Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (1.,3.o.) Kacsoh Dániel Módosíthatják a vatikáni szerződést címmel emlékeztet rá, hogy még március elején erősítette meg az újság információját Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára, amikor azt mondta, zajlik az 1997-es vatikáni szerződés módosításának előkészítése. A Szentszék és a magyar állam egyaránt kifejezte készségét a szerződés újratárgyalására. Mohos Gábor akkori tudomása szerint mindkét oldalon a konkrét kérdések megvitatására hivatott bizottságok felállítása zajlott. A püspökkari titkár hangsúlyozta: az eredeti megállapodás az 1990. évi IV-es, az egyházakról szóló törvényre hivatkozik, amely már nem hatályos, helyébe a tavaly december 30-án megszavazott, új jogszabály lépett. Az MH munkatársa felidézi: a módosítás szükségességét, esetleg teljesen új megállapodás megkötésének lehetőségét egyébként február elején Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes vetette fel. A lap mostani megkeresésére az egyházakért felelős államtitkárság nem kívánt értesüléseket közölni, ám az MH más forrásból úgy értesült, hogy az egyes minisztériumoknál szakértői szinten már zajlik a munka. A püspöki karnál sem tudtak többet mondani, a tárgyalások előkészítése egyelőre nem lépett hivatalos szakaszba. Az elmúlt hét végén Szászfalvi László egyházügyi államtitkár azt mondta: ad hoc bizottságot állítanak fel a megállapodás felülvizsgálatára és aktualizálására. Szerinte a cél az, hogy egy év múlva olyan jól kidolgozott anyagot tegyenek le az asztalra, amely konszenzussal elfogadható lesz, és fontos, hogy „hosszú távú és kiszámítható, stabil alapot teremtsenek az egyházi intézmények működtetésére, támogatására.”

A Magyar Demokratában (Agyban nagyok… 30-35.o.) Freund Tamás Bolyai-díjas agykutató nyilatkozik, aki kérdésre válaszolva elmondta, egyre biztosabb a hite. „A Teremtő-eredetű, és a tér-idő dimenziókon kívüli létre is meghívást kapott lélek nem ugyanaz, mint az anyagi agy működésének eredményeként létrejövő különböző tudati állapotok, kognitív folyamatok összessége. Az anyag fejlődésének legkomplexebb terméke valóban az emberi agy, amely képes kitermelni magából az elmét, a tudatot, a gondolkodó képesség különböző szintjeit. De nem a lelket. Nem az élet értelmét, és Istent kereső én-tudatot, a ’jó’ fogalmát veleszületetten ismerő szabad akaratot. Az anyag evolúciója az emberi agy formájában érte el azt a komplexitást, hogy képes legyen befogadni az isteni eredetű lelket, amely így képessé vált arra, hogy megnyilvánuljon az anyagi világ számára. Persze akkor következik a kérdés, hogy a lelkünk mikor és hol lép interakcióba az anyagi agyunkkal. De ez értelmezhetetlen. Ugyanis a teremtőerő, nevezzük Istennek, Igének vagy teremtő szándéknak, már az ősrobbanás előtt létezett, tehát nem rendelkezik tér-idő dimenziókkal. Ha pedig hiszünk a Bibliának, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, akkor az nyilván nem arra vonatkozik, hogy a teremtőerőnek is két keze és lába van, hanem arra, hogy a mi isteni eredetű komponensünk sem rendelkezik tér-idő dimenziókkal – ezért mondhatjuk azt, hogy az öröklétre kaptunk meghívást, hiszen az egy tér-időn kívüli lét. Ha pedig ez így van, akkor nem tudok rámutatni az agyban egy pontra, hogy ott van az interakció helye, hiszen annak egyik partnere nem rendelkezik térdimenziókkal. Ugyanezért nem tudom megmondani azt sem, hogy mikor történik az interakció. Válaszolhatnám persze azt, hogy mindig és mindenhol, de ezek is tér- és időfogalmak.” A professzor szerint azért nyilvánul meg a lélek az anyagi világ számára, mert érdemeket kell szereznünk. „Felelősek vagyunk egymásért, hogy ne csak a saját üdvösségünket tartsuk szem előtt, hanem a velünk kapcsolatba kerülő többi ember lélekben való nemesedését is. Ehhez csak a fizikai agyunkon keresztül lehet megtalálni az utat. S ahogy a lélek befolyásolja a fizikai test működését, ugyanúgy van egy visszahatás is, a lélek is képes nemesedni az anyagi test által. Ez kell legyen az élet értelme, mert ha ugyanúgy kerül ki a lélek ebből a létformából, mint ahogy bekerült, akkor teljesen felesleges volt az egész. Akkor a Jóisten hiába futtatta meg azt a lélekdarabot.”

Magyar Kurír