Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (10.o.) Törökországban él Emanuela Orlandi? címmel ismételten foglalkozik azzal, hogy Ali Agca török terrorista, aki 1981. május 13-án rálőtt II. János Pál pápára, az olasz Corriere della Sera című lapban azt állította, hogy Emanuela, egy vatikáni hivatalnok lánya, aki 1983. június 22-én, 15 évesen nyomtalanul eltűnt, Törökországban él és egészséges. Agca elismerte: korábban sokat hazudott, de most valóban igazat mond. A lap szerint ha Emanuela Orlandi valóban él, a pápai állam egyik legnagyobb rejtélye oldódhat meg.

A Magyar Hírlap (2.o.) Meghiúsult Mohácsiék próbálkozása címmel ír arról, hogy, mint arról a Kurír is beszámolt, biztosan megkezdődik a következő tanév a nyíregyházi Huszár-telepen lévő görög katolikus iskolában, miután csütörtökön a bíróság nem adott helyt a Mohácsi Erzsébet vezette Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány által az intézmény bezárására tett javaslatnak. Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök a lapnak elmondta: „Utoljára 1948-ban zártak be Nyíregyházán görög katolikus iskolát, akkor is egy erőltetett ideológiára hivatkozva.” A püspök hangsúlyozta: a Mohácsi Erzsébet-féle alapítvány, bár szóhasználatában óvakodik attól, hogy támadja az egyházat, sőt elismeréssel adózik a pasztorációs munka iránt, a gyakorlatban mégis azt teszi. „Akkor beszélhetnénk szegregációról, ha odakényszerítenénk a gyermekeket, és bizonyos szempontok mentén elkülönítve oktatnánk őket. Erről szó sincs. Az alapítvány véleményével szemben sokféle módja létezik az integrációnak, a Szent Miklós iskolában a célunk a gyermekek társadalmi felemelkedésének elősegítése, erkölcsi értékrendre, illetve közösségi felfogásra való nevelése. Emellett a szülőknek is tartunk képzéseket. Az odajárók szeretik az iskolát, a telep hangulata is megváltozott az intézmény révén, érezhető a javulás” – mondta Kocsis Fülöp.

A Magyar Nemzetben (21.,24-25.o.) Wekerle Szabolcs Padtársak címmel írja: „A tavalyi után újabb ’felekezeti hullám’ zúg végig a magyar oktatásügyön: sorra kerülnek egyházi fenntartásba az önkormányzati iskolák. Bár a látszat csalhat, hazánkban az egyházi oktatás részaránya még így is az alacsonyabbak közé tartozik Európában. A hangos perpatvarokkal kísért folyamat önmagában pozitív is lehet, kérdés, van-e mögötte muníció.” A cikkíró rámutat: a mintegy 2300 általános iskolából 59 a nagy történelmi egyházakhoz került a 2011-2012-es tanévben, és legfeljebb még egyszer ennyinek az átadása várható.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (24-25.o.) Fáy Zoltán Papnövendékek kötélhágcsón címmel mutatja be a több mint száztíz éves Római Magyar Akadémiát, amelynek története „éppen olyan hányatott, mint országunké ez idő alatt, és az intézmény éppúgy szokatlan, új kihívások elé érkezett, mint az anyaország. Segítségével a római érdeklődők sok részletet megismerhetnek a magyar kultúráról, legyen szó művészetről, sportról vagy egyháztörténetről.” A cikkíró kiemeli, hogy a Róma Magyar Akadémiát még a kommunista rendszer sem oszlathatta fel.

A Népszava és a Népszabadság is kiemelten foglalkozik azzal, hogy Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári megyéspüspöknek szobrot kíván állítani a KÉSZ a XIII. kerületben.

A Népszava (2.o.) Nem kér Prohászkából a XIII. kerület címmel közli: a helyi önkormányzat szerint „elfogadhatatlan, hogy káros indulatokat gerjesztő, megosztó személyiségnek állítsanak emlékművet.” Csomós Miklós főpolgármester-helyettes viszont összességében pozitívnak nevezte Prohászka életművét, bár elismerte, hogy vannak vitatott elemei.

Ugyanitt (7.o.) Mészáros Tamás Nincs megállás címmel a „nyilasok egykor legnagyobb hatású szálláscsinálójának” nevezi Prohászka Ottokárt, szerinte „Szálasinak meg a többieknek a szaporodó prohászkák nyitottak teret.”A cikkíró sunyinak, szemforgatónak nevezi a Fidesz vezetőinek üggyel kapcsolatos magatartását.

