Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (8.o.) Francia liberalizmus címmel közli, hogy a sokszínűség nevében a munkaszüneti napok közül a hat keresztény ünnep felének eltörlését javasolta tegnap a francia HR-vezetők országos egyesülete. Ennek fejében viszont lenne három új, szabadon választható szabadnap, azért, hogy a nem keresztény munkavállalók is megünnepelhessék a vallási ünnepeiket. Ugyancsak tegnap a francia családügyi miniszter bejelentette, hogy a homoszexuális párok számára 2013 júniusától engedélyezett lesz a házasság és az örökbefogadás.

A Magyar Hírlapban (Nem az a vesztes, aki megbocsát 4.o.) Jelenits István piarista szerzetes pap tanár nyilatkozik, akit a közelmúltban Corvin-lánccal tüntettek ki. Elmondta: tisztességes próbálkozásnak tartja az oktatási rendszer átalakítását. Hangsúlyozta: a jó iskola arról ismerszik meg, hogy a szülővel is törődik, eligazítja, segíti a nevelésben, anélkül, hogy teljesen átvenné a feladatot tőle. Jelenits István figyelmeztet: „Pedig az, aki megbocsát, nem vesztes vagy gyenge, hanem éppen ellenkezőleg, lelki nagyságáról tesz tanúbizonyságot. A jóba vetett hit jelenik meg ebben az aktusban, bizalom abban, hogy az ellenem vétő megváltozhat. Persze sokszor előfordul, hogy előbb jön a megbocsátás, utána a megbánás, s így kerekedik felül végül a jó.” A szerzetes tanár úgy véli, rengeteg sérelem érte a nemzetet, „elég csak arra gondolni, hogy a kommunizmus idején nem igazán lehetett közösséget vállalni a határon túl rekedt magyarsággal. Ha valamit el kell fojtani, belül túlburjánzik. Petőfi írta: ’Ha a Föld Isten kalapja, úgy hazám a bokréta rajta’. Másutt meg úgy vélekedik, akkor is a magyarokhoz állna, ha nem született volna magyarnak. Egy művésztől talán elfogadható túlzások ezek, amúgy nem szerencsés, ha így reagálunk a számunkra fontos dolgok megsértésére. Nyilván büszkék lehetünk arra, hogy sok a Nobel-díjasunk, de azt már nem mondhatjuk, hogy a magyarság felsőbbrendűsége miatt van így. Igaz ez a magyar őstörténet kérdéskörére is, amely a kommunizmus évtizedeiben ugyancsak tabunak számított. Sok esetben egyébként nem rosszindulatú elképzelésekről van szó, ráadásul a nemzeti önazonosságot gyengíteni akaró globalizáció is tetten érhető a mostani újpogányságban. A veszélyérzet sokszor lehetetlenné teszi, hogy reálisan, normálisan gondolkodjunk, így mondvacsinált értékeket tárunk fel. Például büszkék vagyunk arra, hogy a Föld mágneses központja a Kárpát-medencében van, holott inkább arra kellene, hogy több mint ezer éven át, válogatott csapások és évszázados megszállások ellenére fennmaradt a kultúránk. Ez ugyanis tény.” Jelenits István az antiszemitizmus kérdésköréről kifejtette: „Ahogy az előbbi kérdéskör, úgy ennek kapcsán is igaz lehet, hogyha minden sérelemre felszisszenünk, felháborodunk, akkor éppen a kívánt hatás ellenkezőjét érjük el. Jómagam biblikus teológiával foglalkoztam életem során, az Ó- és az Újszövetséget egyaránt tanítottam. Mélyen átéreztem, hogy e két terület összefonódik. Az egyházon belül többen Jézus Krisztus nagyságát úgy emelik ki, hogy valami teljesen új dolog kezdődött vele. Ez részben igaz, ám az már nem, hogy a zsidóság történetét el szabad felejtenünk. A Megváltót nem lehet megérteni, ha az Ószövetséget nem ismerjük és szeretjük. A Teremtő szándéka szerint az emberiség megváltója olyan helyre született, ahol már várták a Messiást, és egy Istenben hittek. Hitler azt mondta, a zsidók ítélték halálra Krisztust. Pedig Jézus maga, illetve a tanítványok és az első keresztények mind zsidók voltak. Ráadásul a keresztény hit szerint valójában a mi bűneink miatt ölték meg az Isten fiát. Mivel feltámadt, valamennyien megbocsátást nyerhetünk.”

