Napi sajtószemle

A Heti Válasz (32-33.o.) Szegény az eklézsia című összeállításából kiderül: a felekezetek panaszkodnak, hogy amit a kormány az egyik kezével ad sok családnak, azt a másikkal, ha nem szándékosan is, de visszaveszi az egyházaktól. Az adórendszer változásai miatt ugyanis százmilliókkal csökkentek az adó egy százalékából származó egyházi evételek. Az alapítványokra is 9 százalékkal kevesebb jutott. Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjének árváit támogatták a legtöbbet keresők, adományuk fejenként 7700 forint, ami több mint duplája a listavezető alapítványénak. 

A Népszabadságban (8.o.) Czene Gábor „Ha egyáltalán lesz jövőnk” címmel foglalkozik azzal, hogy a kőbányai MÁV-telepi iskolát – amelyben általános iskola, szakiskola és esti gimnázium működik, többnyire halmozottan hátrányos roma tanulóval – a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség működteti. Egyike azoknak az intézményeknek, amelyek léte veszélybe került. „Bár az Iványi Gábor vezette közösség megfelelt az új törvényi feltételeknek, a kétharmados jobboldal hivatalos indoklás nélkül megvonta tőle az egyházi státuszt. Az eddig kapott állami támogatás bizonytalanná vált” – írja a szerző. Az orgánum rámutat, hogy a MET több ezer rászorulóról gondoskodik, és nyolcszáz embernek ad munkát. A közösség szociális és oktatási intézményei „a sajátosan értelmezett új egyházi törvény miatt veszélybe kerültek.” A cikkíró szerint az egyház körüli hercehurca lelkileg nagyon megviselte a pedagógusokat, de mindent elkövetnek, hogy a gyerekek ebből ne érzékeljenek semmit. Úgy tesznek, mintha nem lebegne Damoklesz kardja a fejük fölött. A tanáriban a jövőt tervezik, igaz, ilyenkor mindig akad valaki, aki hozzáteszi: „ha egyáltalán lesz jövőnk…”

A Népszava (2.o.) Bezárhatnak Iványiék intézményei címmel kapcsolódik a témához. Iványi Gábor, a MET vezető lelkésze tegnap közölte: péntekig döntenek arról, kérik-e a bíróságtól felekezeti státuszától megfosztott vallási közösségük egyesületként való nyilvántartásba vételét, amelynek hiányában az egyházügyi törvény szerint április 30. után jogutód nélkül megszűnnek, intézményeiket pedig államosítják vagy bezárják. Kijelentette: ha az Alkotmánybíróság nem ad helyt alkotmányjogi panaszuknak, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak. „Álmomban sem gondoltam volna, hogy éppen a rendszerváltó Fidesz veszi el tőlünk még a Kádár-rendszerben kiharcolt egyházi státuszt” – mondta Iványi.

A Magyar Nemzetben (6.o.) Botos Katalin A vallás a jólét alapja címmel emlékeztet rá: a zsidó-keresztény örökség része a személy méltóságának tisztelete, a magántulajdon elismerése és a munka megbecsülése. Mindez alapja a piacgazdaságnak, s ezt mindkét vallás gazdasági tanítása alapvetőnek tekinti. „Ez teszi lehetővé, hogy csökkenteni lehessen a földön a szegénységet. A zsidó vallás egyenesen Isten áldásának tekinti a vagyonosodást, de egyben kötelezettséget is ró a gazdagabbakra. A keresztény hit ezt nem állítja, de a felebaráti szeretet kötelezettségét még hangsúlyosabban kiemeli. Ez azt jelenti, hogy nem szabad szükséget szenvedő felebarátunkat olyan helyzetben hagyni, amelyben emberi méltósága véglegesen sérül. Ezért a vallásideológia nemcsak alapja a piacnak, de korlátja is annak. Nem engedhető meg, hogy a magánérdek követése a közérdek rovására történjék, s ne – mint Adam Smith eredetileg feltételezte – a közérdeket szolgálja. Más szóval, bár a piacgazdasági verseny hatékony a javak előállításában, az elosztásnál érvényesíteni kell a nem piaci szempontokat is.” A cikkíró rámutat: ilyen volt a zsidó vallásban az önkéntes adó, amit nem az állam vagy bármely hatalom kényszerített ki, hanem a civil szféra önkéntes adományaként szolgált a szegények megsegítésére. Ez érvényesül a keresztény társadalmi tanításon alapuló szociális piacgazdaság ideológiájában is, ahol a demokratikusan választott hatalom a szükséges újraelosztást törvényi úton valósítja meg. Botos Katalin figyelmeztet: „A piac csak bizonyos nem piaci elemek megléte esetén hatékony. Jó példa erre a morális alapon jogkövető magatartás, amely, ha nincs, a társadalomnak nagyon sokba kerül, az ellenőrzés és kényszerítés intézményeinek költséges és tökéletlen működtetése miatt. Ha tehát örömmel vesszük a piacgazdaságot, mert jólétet hozhat, el kell fogadnunk annak korlátait is, amelyek a közjó érdekében történő szabályozásból fakad. Az ’osztó igazságosság’ elve nem vezethető le a görög-római eszmevilágból, ennek gyökerei a zsidó-keresztény hagyományokban találhatók. A magánérdeket abszolutizáló modern társadalom, amely elveti a korlátozás transzcendens indoklását, az erkölcsi törvények isteni eredetét, előbb-utóbb magát a kapitalista piacgazdaságot dönti romba. S ez az, ami ellen küzdeni kell és érdemes. A modern gazdasági válság erre figyelmeztet.”

Magyar Kurír