Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) Szabadnap lett a nagypéntek, a Magyar Nemzet (10.o.) Castróék sem bírnak a vallással címekkel közlik, hogy munkaszüneti nappal emlékeztek meg nagypéntekről a kubaiak. A helyiek lelkesen fogadták az újítást, amit XVI. Benedek pápa szorgalmazott múlt heti látogatásán.

A Magyar Nemzetben (24-25.o.) Tarics Péter Bagoly, veréb címmel, kommentár nélkül foglalja össze David Baer, az egyesült államokbeli texasi evangélikus egyetem professzorának az Orbán-kormány intézkedéseit bíráló írásának és Márfi Gyula veszprémi érsek nyílt válaszlevelének a tartalmát.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (24-25.o.) Hanthy Kinga Perselypénz címmel értékeli az új egyházügyi törvényt, hangsúlyozva: a biziniszegyházak ideje lejárt, a változásnak azonban vannak valódi vesztesei. Példaként említi többek között a Budapesti Autonóm Gyülekezetet és a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget. A cikkíró azonban idézi Lukács Tamást, a parlament emberi jogi bizottságának elnökét is, aki szerint olyan rendszer jött létre, amelyben a vallásszabadság biztosított.

A Magyar Hírlapban (12.o.) Fricz Tamás Európa nem keresztény?! címmel döbbenetesnek tartja a Magyar Nemzet március 29-ei számában megjelent, három holland személlyel készített interjút, amelyben Marácz István nyelvész azt állította, hogy Európa már nem keresztény (lásd aznapi sajtószemlénket – a szerk.) Fricz megállapítja: „Európa – a kivételekkel együtt is – életveszélyben van. A kérdés azonban felmerül: vajon hogyan juthatott el odáig ez a nagy múltú, a föld sóját jelentő kontinens, hogy lassan felszámolja saját létének alapjait? Mik az okok? Mi áll a háttérben? Hogyan történhetett ez a hetvenes évektől kezdve?” A cikkíró szerint egy közös vallási és kulturális gyökerekkel rendelkező kontinens nem számolja fel csak úgy magát. „Hiszen életének alapja az énszeretet és a felebaráti szeretet, sem másokat, sem önmagát nem akarja megsemmisíteni. Éppen ebben rejlik az ereje: magunk és egymás megsegítése, a humánum, a puszta anyagi érdekeken való felülemelkedés éltető és örökkévaló tudása, kultúrája. És ez valamiért ’veszélyes’, úgy látszik. És ez egyben már egy kérdés is.” Magyar Kurír