Napi sajtószemle

Politizáljon-e az egyház?

Kiss-Rigó László püspök és Iványi Gábor metodista lelkész vitája a Népszabadságban
A Népszabadság Hétvége című mellékletének (2. o.) Jézus keresztje a kampányban című összeállításában Iványi Gábor metodista lelkész, az SZDSZ volt parlamenti képviselője és Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök vitáznak az egyházak politikai szerepéről. Iványi emlékeztet rá: „Jeremiás próféta mondja: igyekezzetek a városnak jólétén, mert annak jóléte lesz a ti jólétetek. Ebben az értelemben minden hívő köteles politizálni, és szerintem önmagában az sem hiba, ha az egyházi ember politikai feladatot vállal.” Iványi hangsúlyozza, hogy a jelenlegi szocialista párt „nem az a párt, ami a rendszerváltás előtt volt. Miként a mostani jobboldali párt sem az, ami akkor volt. Bátran mondom ezt, hiszen az Országgyűlésben is közel ültem a fideszesekhez, jó kapcsolatot ápoltam velük.” Nagy József interjúkészítő közbevetette: „Olyannyira, hogy Orbán Viktor első két gyermekét ön keresztelte.” Iványi így válaszolt: „Aztán szeretettel és tisztelettel adtam ki a keresztleveleket, amikor a kormányra jutásukat követően a katolikus egyházban kívánták tovább folytatni az ő vallásos neveltetésüket, így volt. Végigtekintve az úton, amit a Fidesz bejárt, nem biztos, hogy föltétlenül őket kell támogatni. Bal- és jobboldali értékekről beszélünk? A Fideszben lévő idősebb politikusok szinte mind az MSZMP-ben kezdték, külügyminiszterük 1989-ben lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba. Aztán ettől még elfogadható tárcavezetője lett az Orbán-kormánynak. Ember legyen a talpán, aki világosan látja itt, vagy ott, az ilyen, vagy olyan értékeket. Óvatosan kell fogalmazni, ha az ember ajánlja valamelyik pártot. Egyébként gyakran érzem úgy, hogy a katolikus egyház nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy csillapítsa a közéletben gerjedő feszültségeket. Például hevesen elítéli az egyneműek házasságát. Persze a Biblia alapján nem is képviselhet mást, ám egy polgári államban igyekezni kellene nem szítani, hanem csillapítani a konfliktusokat. Az Isten sem azért küldte közénk a fiát, hogy elítélje a világot, hanem, hogy megmentse. Okos szeretetre van szükségünk, egy polgári államban olykor a számunkra ellenszenves vélekedéseket is el kell tűrni.” Iványi elmondta azt is, egyik híve részt vesz a Fidesz propagandaanyagának széthordásában, még egy kis pénzt is kap érte, „semmi kifogásom ellene. Mindazonáltal kétlem, hogy egy párt, jelen esetben a Fidesz hatalomra emelése hozza el a társadalmi megújulást… Ma sajnos erősebb a pártokhoz való kötődés, mint a családi kötelékekhez és az egyházakhoz való ragaszkodás. Ez beteg dolog. Az egyházaknak azt kellene mondaniuk: testvéreink, a politika nem élet-halál kérdése, az ég és a föld elmúlik, a pártok is elmúlnak, mint most az SZDSZ, és átalakulnak, mint a Fidesz. Éppen ezért olyan vehemenciát, alávetettséget, imádatot velük szemben tanúsítani nem szabad, ami Istennek és a felebarátaink szeretetének jár. Használjátok a fejeteket.” Iványi Gábor igen derék dolognak minősítette, hogy Erdő Péter bíboros prímás azonnal elítélte azt a katolikus papot, aki megáldotta a Magyar Gárda lobogóját.

Kiss-Rigó László felidézi, hogy a történelemben előfordultak rendkívüli helyzetek, „annak idején Mindszenty kinyilvánította, hogy katolikus ember nem szavazhat bolsevik pártra… Az erkölcsi szempontból választott pártpreferencia Mindszenty idejében és most, az vethető össze. Az egyház tudatos tagja számára annak idején egyértelmű volt, kire nem szavazhat, most pedig az egyértelmű, hogy kire érdemes szavazni. Ha több párt őszintén és hitelesen, a hívő ember értékrendjének megfelelően törekszik a közjó előmozdítására, akkor mindegyik támogatható. Ma sajnos nem ez a helyzet. A hívő ember számára fontos, a pártpolitikában a baloldal által kisajátított értékeket, valamint a liberális értékeket nem a magát baloldaliként meghatározó MSZP, hanem a Fidesz-KDNP képviseli hatékonyan. A Jobbik – bár számos jó szándékú hívő is szimpatizál vele – a társadalom problémáival kapcsolatban sokszor helyes diagnózist állít fel, ám a recept és a stílus összeegyeztethetetlen az evangéliummal. Így a józan, tájékozott hívő számára egyértelmű a helyzet… Ha az ember, legyen akár hívő, akár nem hívő, értelmesen, lelkiismerete szerint és tudatosan dönt a választásokon, azzal az egész társadalom javát szolgálja. Az ezzel kapcsolatos véleményemet bárhol és bármikor megfogalmazom, ha kérnek rá. Szájkosarat senkitől sem fogadok el… Nemcsak kérdéseket hallok. Sokan megvonnák ezt a jogomat.” A főpásztor emlékeztet rá: „Jézusra is rátették a keresztet, nem ő maga könyörgött érte. Mi sem könyörgünk a kormányhoz, hogy negatív diszkriminációval sújtsa az egyházi fenntartású iskolákba járó gyerekeket, diákokat és szüleiket, mégis ezt tette. Amennyiben pedig pusztán a véleményem hangoztatásáért köszönet és elismerés mellett rágalmakat és mocskolódást egyaránt kapok, azzal természetesen szembenézek, de az utóbbiak számomra azok megfogalmazóit minősítik.” Kiss-Rigó László egyetért Iványi Gáborral abban, hogy „ne abszolutizáljuk, ne szolgáljuk ki egyik pártot sem. A párt nem cél, hanem a közjó előmozdításának nélkülözhetetlen eszköze. És ha egy eszköz elhasználódik, múzeumba kerül, vagy a szemétdombra. Ha egy párt az általam a közjó szempontjából értékesnek tartott programot vall és teljesít, támogatom. Ha nem, akkor – mint egy rossz eszközt – eldobom.” A püspök kérdésre válaszolva azt mondta: lehet, hogy négy év múlva már nem a Fidesz mellett fog kampányolni, „de nem valószínű. A pártpreferencia nem dogma. A pártok változhatnak, a mi értékrendünk örök.”

Magyar Kurír