A Magyar Demokratában (37.o.) Tóth Gy. László Békés dzsihád Madridban címmel reagál arra az általunk is közölt hírre, hogy a világ egyik legjobb futballklubja, a Real Madrid úgy döntött: leveszi a keresztet a hivatalos logójáról, hogy erősítse szurkolói bázisát az Európában és a Közel-Keleten élő muszlimok között. A cikkíró megállapítja: az Európában letelepedő több millió muzulmán egy része külön városnegyedekben él, és az újabb generáció nem akar sem integrálódni, sem asszimilálódni. „Nem hajlandók tudomásul venni a többségi társadalom jogrendszerét, normáit és szokásait. Nem akarják tudomásul venni, hogy olyan országokban élnek, amelyek hosszú évszázadok óta a kereszténységet tekintik magukénak: hagyományaik, törvényeik, gondolkodásmódjuk és kultúrájuk ebben gyökerezik. Ebben az esetben nem lehet szó hagyományos értelemben vett kisebbségi jogokról, hiszen ők tudatosan, önszántukból váltottak földrészt: tisztában voltak vele, hogy idegen közegbe érkeznek. Ahelyett, hogy ezt tudomásul vették volna, és beilleszkednének a befogadó népek körébe, azonos jogokat, sőt vezető szerepet követelnek maguknak. Sorra emelkednek Európában a mecsetek, és a muzulmánokra sok helyen külön munkajog vonatkozik, tiszteletben tartva a számukra kötelező napi ötszöri ima idejét. A vasárnapi munkavégzésre gondolva megkérdezhetjük: a ’keresztény Európában’ hol van ez ma biztosítva a keresztények számára?” Tóth Gy. különösnek tartja, hogy míg az Európában letelepedett muzulmánok példátlan jogokat követelnek, „addig náluk a keresztényeknek szavuk sem lehet. Rosszabb esetben halállal… büntetik a megtérőket, valamint tiltják a templomépítést, az istentiszteletek bemutatását – még az ott dolgozó európaiak számára is. Újabban az ún. blaszfémiatörvényt (Allah gyalázásának tilalmát) több iszlám országban arra használják, hogy koholt vádakkal és koncepciós perekkel bárkit halálra ítélhessenek.” A szerző tényként állapítja meg, hogy Európa „ma nemhogy nem áll ellen a hódításnak, hanem még saját erőit is leszereli, amikor enged a balliberalizmusnak, amely már nyíltan megtagadja a keresztény múltat. A vallásszabadság jegyében elnyomják az ősi hitet, mondván, hogy annak megnyilvánulásai sértik mások – többek között a betelepültek – vallási érzékenységét. Ennek jegyében akarják betiltani a keresztek kihelyezését és viselését, sok helyen a karácsonyfát és magát a karácsonyt is, és ennek jele a spanyol korona keresztjének eltüntetése is: elvtelen behódolás, kicsinyes és öngyilkos kapzsiság, gerinctelen megalázkodás, önfeladás – a pénz mindenhatóságának jegyében. Valami hasonlót tett Júdás is, sorsát ismerjük; ugyanígy az áruló Hegedűsét Gárdonyi regényéből.”
Magyar Kurír