A Népszabadságban (11.o.) Révész Sándor Nem lú az! címmel azt fejtegeti, hogy „lehet hivatkozni Prohászka lenyűgöző szellemi-nyelvi erejére, modernizáló hevületére és főleg szociális lelkiismeretére. A szociális felelősségtudat hangját, az elkötelezett, komoly szegénypártiságot valóban ő hozta be a magyar katolicizmusba. Utálta is érte az úri klérus, és viszont. Prohászka a szociális lelkiismeretlenség úri hagyományát őrző mai keresztény kurzusnak is a pofájába vágná, hogy ’a szociális felelősség és lelkiismeret próbája a valóban katolikus magatartásnak’. ’A tőke az úr; életre-halálra kell a munkásnak megadnia magát: tőle függ’ – hirdette Prohászka, mert szocialista volt. Keresztényszocialista természetesen. A polgári és marxista szocialisták, Ady és a Nyugat és mindenféle liberalizmus, konzervativizmus és kapitalizmus, a földbirtokos arisztokrácia, a vatikáni vaskalaposok, valamint az országot a világháborúba, a pusztulásba vezető úri osztály szenvedélyes ellensége. Meg a zsidóké természetesen. Nem a zsidóellenes korszellem áldozataként, hanem leggyakrabban idézett, legnagyobb hatású véleményvezéreként. A világi modernitás, a kapitalizmus számára egyet jelentett a zsidóval, a zsidó pedig az elfajult világgal. Prohászkát annyira lehet függetleníteni a zsidóellenességtől, mint mondjuk, Petőfit a respublikától.” Révész figyelmeztet: gondoljuk meg, „kinek kellhet ez a Prohászka, mint egész? És kinek ne kellene belőle valamely rész? Csak hát Prohászka egyben van. Gondoljuk meg, mekkora hazugság lenne bármely rész-Prohászkát sematizálni és kanonizálni! És gondoljuk meg, mekkora téma Prohászka! Mekkora szellemi és művészi kihívás ezzel az összetettséggel szembenézni!” A cikkíró úgy véli: „… tiszteletet parancsoló, tekintélyelvű szobor nem kell senkiről. Nyitottságra és gondolkodásra kötelező műalkotás készülhet bárkiről.”

Ugyancsak a Népszabadságban, a Hétvége mellékletben (8-9.o.) Bacher Iván Megjött Prohászka címmel azt állítja, hogy az egykori székesfehérvári megyéspüspök, „aki antiszemita volt már annak előtte is, és az maradt halálig, a magyar történelembe – és nem az egyháztörténetbe, az egy másik história – elsősorban mint a numerus clausus legharcosabb követelője írta be nevét.” A cikkíró szerint a numerus clausus igazi „nürnbergi” törvény volt, „csak azt időben jócskán megelőző… A törvény vitájában felszólaló Prohászka Ottokár a magyar retorika egyik legnevezetesebb beszédét mondta el, döntő módon hatva az egyébként sem sokat ingadozó képviselőkre.” Bacher leszögezi: „Antiszemitának lenni a mai jobboldaliság megítélése szerint bocsánatos bűn. Nem is bűn, inkább botlás. Szeplő. Szépséghiba. Ha ugyan nem érdem.”

Az Index internetes hírportál az MTI tudósítása alapján ír arról, hogy a philadelphiai bíróság bűnösnek mondta ki William Lynnt, aki korábban a philadelphiai bíboros érsek, az egyházmegyét 1992-2004 közt vezető, idén januárban 88 évesen elhunyt Anthony Bevilacqua titkára - gyakorlatilag az egyházmegye személyzeti főnöke - volt. Lynn az eddigi legmagasabb rangú amerikai katolikus egyházi tisztségviselő, aki elítéltek azzal kapcsolatban, ahogyan a gyerekek szexuális zaklatásai miatt beérkezett panaszokat kezelte. A papot, akire az elmarasztalás miatt hétéves szabadságvesztés is kiszabhatnak, ugyanakkor egy rendbeli gyerekveszélyeztetés és az összeesküvés vádpontja alól felmentették. A érsek utódai, utód, Justin Rigali és Charles Chaput vonatkozó intézkedéseiről a Magyar Kurír is hírt adott.

Magyar Kurír