Napi sajtószemle

A Népszabadság (3.o.) Iszlamista támadás templomok ellen címmel számol be arról, hogy tizenöten haltak meg, további negyvenen pedig megsebesültek Kenya keleti, a szomáliai határtól 140 kilométerre lévő Garissa városában, amikor keresztény templomokra támadtak, feltételezhetően az al-Shabab iszlamista fegyveresei. A rendőrség közleménye szerint a támadók gránátokat hajítottak két templomra a vasárnap reggeli szentmise idején. A lap emlékeztet rá: a kenyai hadsereg tavaly októberben szomáliai területen vette üldözőbe az al-Shabab milicistáit, miután külföldi turistákat raboltak el üdülőhelyekről. A kenyai muzulmánok főtanácsa nyilatkozatban ítélte el tegnap a templomok és a hívők elleni akciókat. A Népszabadság megjegyzi azt is, hogy Garissához közel van a Dadaab menekülttábor, ahol fegyveresek pénteken négy segédmunkást elraboltak, a sofőrt pedig megölték.

Ugyancsak a Népszabadság (1.,7.o.) Elveszi az egyház az állami gondozottakat a nevelőszülőjüktől – Szent Lukács mennyei segítsége címekkel írt riportja szerint „Január elején vált pokollá Bobik Istvánné újfehértói nevelőszülő élete. Akkor tudta meg, hogy miután elbukott a nevelőszülői hálózatot működtető Szent Lukács Görög Katolikus Gyermekvédelmi Központ pszichológiai alkalmassági tesztjén, elveszíti neveltjeit. Azóta Bobikné hiába szerzett újabb szakvéleményeket a szakértői adatbázisban is nyilvántartott pszichiátertől arról, hogy teljesen normális, alkalmas nevelőszülőnek, az 51 éves asszony ügye vesztésre áll: sorban viszik el a gyerekeit. Két nagyobb lányt februárban szakítottak ki a családból, most éppen a kisfiúért, Manuért jönnek napokon belül, hogy odaadják soha nem látott embereknek, új nevelőcsaládba Szamostatárfalvára. Bobikné nem érti, kinek és miért jó az, ha ide-oda dobálják a gyerekeket.” A Szent Lukács Görög Katolikus Szeretetszolgálat vezetője, a hajdúdorogi egyházmegye pasztorális helynöke, Seszták István a lap kérdésire írásban válaszolt, azt állítva, hogy hivatala ebben az ügyben mindenben és mindenkor a gyermekek érdekét tartotta szem előtt, ezért is kezdeményezték más családban való elhelyezésüket,. Úgy vélte, néhány hét múlva éppen olyan jól érzik majd magukat a lányok az új helyen is, mint Bobiknénál. Seszták István levelében emlékeztet rá: az érintett nevelőszülő tevékenységével kapcsolatban már jóval a szeretetszolgálat megjelenése előtt érkeztek a tanácsadótól jelzések, panaszok. A lap szerint viszont ilyenekről Bobikné nem tudott, munkájára bírálatot egyetlen tanácsadó sem fogalmazott meg, s kritikát írásban sem kapott. A szeretetszolgálat vezetője az orgánum kérdésére, hogy miután kiderült, valamilyen baj van Bobiknéval, milyen szakmai segítséget adtak az asszonynak, hogy a gyermekeknek ne kelljen otthont váltaniuk, Seszták István részben beidézett egy joghelyet, amely szerint a hálózat működtetője nevelőszülői tanácsadó alkalmazásával segíti a nevelőszülőket feladataik ellátásában, másrészt hozzátette. „Engedje meg, hogy megjegyezzük, a Szent Lukácstól elsősorban mennyei segítség várható.”

A Magyar Hírlap (3.o.) Már élesítik az állami pályázatokat címmel közli, hogy pályázhatnak állami támogatásra a roma szakkollégiumok. A keresztény felekezetek fenntartásában működő intézmények kapcsán megfogalmazott LMP-s kifogásokra alapos cáfolatot tett közzé a református egyház. Az LMP képviselőnője, Szabó Tímea többek között azt állította, hogy a cigány hallgatókra szánt támogatás „nem cigány hallgatókra kerül kifizetésre”, de ezt a református egyház rosszindulatú feltételezésnek minősíti, ahogy valótlan az a megállapítás is, miszerint az egyház pazarló módon, a saját javára használja ki a szakkollégiumi támogatást. A közlemény hangsúlyozza, hogy az intézmény minden alkalmazottja cigány származású, egyúttal leszögezik: „Egyházunk bizonyíthatóan cselekvő és anyagi áldozatot is hozó partnerként vállalja fel a jó ügy szolgálatát, amelynek érdekében különleges, ökumenikus összefogás jött létre az egyházak között.”

A Magyar Nemzetben (6.o.) Ugró Miklós Sarlós Boldogasszony címmel ír arról, hogy ma emlékezik meg az egyház arról a Lukács evangéliumában olvasható eseményről, hogy az áldott állapotban lévő Mária felkeresi idős rokonát, Erzsébetet, akinek méhében felujjong a magzat, a későbbi Keresztelő János. A cikkíró szerint az ünnep „archaikusan titokzatos elnevezésében oly természetes egyszerűséggel egyesíti az eget és a földet, ahogy a modern ember csak nagyon ritka, ihletett pillanatiban képes érzékelni a valóságot.” Ugró emlékeztet rá, hogy a híres néprajztudós, Bálint Sándor hívta fel rá a figyelmet, hogy még a XVIII. században is élt a hagyomány, hogy az asszonyok sarlóval arattak, s a nyomukban járó férfiak gyűjtötték és kötözték a kévét. A cikk szerzője szerint „Ezt a tevékenységet keresztény tartalommal gazdagítva úgy is értelmezhetjük, hogy Mária arat, gondoskodik a bőséges termésről, s fia, Jézus gyűjti be az életadó kalászt, s választja el a tiszta búzát az ocsútól. Ennél a jelképrendszernél maradva: a mindennapi kenyér az élet, Krisztusnak teste, s ahogy Mária Krisztus anyja, úgy szimbolikus értelemben az aratásnak, testi, lelki tápláléknak is édesanyja és királynéja.”

Magyar Kurír  (bd)