A Népszabadság Hétvége mellékletében (2-3.o.) Karsai László-Kovács M. Mária Horthytól Prohászkáig címmel leszögezik: „Prohászka antiszemitizmusa, mind politikai működése, mind pedig szellemi hagyatéka révén tartósan romboló hatást gyakorolt a magyar közgondolkodásra. Napjainkban mégis vannak, akik tagadják, hogy Prohászka antiszemita lett volna. Más hívei elismerik ugyan, hogy antiszemita volt, de ezt bocsánatos dolognak tartják, mert szerintük Prohászka gondolkodói erényei, a spirituális nyitottság, az antifeudalizmus, a szociális érzékenység mégiscsak pozitív hagyományt teremtettek. Prohászka szellemi és morális hagyatéka egy jogállamban mindezek ellenére vállalhatatlan. Prohászkának 1984-ben szobrot emeltek. A magyar demokraták akkor nem tiltakozhattak. Nem mondhatták, hogy egy európai országnak inkább demokratikus hagyományait kellene ápolnia. Most megtehetik és meg is kell tenniük.”

A Magyar Nemzetben (Több gyermekem 34.o.) Falus András immunológus válaszol egy mondatban a lap kérdéseire. A Mi az élet értelme? című kérdésre a válasza: „Megérteni és megvalósítani Isten személyesen nekem adott feladatát.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (30-31.o.) Tündértudomány címmel készített összeállítást J.R.R. Tolkien A gyűrűk ura című regénytrilógiájáról. Nyilatkozik többek között Füzessy Tamás, a Magyar Tolkien Társaság tagja, számos, az író munkásságával kapcsolatos kötet fordítója, szerkesztője. Állítja: „Tolkien teljes mértékben a katolikus tanítások szellemében írta a művét. Többször nyilvánosan – publikált levelek, interjúk formájában –, egyértelmű módon kifejtette erre vonatkozó szándékát. Sőt a konkrét párhuzam elemeit is részletezte, így a keresztény Szentháromság istenképének megjelenését a dramaturgiában. Élete legnagyobb megdöbbenése volt, hogy az emberek többsége ezt nem olvasta ki belőle. Talán az volt ennek az oka, hogy túl jó fantasyíró volt, és a mű túl izgalmasra sikeredett. A cselekmény így az olvasók többsége elől elfedte az erkölcsi üzenetet. A mögöttes tartalom megértését az is nehezíti, hogy Tolkien utálta az erőltetett allegóriákat. Sokan például a második világháborút látták A gyűrűk urában, pedig ennek alapmotívumai jóval a háború előtt elkészültek. Barátját, Clive Staples Lewist, a Narnia krónikájának íróját azonnal besorolták a keresztény írók közé, de Tolkient nem. Éppen ezért kevesebb országban került indexre, mint Lewis. A vasfüggönyön inneni megjelenését valószínűleg az sem siettette, hogy Tolkiennek nemcsak katolicizmusa, hanem antikommunista nézetei is közismertek voltak.” Kelemen Zoltán irodalomtörténész viszont úgy véli, hogy a szövegből szinte semmilyen vallásos példamutatásként értelmezhető üzenet, párhuzam a katolicizmussal nem olvasható ki. „Teljes mértékben elutasítom a konkrét vallási értelmezéssel kapcsolatos álláspontot, de a saját kutatásaim alapján is nyilvánvaló a mitológiai források nagy jelentősége a szövegben. Megjelenik az exodus, a testvérgyilkosság, az új haza, az ígéret földjének elfoglalása.”

Magyar Kurír