kapcsolatban, hogy Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyéspüspök a közelmúltban nyíltan kiállt a Fidesz-KDNP mellett, mint akik hiteles hordozói a keresztény értékeknek, a győri egyházmegye vezetője elmondta: „Teljes jogú magyar állampolgárként mindenkinek joga van kiállni valami, akár egy párt mellett is. Egyházunk csupán belső, nem az állam által szabott törvénye, hogy papjaink, püspökeink nem folytathatnak pártpolitikai tevékenységet. Ugyanakkor a lelkipásztoroknak kötelességük felhívni híveik figyelmét, hogy a választásokon milyen szempontok szerint szavazzanak. A keresztény embernek azt a politikai erőt kell támogatnia, amely leginkább kiáll az olyan, az egyház által képviselt alapvető értékek mellett, mint például a család, az élet tisztelete.”

A Hetekben (14-15.o.) Korbuly Dezső A püspök ellenségei címmel Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök életútját vázolja fel. Kifejtette: Prohászka Ottokár általános választójogot és társadalmi megújulást sürgetett, ugyanakkor kérlelhetetlenül harcolt a zsidóság ’csendes honfoglalása’ ellen… „Tőkések, szakszervezetek és zsidók: ellenük harcolt Prohászka Ottokár… sokoldalú személyiség volt. Felismerte és elítélte a társadalmi igazságtalanságokat, és ismételten fellépett a nincstelenek érdekében. A katolikus befolyás növelésére irányuló törekvés nála mélyen átérzett szociális felelősségérzettel párosult. Kortársaira nagy benyomást tett energikus fellépése, megragadó, lángoló indulattól fűtött stílusa. Viszont az is kétségtelen, hogy ítéleteiben gyakran elhamarkodott és elfogult volt, habár mindig azt a látszatot keltette, hogy feltétlenül hisz állításainak megdönthetetlen igazságában. Személyiségét és tevékenységét mindenesetre csak akkor lehet méltányosan megítélni, ha a történteket nem a jelen, hanem a múlt szemszögéből, a korabeli társadalmi viszonyok és szokások figyelembevételével vesszük szemügyre.”

Magyar Kurír