Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (9.o.) Szabad az ima címmel számol be arról, hogy a brit kormány – Eric Pickles államtitkár indítványára – visszaállította a települések azon jogát, hogy az adott önkormányzat beleegyezésével lehetővé tehetik az imádságot a hivatali munka kezdetén. Keith Porteous Wood, a Nemzeti Világi Társaság igazgatója felháborodását fejezte ki, amiért a kormány most felülírta a brit legfelső bíróság ezt elítélő döntését, és közölte, jogi lépéseket tervez az ügyben.

A Népszabadságban (11.o.) Aczél Endre Mindszenty nem lesz „boldog” címmel bizarrnak nevezi a Legfőbb Ügyészség közelmúltban meghozott határozatát, amellyel „jogilag, erkölcsileg és politikailag” rehabilitálta Mindszenty József bíboros hercegprímást. A cikkíró emlékeztet rá, hogy 1990-ben a magyar parlament és a magyar bíróság egyszer már semmisnek nyilvánított minden vádat és ítéletet, melyet az 1948-49-es koncepciós perben az akkori ügyészség és bíróság felhozott. Aczél hozzáteszi: „Mindenestre a jogkörileg amúgy is kérdéses határozat, amelyet megelőzött Erdő Péternek, a magyar római katolikus egyház fejének erre irányuló kérése, a sokadik szóáradatot indította el Mindszenty politikai alakjának felmagasztosításáért.” A cikkíró szerint „minden korábbi érdeme dacára Mindszenty súlyos anakronizmussá vált a felszabadulás utáni magyar politikában. Legitimista lévén gyűlölte a köztársaságot… Mivel a legnagyobb korabeli keresztény párt, a Demokrata Néppárt republikánus, ráadásul a baloldali pártokkal és a szovjetekkel való kiegyezés híve volt, egyfolytában uszított annak vezetője, az újságírónak, gondolkodónak, jellemnek egyaránt kiváló Barankovics István ellen; a hívőket arra biztatta, hogy ne szavazzanak pártjára. A mai Mindszenty-hívek erre is a feledés sűrűn szövött fátylát borítják, láthatóan Rákosiék találmányának tartják a ’klerikális reakció’ fogalmat is, holott a hozzá tapadó politikai gyakorlat élt, él és élni fog. Itt és most igen jól.” 

A Magyar Hírlap (1.,2.,3.o.) Külföldön árulkodnak a szocialisták címmel hozza az Európai Parlament magyar néppárti képviselőcsoportjának közleményét, amely megállapítja: az MSZP európai parlamenti delegációja ismét feljelentette Magyarországot az Európai Bizottságnál. Tabajdi Csaba, Gurmai Zita és Göncz Kinga írásbeli kérdésben jelezte az EB-biztosnak: az egyházügyi törvény nincs összhangban a vonatkozó uniós irányelvekkel. Surján László, az EP alelnöke szerint a szocialisták egyházellenes hangulatot szítanak. Lukács Tamás, a parlament vallásügyi bizottságának elnöke az MSZP kifogásaival kapcsolatban emlékeztetett rá: a kérdés felvetése önmagában tudatlanságra utal, hiszen már egy korábbi alkotmánybírósági határozat megállapította a világnézetileg elkötelezett iskolákban folyó oktatás kritériumait. Ezen intézményekben nem a hit követését, hanem csak az intézmény szabályrendszerének elfogadását követelik meg munkaviszony esetén.  

A Magyar Nemzetben (6.o.) Czakó Gábor Demokrácia és rimalogika címmel emlékeztet rá: a nyugati demokráciákban hosszú ideje sehol nem jött létre olyan erős „nép-, azaz démoszegység”, mint nálunk. „Nyugaton az ingatag kereszténydemokarata-szocdem kormányok váltakozása állandóan csiszolta egymást. Addig koptak, mígnem összemosódtak. Napjainkra kialakult egy langyos politikai egység a gazdaság szolgálatában, amit leginkább a holland ’ateista lelkészek’ jelképeznek. Európa alapértékeinek, a személynek, a szabadságnak és a magántulajdonnak a szülője, a kereszténység eltűnt. A jellegtelen és leginkább üzletileg értékelhető új rendszer annyit elért, hogy az MSZP-SZDSZ vezetéshez hasonló rabló és antidemokratikus kormányzat nem uraskodhatott sehol Európa nyugati részén. Eddig.” A szerző úgy véli: „a magyar nép által kiebrudalt hatalomnak” négy egybefüggő tulajdonsága van, ami miatt az EU szerette, és visszakívánja: „Az egyik a lakájsága: a multiknak, bankoknak, mindenféle nyugati érdekcsoportnak a lehető legkészségesebb szolgája. A másik az istengyűlölete, ami lelkileg egybeforrasztotta a cselédséget gazdáival. A harmadik az ’észistennőnek’, a Notre-Dame oltárán trónra ültetett rimának a sajátos, utcasarki racionalitása, ami az értelmet látszik mindenek fölé emelni, miközben Pallas Athénéből bolondot csinál. A negyedik az EU-ban egyre népszerűbb külső gondolkodás, amit más szóval kettős mércének nevezhetünk. A nemzeti- és nemzetközi szocializmus vezérelve: a hamis az igaz, az igaz pedig csalás, ha a Vezér, illetve a Nagy Tanító úgy tartja.” Czakó kifejti: az első tulajdonság nem kíván magyarázatot, „A második is világos. A Föltámadt Krisztus, a Világ Világossága, az Igazság, az Élet nem lehet Út a kizsákmányoló, hazug, magzat- és öregölő ’európai értékrendnek’. A harmadik, a rima észjárása egyszerű: a pénz az úr. A negyedik különösnek látszik. Se Vezér, se Nagy Tanító nincs a láthatáron, a tanítás mégis árad. Szép a rút és rút a szép. Humanizmus és bébihorror, meg trágyába dobott feszület és zenezaj. Egyenlők és egyenlőbbek, Tudományisten, szent Ráció! Hanem toll a fülükbe, ha ágálnának a kitervelt gendervilág ellen. Mert meglesz, előbb-utóbb senki, akinek egy csöpp esze van, nem tudhatja, hogy fiú-e vagy lány. A magyaroknak meg ezer pofon. Még hogy Isten, család, férfi és nő az alkotmányban! A vádlottak padján fognak megrohadni, amiért a Megváltás világa felé fordították lépteiket a Nagy Parázna bulija helyett. A magyar démosz nem démosz.”

Magyar Kurír